„…Jézus elé a középre.” Lk 5,17–26
17 Amikor az egyik napon tanított, és körülötte ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt. 18 És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. 19 Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. 20 Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid. 21 Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: Kicsoda ez, hogy így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? 22 Jézus pedig ismerve gondolataikat, megkérdezte tőlük: Miről tanakodtok szívetekben? 23 Melyik a könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, és járj? 24 Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! 25 Az pedig szemük láttára azonnal felkelt, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. 26 Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és ezt mondták: Csodálatos dolgokat láttunk ma!
Bibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata
„…Jézus elé a középre.” (19) Megdöbbentő az a kitartás és szeretet, amellyel a bénult embert Jézus elé juttatják. Ki tudja, hol tart a Mester éppen a tanításban: Isten magasztos dolgairól beszél, vagy talán a bűn hatalmáról, amely megbénít és tönkretesz? Bármit is mond, hadd legyen ott közvetlenül előtte az életem, hogy azon demonstrálja! Ha pedig én képtelen (bénult) vagyok odajutni, testvéreim imádságára bízom magam, hogy elévigyenek.
RÉ21 204
Vasárnapi ének | 445 | Szép, tündöklő hajnalcsillag
„…ne legyetek többé keménynyakúak!” 5Móz 10
1 Abban az időben ezt mondta nekem az Úr: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és jöjj fel hozzám a hegyre! Készíts egy faládát is! 2 Én pedig majd felírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél, és tedd bele azokat a ládába! 3 Készítettem tehát egy ládát akáciafából, és faragtam két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, azután fölmentem a hegyre, kezemben a két kőtáblával. 4 Ő pedig felírta a táblákra ugyanazt, amit először: a tíz igét, amelyet el is mondott nektek az Úr a hegyen a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. És átadta nekem azokat az Úr. 5 Én megfordultam, és lejöttem a hegyről, a táblákat pedig beletettem a ládába, amelyet készítettem. Ott is vannak, ahogyan megparancsolta nekem az Úr. 6 Izráel fiai azután elindultak a Bené-Jaakán forrásaitól Mószér felé. Ott halt meg Áron, és ott temették el. Helyette a fia, Eleázár lett a pap. 7 Onnan Gudgódba indultak, Gudgódból pedig Jotbátába, a folyóvizek földjére. 8 Abban az időben választotta külön az Úr Lévi törzsét, hogy hordozzák az Úr szövetségládáját, hogy az Úr színe előtt álljanak az ő szolgálatára, és hogy áldást mondjanak az ő nevével. Így van ez ma is. 9 Ezért nem kapott Lévi birtokrészt és örökséget a testvéreivel együtt. Az Úr az ő öröksége, ahogyan megígérte neki Istened, az Úr. 10 Én ott álltam a hegyen, mint az előző alkalommal, negyven nap és negyven éjjel. Ezúttal is meghallgatott engem az Úr, és nem akart már elpusztítani téged. 11 Majd ezt mondta nekem az Úr: Menj, és indulj útnak a nép élén, hogy bemehessenek és birtokba vehessék azt a földet, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. 12 Most pedig, Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féld, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, 13 s hogy tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked a te javadra! 14 Íme, az Úré, a te Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden, ami rajta van. 15 Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az Úr, őket szerette, és az ő utódaikat, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez ma is. 16 Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé keménynyakúak! 17 Mert Istenetek, az Úr istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmetes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni, 18 aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki. 19 Szeressétek hát a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban! 20 Az Urat, a te Istenedet féld, őt tiszteld, hozzá ragaszkodj, és az ő nevére esküdj! 21 Őt dicsérje éneked, mert ő a te Istened, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled, amelyeket saját szemeddel láttál. 22 Atyáid hetvenen voltak, amikor Egyiptomba mentek, most pedig úgy megszaporított téged Istened, az Úr, mint égen a csillag.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(16) „…ne legyetek többé keménynyakúak!” (5Móz 10)
Mózes visszaemlékezése nem történeti tudósítás, hanem annak kiemelése, mit tanulhat a pusztai vándorlás történetéből a fiak nemzedéke (vö. Róm 15,3). Ezért tartsák mindig szem előtt népük keménynyakúságát, Mózes értük mondott könyörgő imáját és az Úr megbocsátó szeretetét. Tanuljanak az atyák bűnéből és abból, hogy az Úr haragja megenyhül irántuk, ha bűnbánó szívvel térnek hozzá (vö. 30,1kk). Így válik lehetségessé, hogy az Úr ismét felírja a Tízparancsolat Igéit, Mózes pedig ládát készíthet az új kőtábláknak (2-5). Elindulhat tehát a nép, hogy birtokba vegye az ígért földet (11). Indulás előtt azonban még felelniük kell erre a kérdésre: „Mit kíván tőled […] az Úr?” (12). A válasz: parancsolatainak megtartását, amelyeknek foglalata Isten szeretése teljes szívvel-lélekkel (12-13). Az Úrhoz való tartozásuk új, bensőséges megerősítése az a kérés, hogy „metéljék körül” a szívüket (16, vö. Jer 4,4), és ne legyenek többé keménynyakúak. Jövendőjük záloga az Úr iránti engedelmességük. Ennek a gyengébbek, árvák, özvegyek és a jövevények iránti gondoskodásban kell megmutatkoznia (18k). Ők nem tudják jogaikat érvényesíteni, ezért különös szeretettel veszi őket oltalmába az Úr. Megtisztelő, hogy mi is ennek az Úrnak a szolgálatában állhatunk!
