„Az Emberfia ura a szombatnak.” Lk 6,1–11
1 Egyik szombaton gabonaföldeken ment át Jézus, és tanítványai kalászokat tépdestek, tenyerük között morzsolták és ették. 2 A farizeusok közül némelyek megkérdezték: Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad? 3 Jézus így válaszolt nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is meg azok is, akik vele voltak? 4 Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak. 5 És kijelentette nekik: Az Emberfia ura a szombatnak. 6 Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt. 7 Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják. 8 Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: Kelj fel, és állj a középre! Az felkelt, és odaállt. 9 Jézus pedig így szólt hozzájuk: Kérdezlek titeket: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? 10 És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 11 Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal.
Bibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata
„Az Emberfia ura a szombatnak.” (5) Már a problémát sem értjük igazán, úgy kell mindig elmagyarázni, mi is volt a felháborodás oka. Legyintünk, ez valami régi, túlhaladott vallásos szokás, könnyen elengedjük, nekünk nem számít! A sok tiltás mögött – amit örömmel és könnyelműen átlépünk – teljesen elsikkadt, hogy mire ad lehetőséget: lelki táplálékhoz jutni és életet menteni. Ügyesen kikerüljük a lényeget: amit mi szeretnénk, bármikor alkalmas, csak kimagyarázzuk, de ahol Isten mozgósítana, ott vonakodunk. Ki veszít többet, Ő vagy én?
RÉ21 449
Jézus Krisztus messiási küldetése | 242 | Ó, seregeknek hatalmas Királya
„…örvendezzetek házatok népével együtt mindennek…” 5Móz 12,1–19
1 Ezeket a rendelkezéseket és törvényeket kell megtartanotok azon a földön, amelyet atyáid Istene, az Úr ad neked birtokul, és teljesítenetek mindenkor, amíg azon a földön éltek: 2 Pusztítsátok el mindazokat a helyeket, ahol azok a népek, amelyeknek majd elfoglaljátok birtokát, a maguk isteneit szolgálják a magas hegyeken, halmokon és minden zöldellő fa alatt. 3 Romboljátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, égessétek el szent fáikat, isteneik bálványszobrait pedig vágjátok darabokra! Még a nevüket is töröljétek ki arról a helyről! 4 Ti ne így szolgáljátok Isteneteket, az Urat, 5 hanem azt a helyet keressétek fel, amelyet kiválaszt Istenetek, az Úr valamennyi törzsetek közül, hogy oda helyezze nevét, és ott lakjék. Oda menjetek, 6 és oda vigyétek égőáldozataitokat és véresáldozataitokat, tizedeiteket és felajánlásaitokat, fogadalmi és önkéntes áldozataitokat, marháitok és juhaitok elsőszülöttjét. 7 Ott egyetek Isteneteknek, az Úrnak a színe előtt, és örvendezzetek házatok népével együtt mindennek, amit szereztetek, amellyel megáldott benneteket Istenetek, az Úr. 8 Ne tegyetek úgy, ahogyan ma itt még megtehetjük, mindenki ahogyan jónak látja, 9 mert még nem mentetek be a nyugalom helyére, az örökségbe, amelyet majd neked ad Istened, az Úr. 10 Majd ha átkeltek a Jordánon, és letelepedtek azon a földön, amelyet örökségül ad nektek Istenetek, az Úr, amikor mindenfelől nyugalmat ad nektek ellenségeitektől, és biztonságban laktok, 11 akkor arra a helyre, amelyet kiválaszt Istenetek, az Úr, hogy ott lakjék a neve, oda vigyétek mindazt, amit parancsolok nektek: égőáldozataitokat és véresáldozataitokat, tizedeiteket és felajánlásaitokat meg válogatott fogadalmi áldozataitokat, amit odaígértetek az Úrnak. 12 Örvendezzetek Isteneteknek, az Úrnak színe előtt fiaitokkal és leányaitokkal, szolgáitokkal és szolgálóleányaitokkal együtt, meg a lévitával együtt, aki a lakóhelyeden van, mert neki nincs örökrésze közöttetek. 13 Vigyázz, ne mutasd be égőáldozataidat bármelyik helyen, amelyet meglátsz, 14 hanem csak azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr egyik törzsedben. Ott mutasd be égőáldozataidat, és ott teljesítsd mindazt, amit megparancsolok neked! 15 Amikor csak kívánod, bármely lakóhelyeden vághatsz és ehetsz húst, amennyivel megáldott és amit adott neked Istened, az Úr. Tisztátalan és tiszta ember egyaránt ehet belőle, mintha gazella vagy szarvas lenne. 16 Csak a vért nem ehetitek meg. Öntsd azt a földre, mint a vizet! 17 Nem szabad megenned lakóhelyeden sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak a tizedét, sem marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjét, sem fogadalmi áldozataidat, amelyeket odaígértél, sem önkéntes áldozataidat, sem felajánlásaidat. 18 Csak Istenednek, az Úrnak a színe előtt, azon a helyen, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, ott eheted meg azokat fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóleányoddal együtt, meg a lévitával együtt, aki a lakóhelyeden él, és örvendezz Istenednek, az Úrnak színe előtt minden szerzeményednek. 19 Vigyázz, ne feledkezz meg a lévitáról, amíg csak földeden élsz!
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(7) „…örvendezzetek házatok népével együtt mindennek…” (5Móz 12,1–19)
Mózes 5. könyve mindent átfogó törvény formájában foglalja egybe az Úr akaratát (vö. 4,44), azaz útmutatás kíván lenni. A törvénynek ez a tanító jellege (vö. 6,1) egybekapcsolódik az ígéret földjére való belépéssel: azzal, miként rendezkedjék be a fiak nemzedéke az Úr adta új élet lehetőségébe. Az első rendelkezés az egyetlen istentiszteleti hely kiválasztására vonatkozik. Amint az Úr kiválasztotta Izráelt a népek közül, úgy választja ki azt a helyet, ahová „nevét” helyezi (5), ahol ő megtalálható. Isten népe természetesen tudja, Urának legbensőbb lényegét az „egeknek egei” (1Kir 8,27) sem fogadhatják be. Az istentisztelet tisztaságát szolgálja az idegen kultuszok kérlelhetetlen megsemmisítése (2–4). Szakítsanak hát az ilyen áldozati szokásokkal, és úgy mutassák be az Úrnak szánt áldozatukat a szent helyen, ahogyan ő kéri tőlük (7). Így részesülhetnek a hosszú pusztai vándorlás után Isten nyugalmában (9; vö. Zsid 4,1), és örvendezhetnek áldozatbemutatás közben az Úr színe előtt (7.12.18). Az áldozatbemutatás, az engesztelés az Isten és népe közötti nagy szakadék megszüntetése miatt szükséges. De eljön majd az idő, amikor Isten igazi imádói „lélekben és igazságban” imádják az Atyát (Jn 4,23)
