„Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát” Mt 22,23–33
23 Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: 24 Mester! Mózes ezt mondta: „Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.” 25 Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, a feleségét testvérére hagyta. 26 Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét. 27 Végül meghalt az asszony is. 28 A feltámadáskor tehát a hét közül melyiké lesz az asszony, hiszen mindegyiké volt? 29 Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát. 30 Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. 31 A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: 32 „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. 33 Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
Bibliaolvasó Kalauz – Bátki Dávid Géza igemagyarázata
„Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát” (29). Minden tévelygésünk oka az ismeretek hiánya, vagy ami még rosszabb, amikor azt gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk. Pedig az ige talán egészen mást tanít, mint amire mi emlékezünk. Mint ahogyan sokan ismerik a karácsonyi történetet, hiszen még a háromkirályok nevét is tudják (Mt 2,1–12).
RÉ21 797 RÉ 425
Napközi könyörgés | 673 | Minden élő megtartója
„Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra!” Zsolt 61
1 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávidé. 2 Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra! 3 A föld széléről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem! 4 Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen. 5 Hadd lakjam mindenkor sátradban, hadd meneküljek szárnyad oltalmába! (Szela.) 6 Mert hallottad, Istenem, amit megfogadtam, a nevedet félőkkel együtt adtál nekem örökséget. 7 Adj napokat a király napjaihoz, évei nemzedékekre terjedjenek! 8 Ülhessen trónján mindenkor Isten előtt, szeretet és hűség oltalmazza őt! 9 Akkor állandóan éneklek nevedről, naponként teljesítem, amit megfogadtam.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(2) „Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra!” (Zsolt 61)
Hányszor gördülnek akadályok az imádsággal tervezett percek elé! Mennyiszer alakul másként az Isten Igéjének szánt időnk, mint ahogyan terveztük! A zsoltáros arra kéri Istent, hallgassa meg, figyeljen rá. Ő, aki messzire került a templomtól – ezáltal Isten közelségétől –, mégis imádkozik. Mégis kér, remél, kiált. Ez a példa adhat erőt nekünk is kérni, amikor lankadnánk. Imádkozni akkor is, amikor úgy érezzük, messzire sodródtunk az Úrtól. Bűneinket megvallani, még akkor is, ha nem akarunk szembenézni önmagunkkal. Ne csüggedjünk el, merjünk kérni! Még ha azt tapasztaljuk is, hogy az emberektől hiába kérünk bármit, saját magunknak kell megoldanunk az életünk nehézségeit. Engedjük, hogy Isten kijavítsa az emberek által megismert működésmódot, hogy megéljük, ő meghallgat, és figyel ránk, akkor is, amikor senki sem. Ne engedjünk annak a csábító – és Istentől távol tartó – kísértésnek sem, hogy esetleg önmagunkat érezzük kevésnek az imádsághoz. Isten a fiát küldte el értünk. Miért volnánk kevés neki? A zsoltáros el van zárva Isten közelségének kultikus megélésétől, menedék nélküli, kiűzetett állapotában az ima ad neki erős várat. Ez az ő menedéke. Az imádság az ő biztonsága, reménye. És a miénk is.
