„Az Úr azonban ezt kérdezte: Igazad van-e, hogy haragszol!?” Jón 4
1 Ez azonban nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott. 2 Így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még otthon voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy, és visszavonhatod még a veszedelmet. 3 Most azért, Uram, vedd el az életemet, mert jobb nekem meghalnom, mint élnem! 4 Az Úr azonban ezt kérdezte: Igazad van-e, hogy haragszol?! 5 Azután kiment Jónás a városból, letelepedett a várostól keletre, készített ott magának egy kunyhót, és odaült az árnyékába, hogy lássa, mi történik majd a várossal. 6 Az Úristen pedig úgy rendelte, hogy nőjön ott egy bokor; az felfutott Jónás fölé, és árnyékot tartott a feje fölött, hogy megvédje a rosszulléttől. Jónás nagyon örült a bokornak. 7 Isten azonban úgy rendelte, hogy másnap, amint hajnalodni kezdett, megrágja egy féreg a bokrot, és az elszáradjon. 8 Amikor kisütött a nap, Isten úgy rendelte, hogy tikkasztó keleti szél támadjon. Jónás napszúrást kapott, ájuldozott, a halált kívánta magának, és azt mondta: Jobb nekem meghalnom, mint élnem! 9 Akkor Isten ezt kérdezte Jónástól: Igazad van-e, amikor haragszol e miatt a bokor miatt? Ő így felelt: Igazam van! Haragszom mindhalálig! 10 Az Úr ezt mondta: Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél, amely egyik éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult. 11 Én pedig ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott az a sok állat is!
Bibliaolvasó Kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata
„Az Úr azonban ezt kérdezte: Igazad van-e, hogy haragszol!?” (4) Jónás azért haragszik, mert Isten nem pusztította el a bűnös várost, Ninivét, hanem megkegyelmezett neki. Majd ismét haragszik Jónás, amikor az Isten által teremtett bokor hirtelen – egyik napról a másikra – kiszáradt, és nem adott neki többé hűsítő árnyékot (9). Az emberi harag mélységével és az isteni kegyelem nagyságával szembesít napi igénk az esztendő utolsó napján. Mi is szoktunk haragudni. Sajnos mindannyiunk szívében van harag, pedig „az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát” (Jak 1,20). Minden harag gyökere az önigazság és nem Isten igazsága (Mt 5,6). Ember haragja nem munkálja Isten igazságát, csak lejáratja azt. Jézus lelkületével kell kicserélni a haragot (Mt 11,19). Mondjunk le saját magunk igazságáról, hogy Isten igazságának munkálói legyünk az új esztendőben is!
RÉ21 433 RÉ 280 • IÉ Ézs 51,4–6 • Zsolt 102
Óévi dicséret | 433 | Az esztendő fordulóján
Heti zsoltárének | 20 | Az Úr tégedet meghallgasson
„…vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor…” Zsid 13
1 A testvéri szeretet maradjon meg közöttetek. 2 A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg. 3 Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok, a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok. 4 Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta, mert a paráznákat és a házasságtörőket ítéletével sújtja Isten. 5 Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” 6 Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” 7 Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. 8 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. 9 Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek. 10 Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. 11 Mert amely állatok vérét a főpap a szentélybe beviszi a bűnért, azoknak testét elégetik a táboron kívül. 12 Ezért Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által. 13 Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva. 14 Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. 15 Általa vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét. 16 A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten. 17 Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra. 18 Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyunk győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. 19 Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok. 20 A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, 21 tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. 22 Kérlek pedig, testvéreim, viseljétek el az intő szót, hiszen csak röviden írtam nektek. 23 Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult, és ha megjön, hamarosan meglátogatlak titeket vele együtt. 24 Köszöntsétek vezetőiteket és a szenteket is mind. Köszöntenek titeket az Itáliából valók. 25 A kegyelem legyen mindnyájatokkal!
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(15) „…vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor…” (Zsid 13)
Olyan hosszan írt a levél arról, amit Isten értünk megtett! Elküldte egyszülött Fiát, aki emberré lett értünk, a bűnt leszámítva mindenben hasonló hozzánk, és önmagát áldozta azért, hogy örök életünk legyen. És amit cserébe kér, röviden elmondható! Maradjunk meg a hitben, kerüljük a téves tanításokat, éljünk neki felajánlott, megszentelt életet; becsüljük meg az egyházat, és ne szűnjünk meg magasztalni őt, akinek mindezt köszönhetjük. Milyen év volt 2024? Értettük, láttuk, átéreztük mindezt? Ha igen, boldog reménységgel nézhetünk a következő esztendő elé. Ám ha mindez csak részben sikerült, akkor se csüggedjünk, hiszen „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (8). Az évek jönnek és mennek, de az ő kegyelme, szeretete nem szűnik meg soha. Örökre ugyanaz a célja: hogy mi mind Isten gyermekei lehessünk, akik végül elnyerik az élet koronáját. Olvassuk hát az ő Igéjét, hallgassuk a bizonyságtételt róla, hogy el ne homályosodjék bennünk a megváltás öröme! Ragaszkodjunk a hitünkhöz, ami értelmet, célt és erőt ad az élet dolgaihoz! És „vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tevő ajkaink gyümölcsét”. (15)
