előző nap következő nap

„Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra..." Mt 27,27–30

27 Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és az egész őrség köré gyűlt. 28 Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, 29 tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, gúnyolták őt: Üdvöz légy, zsidók királya! 30 Azután leköpdösték, majd elvették tőle a nádszálat, és a fejét verték vele.

Bibliaolvasó Kalauz – Mikola Borbála igemagyarázata

Ki az erősebb? Kié a hatalom? A bántóé vagy a tűrőé? Ha Isten nem uralkodóm, akire nézek, és aki minden pillanatban rendelkezik velem, eltorzul a kezemben minden hatalom, minden lehetőség, idő, pénz, beszéd. Képtelenség igazán uralkodni magamon: az a Lélek gyümölcse (önmegtartóztatás). Jézust Lélek erősíti, mert belesimul az Atya akaratába.

RÉ21 493 RÉ 341

Ének az öt sola-ról | 311 | Csak egyedül a Szentírás

„Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket.” Dán 9,1–19

1 A médek közül származó Ahasvérus fiának, Dáriusnak az első évében, miután ő a káldeusok országának a királya lett, 2 az ő uralkodásának első évében én, Dániel, megértettem az írásokból, hogy mit jelent azoknak az éveknek a száma, amelyekről az Úr igéje szólt Jeremiás prófétának, hogy hetven évnek kell eltelnie a romba dőlt Jeruzsálem fölött. 3 Az Úristenhez fordultam, hozzá folyamodtam imádsággal és könyörgéssel, böjtölve zsákruhában és hamuban. 4 Imádkoztam Istenemhez, az Úrhoz, és vallást téve ezt mondtam: Ó, Uram, nagy és félelmetes Isten, aki hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik szeretnek téged, és megtartják parancsolataidat! 5 Vétkeztünk és bűnbe estünk, megszegtük törvényedet és ellened lázadtunk, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől. 6 Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, vezéreinkhez, elődeinkhez és az ország egész népéhez. 7 Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is; nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak és az egész Izráelnek közelben és távolban, mindazokban az országokban, amelyekbe szétszórtad őket hűtlenségük miatt, amelyet ellened elkövettek. 8 Szégyenkeznünk kell, Uram, nekünk, királyainknak, vezéreinknek és elődeinknek, mert vétkeztünk ellened. 9 A mi Urunk, Istenünk irgalmas és megbocsát. De mi ellene lázadtunk, 10 és nem hallgattunk Istenünknek, az Úrnak a szavára. Nem az ő törvényei szerint éltünk, amelyeket szolgái, a próféták által adott nekünk. 11 Egész Izráel megszegte törvényedet, és eltért tőle, nem hallgatott a szavadra. Azért szakadtak ránk az eskü alatt kimondott átkok, amelyek meg vannak írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében, mert vétkeztünk ellene. 12 Beteljesítette a szavát, amellyel fenyegetett minket és bíráinkat, akik fölöttünk bíráskodtak: azt, hogy nagy veszedelmet zúdít ránk. Mert nem történt még sehol olyan az ég alatt, mint ami Jeruzsálemmel történt. 13 Utolért bennünket mindaz a veszedelem, ami meg van írva Mózes törvényében. Mégsem esedeztünk Istenünkhöz, az Úrhoz, nem tértünk meg bűneinkből, és nem törődtünk igazságoddal. 14 Ezért az Úrnak gondja volt arra, hogy elhozza ránk a veszedelmet. Bizony igazságos volt az Úr, a mi Istenünk, bármit is cselekedett, hiszen nem hallgattunk az ő szavára. 15 Most azért, Urunk, Istenünk, aki kihoztad népedet Egyiptomból erős kézzel, és olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is híres: vétkeztünk, bűnbe estünk! 16 Urunk, bár mindenben igazad van, forduljon el lángoló haragod városodtól, Jeruzsálemtől és a szent hegyedtől! Mert a mi vétkeink és elődeink bűne miatt gyalázzák Jeruzsálemet és népedet mindazok, akik körülöttünk élnek. 17 Hallgasd meg mégis, Istenünk, szolgád imádságát és könyörgését, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre, önmagadért, ó, Urunk! 18 Istenem, fordítsd felém füledet, és hallgass meg! Nyisd ki szemedet, és lásd meg: milyen pusztulás ért bennünket és azt a várost, amelyet terólad neveztek el! Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket. 19 Uram, hallgass meg! Uram, bocsáss meg! Uram, figyelj ránk, és cselekedj, ne késlekedj! – önmagadért, Istenem, hiszen rólad nevezték el városodat és népedet!

Az Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata

(18) „Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket.” (Dán 9,1–19)

A sikeres ember elhiszi, hogy minden miatta lett. Megkísérti a gonosz, hogy minden jó nem felülről, hanem belülről adatik. Ugyanakkor az önbecsülés hiányával küzdő nehezen mer érvényesülni, mert azt hiszi, ő nem teheti meg. Kicsi ő a nagy tettekhez. Mindkettejükhöz szól az Ige. Ne a magunk tetteiben bízzunk, és ne is a mi cselekedeteink miatt legyünk bizonytalanok és bizalmatlanok a jövővel. Isten irgalmas szeretetébe vessük a bizalmunkat! Hányszor keverjük össze a jóságot a hittel! Nem jónak kell lenni és annak látszódni, hívőnek kell lenni. Bízni Isten nagy irgalmában. Ahogy hiszünk benne, már simább lesz az imádság útja. Vigyük Isten elé könyörgéseinket. Dániel úgy tekint a múltba, hogy közben bűnbánattal van a jelenben, és a jövőbe néz. Mindezt nem önmaga okán, hanem Isten irgalmában bízva teszi. Mi is ezt remélve szemléljük elképzeléseinket, életünket. Akkor is, ha nagy terveink vannak és akkor is, ha már alig bízunk a jövőben. „Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.” (Zsolt 145,8)

Október 14