„Ezért miattatok felszántják a Siont, mint a mezőt. Jeruzsálem romhalmaz lesz” Mik 3
1 Ezt mondtam: Halljátok meg, Jákób elöljárói, Izráel házának vezetői! Nem tinektek kell-e ismerni a törvényt? 2 Ti gyűlölitek a jót, és szeretitek a rosszat! Lenyúzzátok az emberekről a bőrt, és csontjaikról a húst. 3 Ti megettétek népem húsát, lenyúztátok róluk a bőrt, csontjaikat összetörtétek és feldaraboltátok, mint a húst, amely fazékba vagy bográcsba kerül. 4 Majd kiáltanak még az Úrhoz, de ő nem válaszol nekik; elrejti majd akkor az arcát előlük, mert gonosz tetteket követtek el. 5 Ezt mondja az Úr azokról a prófétákról, akik félrevezetik népemet, akik békességet hirdetnek, ha van harapnivalójuk, de hadat indítanak az ellen, aki nem ad nekik enni: 6 Olyan éjszaka száll rátok, amelyben nem lesz látomás, és olyan sötétség, amelyben nem lesz jövendölés. Leáldozik a próféták napja, nappal is sötétség borul majd rájuk. 7 Szégyent vallanak a látnokok, pironkodnak a jósok, eltakarják arcukat mindnyájan, mert nem kapnak választ Istentől. 8 Engem azonban betölt az Úr lelke erővel, igazsággal és hatalommal, hogy megmondjam Jákóbnak, mi a bűne, és Izráelnek, hogy mi a vétke. 9 Halljátok meg ezt, Jákób házának elöljárói, Izráel házának vezetői, akik utáljátok a törvényt, és minden igaz ügyet kiforgattok! 10 Vérontással építitek a Siont, álnoksággal Jeruzsálemet! 11 Elöljárói megvesztegetve bíráskodnak, papjai megkérik az árát a tanításnak, prófétái pénzért jósolnak, és még az Úrra hivatkozva mondják: Közöttünk van az Úr, nem érhet minket baj! 12 Ezért miattatok felszántják a Siont, mint a mezőt, Jeruzsálem romhalmaz lesz, a templomhegy pedig erdős magaslat.
Bibliaolvasó Kalauz – Márkus Mihály igemagyarázata
„Ezért miattatok felszántják a Siont, mint a mezőt. Jeruzsálem romhalmaz lesz” (12). Kik ezek a „miattatok? – Jákob elöljárói, Izráel házának vezetői. Meg a próféták, akik félrevezetik a népet. Még minden rendben lévőnek látszik. Áll a templom. Előírás szerint történnek a napi áldozatok. A templomba érkező zarándokok ajkán zeng az ősi zsoltár. A harsonák szava köszönti az ünnepet. De a másik oldalon: vérontás, álnokság, megvesztegetés.
RÉ21 406 RÉ 316
Adventi himnusz | 374 | Ó, népeknek Megváltója
„…örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.” Zsid 5
1 Minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. 2 Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel. 3 Így nemcsak a népért, de önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni. 4 Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztséget, csak az, akit Isten hív el, mint Áront is. 5 Ugyanúgy Krisztus sem maga dicsőítette meg önmagát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én fiam vagy te, ma nemzettelek téged.” 6 Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” 7 Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. 8 Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, 9 és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki. 10 Mert Isten őt Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte. 11 Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. 12 Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. 13 Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. 14 A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz megkülönböztetésére.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(9) „…örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.” (Zsid 5)
Krisztus önmagát áldozta értünk. Ő, aki ártatlan volt és bűntelen, meghalt azokért, akik bűnösök. Ő, aki nem érdemelte meg a halált, önmagát adta azokért, akik a bűneik miatt rászolgáltak a halálra és a kárhozatra. Olyan volt tehát ő, mint az Ószövetség népe között a főpap, aki egy levágott állat vérével és a közbenjárásával szerzett engesztelést a nép bűneiért (lásd 3Móz 16). Ám Krisztus sokkal nagyobb tettet vitt véghez, mint egy földi főpap. Hiszen ő saját magát áldozta fel, és ez az áldozat olyan tökéletes, hogy azt soha többé senkinek nem kell már megismételnie. Ugyanakkor ember is volt ő, mint mi mindannyian. Ezért ha a főpapi tisztségében nem követhetjük is, életét a levél példaként állítja elénk. Krisztus a földi életében kitartóan imádkozott, a szenvedések között is engedelmes maradt, ezzel bizonyította az Atya előtt a maga tökéletességét. Ez a mi utunk is. Kitartóan imádkozni, elfogadni az Atya akaratát, és azon munkálkodni. Engedelmesnek maradni hozzá, ha kell, a szenvedések közepette is. Mindezekkel pedig bizonyítani nap mint nap, újra és újra, hogy neki szentelt életű, hálás gyermekei vagyunk.
