„Azután békeáldozatot mutattak be az Úr előtt” 1Sám 11
1 Fölvonult az ammóni Náhás, és tábort ütött Jábés-Gileáddal szemben. De Jábés polgárai ezt mondták Náhásnak: Köss velünk szövetséget, és mi szolgálni fogunk neked! 2 Az ammóni Náhás azonban ezt felelte nekik: Csak akkor kötök veletek szövetséget, ha kiszúrhatom mindnyájatoknak a jobb szemét, és ezzel gyalázatot hozhatok egész Izráelre. 3 Jábés vénei ezt mondták neki: Adj nekünk hét nap haladékot; hadd küldjünk követeket Izráel egész területére, és ha senki sem jön segítségünkre, akkor megadjuk magunkat neked. 4 Így érkeztek meg a követek Saul Gibeájába is, és elmondták a történteket a nép előtt. Akkor az egész nép elkezdett hangosan sírni. 5 Saul pedig éppen a mezőről jött ökrei után. Saul megkérdezte: Mi történt a néppel, hogy így sír? És elbeszélték neki Jábés polgárainak a dolgát. 6 Amikor Saul meghallotta ezeket a dolgokat, megszállta Isten lelke, és nagy haragra lobbant. 7 Fogta két jármos ökrét, földarabolta azokat, és szétküldte a követek által Izráel egész területére ezzel az üzenettel: Így fognak bánni annak az ökrével is, aki nem vonul hadba Saul és Sámuel vezetésével! Ekkor az Úr rémületbe ejtette a népet, és az egy emberként kivonult. 8 Amikor számba vette őket Bezekben, Izráel fiai háromszázezren, a júdaiak pedig harmincezren voltak. 9 Akkor ezt mondták a követeknek, akik hozzájuk érkeztek: Mondjátok meg a jábés-gileádiaknak: Megszabadultok holnap, még a déli forróság előtt! A követek elmentek, megvitték a hírt Jábés-Gileád polgárainak, azok pedig megörültek. 10 Majd ezt üzenték Náhásnak Jábés polgárai: Holnap megadjuk magunkat nektek, és azt tehetitek velünk, amit jónak láttok. 11 Másnap három seregre osztotta Saul a hadinépet, és a reggeli őrváltás idején betörtek a táborba, és vágták az ammóniakat egészen délig. Akik életben maradtak, úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt. 12 Akkor ezt mondta a nép Sámuelnek: Ki mondta azt, hogy nem lesz Saul a királyunk? Adjátok ide azokat az embereket, hadd öljük meg őket! 13 De Saul ezt felelte: Senkit sem szabad megölni ezen a napon, mert szabadulást szerzett ma az Úr Izráelnek. 14 Sámuel pedig ezt mondta a népnek: Gyertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot! 15 Elment tehát az egész nép Gilgálba, és királlyá választották ott Sault az Úr színe előtt Gilgálban. Azután békeáldozatot mutattak be az Úr előtt, és nagyon örvendezett ott Saul minden izráelivel együtt.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„Azután békeáldozatot mutattak be az Úr előtt” (15). Saul életében addig mentek rendben a dolgok, amíg „az Úr előtt” járt, és hallgatott a prófétájára. Az Úr Lelke indította az ellenség gonoszsága feletti felháborodásra (6), de irgalom is volt a szívében (13). Isten népének egységben kell fellépnie a maga védelmében (7). A háborúságok csak átmenetiek – kérjük és várjuk, hogy eljöjjön a béke és a békéért való hálaadás ideje (15).
RÉ21 68 RÉ 68
Napi ének | 602 | Krisztus, én életemnek Te vagy reménysége
„Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.” Róm 7,14–25
14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: a bűn rabszolgája. 15 Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. 16 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. 17 Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. 18 Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt. 19 Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. 20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. 21 Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem. 22 Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, 23 de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. 24 Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? 25 Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(19) „Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.” (Róm 7,14–25)
A hívő ember életének legkeserűbb belső küzdelme: tudom, milyennek kellene lennem, mit kellene tennem. Akarom is, szeretném is, el is szánom magam. Aztán valahol eltörik az akarat, kibicsaklik a tett, a végeredmény kudarc. Nem megy, mintha folyamatosan zajlana bennem valamiféle birkózás, a régi, bűn által uralt én és az új, Isten által megváltott én között. Pál ezekkel a nagyon őszinte sorokkal elmondja, hogy ő is ugyanezt tapasztalja magában. Sőt, megfogalmazza a harcunkat, a belső szakadtságunkat. És még egy illúzióval is leszámol. Ezt a győzelmet nem lehet elérni erőlködve. A megoldás nem abban van, hogy még jobban akarjuk, még többet tegyünk. A végeredmény ugyanaz lesz: a jót akarom tenni, és a rosszra van lehetőségem. A megoldás nem az erőlködés összeszorított szájjal. Azt a szájat ki kell nyitni, kiáltani kell, úgy, mint Pál. Nem szégyen a segítségkérés! Mert a támogatás kívülről jön. Ki szabadít meg ebből a nyomorúságos küzdelemből? Nem a hitem, nem a tudásom, nem a tapasztalásom. „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által” – ez nem puszta vallásos mondat, ez a szabadulás egyetlen iránya.
