„Mert eljön az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.” Mt 16,24–28
24 Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! 25 Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt. 26 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? 27 Mert eljön az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. 28 Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országában.
Bibliaolvasó Kalauz – Czanik Péter igemagyarázata
Jézus értünk adta magát, így lett megváltónk. Aki elfogadja Őt megváltójának, azt Ő is teljesen magának igényli, egész életét, a kereszthordozást is beleértve. Nagy követelmény ez, amit akkor lehet elfogadni, ha a végső kiteljesedésére gondolunk. Akkor bőséges jutalmat kapunk. A hívő élet minden nehézsége, áldozata így hordozható, öröme ezáltal teljesedik: Jézus visszajön dicsőségben és jutalmaz.
RÉ21 796 RÉ 426
Kedd reggeli dicséret | 653 | Felséges Atya Úr Isten
„…bűneim összecsaptak fejem fölött… […] Ne hagyj el engem, Uram […]!” Zsolt 38
1 Dávid zsoltára. Emlékeztetőül. 2 Uram, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban! 3 Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed. 4 Nincs ép hely testemen haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt. 5 Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám. 6 Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt. 7 Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol. 8 Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen. 9 Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom. 10 Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom. 11 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem. 12 Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem. 13 Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap. 14 De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját. 15 Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés. 16 Mert benned reménykedem, Uram, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem! 17 Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog – gondoltam –, ne lennének dölyfösek velem szemben! 18 Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom. 19 Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. 20 De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. 21 Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem. 22 Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem! 23 Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!
Az Ige mellett – Balog Zoltán igemagyarázata
(5;22) „…bűneim összecsaptak fejem fölött… […] Ne hagyj el engem, Uram […]!” (Zsolt 38)
Az egyházi hagyomány és istentiszteleti rend ezt a zsoltárt a hét bűnbánati zsoltár közé sorolja. Az elveszett, elbukott, Istenhez fohászkodó ember olyan mélységeket jár meg, s olyan módon viszonyul saját elveszettségéhez, hogy rokonságot fedezhetünk fel Jóbbal (Jób 6,4), Isten szenvedő szolgájával (Ézs 53), s távolról a Golgotán szenvedő Jézussal is (Lk 23,49). Betegség, a vétkek súlya, külső ellenségek – ezek együtt jelentik azt a szenvedést, amelyben osztozik a test és a lélek, az egész emberi szervezet. Gyötrő fejfájás, gerincbántalmak, csontokig hatoló fájdalom. S már jönnek is az egykori barátok, hogy rábizonyítsák: megérdemli, hiszen bűnös ember (vö. Jn 9 – ki a bűnös?!). Nekik az sem számít, hogy a zsoltáros megvallotta bűneit, s közel jár ahhoz, hogy feladja az életet. A szabadulni vágyó, bűnbánó ember bűnben tartására a legkifinomultabb álhívő módszerek léteznek. A megvádolt ember hallgat, nem válaszol. Nem gyávaságból, hanem alázatból. Mert azt várja, hogy az Úr válaszoljon, ő cselekedjen. „Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig” (JSir 3,26 – Károli-ford.)