„Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza” Mt 19,1–12
1 Amikor befejezte Jézus ezeket a beszédeket, elhagyta Galileát, és elment Júdeának a Jordánon túli vidékére. 2 Nagy sokaság követte, és ott meggyógyította őket. 3 Ekkor farizeusok mentek hozzá, hogy kísértsék őt, és megkérdezték tőle: Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét? 4 Ő pedig így válaszolt: Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket? 5 És ezt mondta Isten: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” 6 Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza! 7 Erre azt mondták neki: Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon neki válólevelet? 8 Jézus így válaszolt nekik: Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. 9 Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő. 10 Erre így szóltak hozzá tanítványai: Ha ilyen a férj helyzete a feleséggel, akkor nem érdemes megházasodni. 11 Ő azonban így válaszolt nekik: Nem mindenki fogadja be ezt a beszédet, csak azok, akiknek megadatott. 12 Mert vannak házasságra alkalmatlanok, akik anyjuk méhétől így születtek, és vannak házasságra alkalmatlanok, akiket az emberek tettek házasságra alkalmatlanná, és vannak házasságra alkalmatlanok, akik önmagukat tették házasságra alkalmatlanná a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!
Bibliaolvasó Kalauz – Ablonczy Kálmán igemagyarázata
„Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza” (6). Jézus elhagyta Galileát, Júdeába, a Jordánon túli vidékre érkezett. Mindenütt, minden körülményben ugyanaz a szív, ugyanaz az igazság. Jézusnak nincs két igazsága, két szíve. Megkísértik a farizeusok, Mózes tekintélyére hivatkozva, kérik, igazolja a válást, mert adott körülmények között érvényes kell legyen az engedmény. Jézus egyértelműsít: nincs engedmény. Nem válni kellene, inkább oldani, megbocsátani, megérteni, elengedni, békességre jutni. Kölcsönösen.
RÉ21 462 RÉ 220
Szerda esti dicséret | 685 | Ó, magas mennynek szentséges Istene
„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” Zsolt 46
1 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. 2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. 3 Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; 4 ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.) 5 Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. 6 Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. 7 Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld. 8 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.) 9 Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. 10 Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. 11 Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. 12 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(11) „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46)
Nagyon régi videó (The Rug) jutott eszembe erről a zsoltárról. Ebben egy férfi különböző szőnyegeken próbál állva maradni, de mindig kihúzzák alóla azt, amelyiken éppen állna. Van szőnyeg „gazdaság”, „munka”, „otthon”, „kapcsolatok”, „boldogság”, „biztonság”, „önazonosság”, „józan ész” stb. felirattal. Tarkabarka mintásak, de mind közös abban, hogy újra és újra kirántják őket a férfi alól. Ő mókásakat esik, míg végül rátalál egy szőnyeg nélküli részre – „Isten” felirattal. Ezt nem lehet kihúzni alóla. Hiszen nem szőnyeg, ez maga a talaj. Rzen fekszik minden más, ez ad tartást az összes többi szőnyegnek is. S a 46. zsoltár is erről szól, csak az erős vár képét használja. Célja, hogy tudd meg, ő az Úr. Minden felett, amibe hited és reményed veted. S ha mégis félnél, csak csöndesedj el. S a csöndben felsejlik a mély tudat és tapasztalat: Isten van. Hogy mennyi helyzetben segített már meg. Hogy csak ő van. Mert nincs más Isten. Hogy ő a szilárd talaj alattunk. Áldott, aki nem apró szőnyegekre lép, hanem Isten talaján áll – két lábbal.