„csellel elfogják” Mt 26,1–5
1 Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: 2 Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszíttessék. 3 Ekkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában, 4 és elhatározták, hogy Jézust csellel elfogják, és megölik. 5 De ezt mondták: Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép között.
Bibliaolvasó Kalauz – Karsay Eszter igemagyarázata
A futballban lehet cselezni, de a sportban is vannak szabályok. Jézus ellenségei viszont arról tanácskoztak, hogy őt „csellel elfogják” (4). A gonoszság abban is megmutatkozik, hogy nem nyíltan támad, nem világos vádakkal áll ellenfele elé, hanem érvek és világos küzdelem helyett titokban akar ártani. A sötétség erői sötétben működnek, kerülik a nyilvánosságot, ami leleplezne, megzavarna. Jézus tudja, ismeri és legyőzi a gonosz erőit önmaga odaadása árán.
RÉ21 268 RÉ 183
Napi zsoltár | 46 | Az Isten a mi reménységünk
„Elvetette oltárát az Úr, elhagyta szentélyét.” JSir 2
1 Jaj, de sötét az a felhő, amelyet az Úr haragjában Sion leányára borított! Az égből a földre dobta Izráel ékességét, nem törődött lábai zsámolyával haragja napján. 2 Elpusztította az Úr kíméletlenül Jákób összes hajlékát, ledöntötte haragjában Júda leányának erődítményeit; földre terítette, meggyalázta az országot és vezéreit. 3 Izzó haragjában megfosztotta Izráelt minden hatalmától, visszavonta segítő jobbját, amikor jött az ellenség. Lángoló tűzként perzselte Jákóbot, emésztette körös-körül. 4 Fölvonta íját, mintha ellenség volna, ráemelte jobb kezét, akár egy támadó, és megölt mindent, ami a szemnek kívánatos, Sion leányának a sátrában tűzként öntötte ki haragját. 5 Olyan volt az Úr, mint az ellenség: pusztította Izráelt. Elpusztította minden palotáját, lerombolta erődítményeit, megsokasította Júda leányának búját és keservét. 6 Földúlta hajlékát, akár egy kertet, lerombolta ünnepeinek helyét. Feledésre juttatott az Úr a Sionon ünnepet, szombatot, bosszús haragjában megutált királyt és papot. 7 Elvetette oltárát az Úr, elhagyta szentélyét. Ellenség kezére juttatta falakkal körülvett palotáit; úgy hangoskodtak az Úr házában, mint egy ünnepnapon. 8 Az Úr akarta, hogy lerombolják Sion leánya várfalát: mérőzsinórt feszített, nem hagyta abba keze a pusztítást. Gyászol az erőd és a várfal, együtt omladoznak. 9 Földbe süllyedtek kapui, elpusztították, összetörték zárait. Királya és vezérei a népek közt vannak, ahol nincsen kijelentés, prófétái sem kapnak látomást az Úrtól. 10 Némán ülnek a földön Sion leányának vénei, port hintettek a fejükre, zsákruhába öltöztek; lehorgasztják fejüket Jeruzsálem szüzei. 11 Szemem könnybe borult, bensőm háborog, a földre roskadtam népem leányának romlása miatt, mert elalélt csecsemő és kisded a város terein. 12 Azt kérdik anyjuktól: Hol van kenyér, hol van bor? Elalélnak, mint a halálra sebzettek a város terein, kilehelik lelküket anyjuk kebelén. 13 Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya? Kinek a példájával vigasztaljalak, Sion szűz leánya? Romlásod nagy, mint a tenger, ki gyógyíthatna meg? 14 Prófétáid hiábavaló látomásokkal ámítottak téged! Nem leplezték le bűnödet, hogy fordítsanak sorsodon, hanem hiábavaló látomásokkal félrevezettek téged. 15 Összecsapják kezüket miattad, akik arra járnak. Fölszisszennek, és fejüket csóválják Jeruzsálem leánya miatt: Erről a városról mondták, hogy szépsége tökéletes, és az egész föld öröme? 16 Föltátotta rád a száját minden ellenséged. Fölszisszentek, fogukat csikorgatták, és ezt mondták: Elpusztítottuk! Erre a napra vártunk, megértük, megláttuk! 17 Véghezvitte az Úr, amit eltervezett, valóra váltotta, amit megmondott, amit régóta elrendelt: rombolt, és nem kímélt; örömöt szerzett ellenségeidnek, ő növelte meg támadód hatalmát. 18 Szívük az Úrhoz kiáltott Sion leányának várfala miatt. Patakként áradjon a könnyed éjjel és nappal! Ne csillapodj, ne hagyj a szemednek nyugalmat! 19 Kelj föl, jajgass az éjszakában, az őrködés kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezeidet gyermekeid életéért, akik elaléltak az éhségtől minden utcasarkon. 20 Nézd, Uram, és lásd meg azt, akivel így bántál! Miért kell az asszonyoknak megenniük gyermekeiket, dédelgetett csecsemőiket? Miért gyilkolják az Úr szentélyében a papot és a prófétát? 21 Az utcákon gyermekek és vének hevernek a földön, szüzeim és ifjaim fegyvertől estek el. Gyilkoltál haragod napján, mészároltál kíméletlenül. 22 Mintha ünnepnap lett volna, összehívtad mindenünnen azokat, akiktől iszonyodtam. Nem tudott az Úr haragja napján megmenekülni, megszökni senki sem! Akiket dédelgettem és fölneveltem, azokkal ellenségem végzett.
Az Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata
(7) „Elvetette oltárát az Úr, elhagyta szentélyét.” (JSir 2)
Menekülés. Egyszerre kép a mai napi ó- és az újszövetségi Igében is. Sok család drámája ez a történelem folyamán, kiváltképpen a XX. században. Ki-, be- és áttelepítések. Menekülések és menekítések. Bujdosások és bújtatások. Még nemzeti imádságunknak is része: „Bújt az üldözött, s felé / Kard nyúl barlangjában…” Néha pedig nem a hatalomtól kell menekülni, költözni, hanem önmagunk elől. Mint teszi ezt a bűnbeesés után az emberpár. Mint a gyermek, aki a rossz tette után elbújik, vagy eltakarja orcáját. Ma szeretünk megszökni a felelősség és a következmények elől. A hárítás is menekülés. De ezt Isten tudja jóra használni. Mégpedig az evangélium szétszóratására. Az evangélium nem menekül, hanem ezzel eljut máshová is. Azzal, hogy elviszik máshová, nem lesz kevesebb az eredeti helyen. Olyan, mint a tűz. A gyülekezetek plántálásával hosszú távon nem lesz kisebb az anyagyülekezet – inkább betölti evangéliumi funkcióját. Az evangélium osztódással és megosztással szaporodik. Lássuk meg szorult helyzeteinkben, nehéz pillanatainkban is, hogyan tudjuk megszólaltatni a szívünkben lakó evangéliumot!
