„...megtelt a lakodalmas ház vendégekkel” Mt 22,1–14
1 Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk: 2 Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. 3 Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. 4 Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre! 5 De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. 6 A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. 7 A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. 8 Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9 Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre! 10 A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. 11 Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, 12 és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott. 13 Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 14 Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.
Bibliaolvasó Kalauz – Bátki Dávid Géza igemagyarázata
„...megtelt a lakodalmas ház vendégekkel” (10). A lakodalmas ház a mennyek országa, amely mindenképpen megtelik. Ha a meghívottak nem méltók rá, majd jönnek a látszólag méltatlanok, a mit sem törődők helyett azok, akik meghallják a hívást, mert Isten országa nem marad üresen. Mi is meghívottak vagyunk, igyekezzünk méltók is lenni, hogy meghallva a hívó szót, örömmel cselekedhessük a mi Urunk akaratát.
RÉ21 622 RÉ 437
Napi ének | 286 | Fényességes mennybéli nagy Isten
„Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak.” Zsolt 59
1 A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg. 2 Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól! 3 Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől! 4 Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó, Uram! 5 Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg! 6 Hiszen te vagy, Uram, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.) 7 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. 8 Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki. 9 De te, Uram, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket. 10 Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram. 11 Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét. 12 Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk! 13 Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek! 14 Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.) 15 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. 16 Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak. 17 Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok. 18 Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(16) „Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak.” (Zsolt 59)
Rengeteg étkezési tanácsot kapunk, megannyi ötletet, mivel táplálhatjuk egészségesen a testünket. Mely ételek lehetnek hosszan tartó erőforrásaink . A zsoltáros is arról beszél, milyen erőforrásokat választunk az életünkben. Arról beszél, amikor a másik megrágása a cél, az erőforrás. Ismerős az, amikor valaki egyenesen tesz azért, hogy mindig új témája legyen, amelyen rágódhat? Vagy: ha akarsz, sem tudsz soha megfelelni, mert bármit teszel, lesújtó nézéssel és félmondattal elintézik, hogy ne érezd elég jónak magad? Vagy amikor úgy érzed, nagyítóval járnak körülötted, és keresik, mit rontasz el? Hány ember jár keresve, kutatva a pletyka, leszólnivalók után! Kóborolnak, keresik a „betevő falatot”, hogy más nehézségei miatt elég jónak, nagynak, akár hibátlannak, elfogadottnak érezhessék magukat. Nekik ez a vágy adja az erőforrást. Tegyük fel hát a kérdést, hogy ne másokról legyen szó végre: mi az én erőforrásom? Hogyan viszonyulok én mások gyengeségeihez? Én mi után kóborolok? S az én szám mit szól? „Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!” Ez hosszú távú erőforrás, örök életet ad, minden kóborlást kivált.
