„... egy a ti mesteretek” Mt 23,1–12
1 Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és a tanítványaihoz: 2 Az írástudók és a farizeusok Mózes törvényhozó székében ülnek. 3 Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert nem azt teszik, amit mondanak. 4 Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállára rakják, de maguk egy ujjal sem akarják azokat megmozdítani. 5 Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhabojtjaikat; 6 a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; 7 szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket. 8 De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. 9 Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. 10 Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. 11 Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! 12 Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
Bibliaolvasó Kalauz – Futó Zoltán igemagyarázata
Katolikus „atya”, református „nagytiszteletű”, máshol „idősebb testvér” – mennyi módja van, hogy kifejezzük: ránk kell hallgatni. De amikor Isten igéjét tanítjuk, akarjuk-e azt megélni is? Nagyszülők, szülők, hitben idősebb keresztyének: törekszünk-e úgy tanítani, hogy Krisztus követésében példamutatóan elöl járunk? Alázat nélkül nem megy! „Élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben” (Mik 6,8).
RÉ21 131 RÉ 131 • IÉ Gal 3,26–29 • Péld 29
Vasárnapi ének | 251 | Úr lesz a Jézus mindenütt
Heti zsoltár | 108 | Úr Isten, kész az én szívem
„Félelem fog el minden embert, és hirdetik Isten tetteit, megértik cselekedeteit.” Zsolt 64
1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet, mert ellenség rettent! 3 Védj meg a gonoszok ármánykodásától, a gonosztevők dühöngésétől! 4 Élesítik nyelvüket, mint a kardot, sértő szavaikkal célba vesznek, mint nyilakkal. 5 Rejtekhelyről lövöldöznek a feddhetetlenre, hirtelen lőnek rá, nem félnek. 6 Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket? 7 Álnokságot terveznek, titokban tartják tervüket. Mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve. 8 De Isten kilövi rájuk nyilát hirtelen, és megsebesülnek. 9 Saját nyelvük buktatja el őket, aki csak látja, fejét csóválja. 10 Félelem fog el minden embert, és hirdetik Isten tetteit, megértik cselekedeteit. 11 Örülni fog az igaz az Úrnak, mert nála talált oltalmat, dicséretet mondanak a tiszta szívűek.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(10) „Félelem fog el minden embert, és hirdetik Isten tetteit, megértik cselekedeteit.” (Zsolt 64)
Van, aki csupán kivenni akar Istenből, akinek csak a csodái és gyógyítása kellenek, de nem a közelsége. Van, aki hozzá akar tenni Isten szavához, mert neki úgy lenne kényelmes vagy éppen előnyös. Azt hiszem, tisztán megérteni Isten tetteit – a legnehezebb. Tudatára ébredni, mit szeretne. Megérteni a céljait, a motivációit és a részleteket, hogy mit miért enged. Nehéz felfogni, mert ahhoz az önmagunk által felállított valóságot muszáj elengednünk, önmagunkra mint elveszett, Istenre szoruló emberekre kell rácsodálkoznunk. Ahhoz le kell mondanom arról, hogy a saját céljaimat Istenével tegyem egyenlővé. Ahhoz meglátva az Isten hatalmát és erejét kell felismernem, hogy mindenek felett Úr ő. A megértéshez el kell engedni a megszokott sémáinkat, mert Isten nem szorult a mi szabályaink közé. Áldott pillanatok, amikor valami mégis összeáll, amikor valamiben megerősödünk, amikor bizonyosságunk lesz Isten szándéka felől. És akkor tudjuk hirdetni őt, akkor lehetséges másokkal is megértetnünk Isten cselekedeteit. Önfeledten, magabiztosan, örömmel, tiszta szívvel dicsérve őt.
