„...Izráel egész háza sóhajtozott az Úr után” 1Sám 7
1 Ekkor elmentek a kirjat-jeárímiak, elvitték az Úr ládáját, és bevitték Abínádáb házába, a magaslatra. Fiát, Eleázárt pedig fölszentelték, hogy őrizze az Úr ládáját. 2 Attól a naptól fogva, hogy a láda Kirjat-Jeárímba került, sok idő, mégpedig húsz esztendő telt el. És Izráel egész háza sóhajtozott az Úr után. 3 Akkor ezt mondta Sámuel Izráel egész házának: Ha tiszta szívből akartok megtérni az Úrhoz, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket és Astartékat! Ragaszkodjatok szívből az Úrhoz, egyedül neki szolgáljatok, akkor majd megment benneteket a filiszteusok kezéből. 4 Akkor eltávolították Izráel fiai a Baalokat és az Astartékat, és egyedül az Úrnak szolgáltak. 5 Majd ezt mondta Sámuel: Gyűjtsétek össze egész Izráelt Micpába, és imádkozni fogok értetek az Úrhoz. 6 Összegyűltek tehát Micpában, vizet merítettek, és kiöntötték az Úr előtt. Böjtöltek azon a napon, és ezt mondták: Vétkeztünk az Úr ellen! Sámuel pedig igazságot szolgáltatott Izráel fiai között Micpában. 7 Amikor azonban meghallották a filiszteusok, hogy Izráel fiai összegyűltek Micpában, fölvonultak a filiszteusok városfejedelmei Izráel ellen. Meghallották ezt Izráel fiai, félelem fogta el őket a filiszteusok miatt, 8 és ezt mondták Izráel fiai Sámuelnek: Kiálts értünk szüntelenül Istenünkhöz, az Úrhoz, hogy szabadítson meg bennünket a filiszteusok kezéből! 9 Sámuel fogott egy szopós bárányt, és feláldozta teljes égőáldozatul az Úrnak. És Sámuel az Úrhoz kiáltott Izráelért, az Úr pedig meghallgatta. 10 Mialatt Sámuel az égőáldozattal foglalatoskodott, előrenyomultak a filiszteusok, hogy megütközzenek Izráellel. Az Úr azonban hatalmas hangon mennydörgött azon a napon a filiszteusok fölött, akik úgy megzavarodtak, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől. 11 Ekkor az izráeliek kivonultak Micpából, üldözőbe vették a filiszteusokat, és vágták őket csaknem egészen Bét-Kárig. 12 Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Az Úr segített el bennünket egészen idáig! 13 Így kellett a filiszteusoknak megalázkodniuk, és nem hatoltak be többé Izráel területére, mert az Úr keze sújtotta a filiszteusokat Sámuel egész életében. 14 Visszakerültek Izráelhez azok a városok is, amelyeket elvettek a filiszteusok Izráeltől, Ekróntól egészen Gátig. Azok határát is kiszabadította Izráel a filiszteusok kezéből. Így lett béke Izráel és az emóriak között. 15 Sámuel egész életében Izráel bírája volt. 16 Évről évre körbejárta Bételt, Gilgált és Micpát, és igazságot szolgáltatott Izráelnek mindezeken a helyeken. 17 De mindig visszatért Rámába, mert ott volt a háza, és ott is igazságot szolgáltatott Izráelnek, és ott épített oltárt az Úrnak.
Bibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
A láda Izráelben van és van próféta is, de „...Izráel egész háza sóhajtozott az Úr után” (2). Sok mindenünk van; templomok, iskolák, intézményeink, de Isten hiányzik ma is! Sámuel elmondja a hiány okát. Mindig nagy utat kell megtenni saját elképzeléseinktől Isten akaratának teljesítéséig. Felszámolni, elengedni, amihez ragaszkodunk; megvallani rossz döntéseinket, bűneinket; és minden szégyenünkkel együtt Isten elé állni... Micpában egy megújult Izráel gyűlik össze, aki tudja: Eben-Háézer „...az Úr segített el bennünket egészen idáig” (12). Ez egy új győzelem! A Lélek győzelme bennünk erőt ad a továbbiakhoz (Jn 14,26). Ne engedjük el!
RÉ21 589 RÉ 393
Napi ének | 629 | Már célba ért sok hívő gyermeked
„Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.” Róm 6,1–11
1 Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? 2 Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? 3 Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? 4 A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. 5 Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele feltámadásának hasonlóságában is. 6 Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. 7 Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. 8 Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. 9 Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. 10 Mert meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, amely életet pedig él, azt az Istennek éli. 11 Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban!
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(8) „Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.” (Róm 6,1–11)
Pál apostol kérdései és válaszai, belső dialógusa nagy segítség a hívőknek. Megharcolt, megélt igazságokat kapunk saját életünk harcaihoz. Mert harc zajlik bennünk, még keresztyénként, még Krisztust-követőként is. Igénk segíteni akar abban, hogy megfelelően lássuk magunkat. Keresztyénnek lenni nem a régi élet folyamatos toldozgatása-foltozgatása, nem néha mínuszba, néha pluszba hajló erkölcsi végösszeg. A régi, a rossz, az, ami miatt a halálhoz vagyok láncolva, ami miatt csak elvesztegetem magamat és a végem biztos bukás – ez a régi meghalt. Akkor, amikor Jézus meghalt a kereszten. És valami új elkezdődött, valami teljesen más bennem, általam, valami, ami él és győzni tud, a halál után újra élő és győztes Jézus miatt és őbenne. Jézus meghalt: ez tény. Meghalt a világért: ez már felismerés. Jézus meghalt értem: ez a hit ébredése. Vele meghaltam én is a bűnnek: ez már az új ember győztes megéledése. Legyen hitvallásunk az, ami Pálé, és így nézzünk magunkra, így vessük bele magunkat a mai napba: meghaltam a bűnnek, nincs rajtam fogása, uralma, és élek Istennek Krisztusban, mert az övé vagyok.
