„Hát ti kinek mondotok engem?” Lk 9,18–22
18 Történt, hogy amikor egyszer magában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte tőlük: Kinek mond engem a sokaság? 19 Ők így válaszoltak: Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek, némelyek pedig azt mondják, hogy valamelyik régi próféta támadt fel. 20 Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Péter így felelt: Az Isten Krisztusának. 21 Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el. 22 Majd azt mondta, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.
Bibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata
Miután Jézus az Isten országáról egészen hétköznapi módon tanított, és csodákat tett, Isten előtti csendje után nem közvéleménykutatást készített, hanem a körülötte lévőkkel akarta kimondatni, hogy kicsoda Ő? Azután egészen személyessé tette: „Hát ti kinek mondotok engem?” (20) Sok fontos kérdés van a világban, de a legfontosabb ez! Milyen jó, ha teljes meggyőződéssel vallhatom ma is a gyülekezetem közösségében: Jézus Krisztus az Isten Fia, a Megváltóm.
RÉ21 325 • IÉ 2Móz 3,1–15 • Zsolt 15
Zsoltárének | 806 | Urunk nagy nevét áldja a világ
Heti zsoltárének | 97 | Az Úr Isten regnál
„Írd föl rájuk ezt a törvényt mind az utolsó szóig […]!” 5Móz 27
1 Ezután Mózes, Izráel véneivel együtt, ezt parancsolta a népnek: Tartsátok meg mindazokat a parancsokat, amelyeket ma parancsolok nektek! 2 Ha majd átkeltek a Jordánon arra a földre, amelyet neked ad Istened, az Úr, állíts fel nagy köveket, és meszeld be azokat! 3 Írd föl rájuk ezt a törvényt mind az utolsó szóig, amikor átkelsz, hogy bemenj arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked: a tejjel és mézzel folyó földre, ahogyan megígérte neked atyáid Istene, az Úr. 4 Amikor tehát átkeltek a Jordánon, állítsátok fel az Ébál-hegyen ezeket a köveket, ahogyan ma megparancsolom nektek, és meszeljétek be azokat. 5 Építs ott egy kőoltárt Istenednek, az Úrnak, a köveit ne faragd meg vassal! 6 Faragatlan kőből építsd Istenednek, az Úrnak az oltárát, és mutass be azon égőáldozatokat Istenednek, az Úrnak! 7 Mutass be békeáldozatot is: edd azt meg ott, és örvendezz Istenednek, az Úrnak színe előtt! 8 Írd rá a kövekre ezt a törvényt mind az utolsó szóig, tisztán és világosan! 9 Azután így beszélt Mózes a lévita papokkal együtt egész Izráelhez: Légy csendben, és halld meg, Izráel! Ezen a napon lettél Istenednek, az Úrnak a népe. 10 Hallgass azért Istenednek, az Úrnak a szavára, és teljesítsd parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma megparancsolok neked. 11 Mózes megparancsolta azon a napon a népnek: 12 Ha átkeltek a Jordánon, a Garizím-hegyen ezek álljanak fel, hogy megáldják a népet: Simeon, Lévi és Júda, Issakár, József és Benjámin. 13 Az Ébál-hegyen pedig ezek álljanak fel, hogy átkot mondjanak: Rúben, Gád és Ásér, Zebulon, Dán és Naftáli. 14 Azután szólaljanak meg a léviták, és mondják ezt hangos szóval egész Izráelnek: 15 Átkozott legyen az, aki mesterember keze munkájával faragott vagy öntött bálványt készíttet, amit utál az Úr, és azt titokban felállítja! Az egész nép pedig mondja rá: Ámen! 16 Átkozott, aki gyalázza apját vagy anyját! Az egész nép mondja rá: Ámen! 17 Átkozott, aki elmozdítja felebarátja határát! Az egész nép mondja rá: Ámen! 18 Átkozott, aki félrevezeti a vakot az úton! Az egész nép mondja rá: Ámen! 19 Átkozott, aki kiforgatja jogaiból a jövevényt, az árvát és az özvegyet! Az egész nép mondja rá: Ámen! 20 Átkozott, aki apja feleségével hál, mert apja takaróját emeli fel! Az egész nép mondja rá: Ámen! 21 Átkozott, aki bármiféle állattal közösül! Az egész nép mondja rá: Ámen! 22 Átkozott, aki a testvérével hál, akár apja leányával, akár anyja leányával! Az egész nép mondja rá: Ámen! 23 Átkozott, aki az anyósával hál! Az egész nép mondja rá: Ámen! 24 Átkozott, aki titokban agyonüti a felebarátját! Az egész nép mondja rá: Ámen! 25 Átkozott, aki vesztegetést fogad el, és ezzel egy ártatlan ember halálát okozza! Az egész nép mondja rá: Ámen! 26 Átkozott, aki nem tartja meg ennek a törvénynek az igéit, és nem teljesíti azokat! Az egész nép mondja rá: Ámen!
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(3) „Írd föl rájuk ezt a törvényt mind az utolsó szóig […]!” (5Móz 27)
Sok évszázaddal Mózes után élt egy pogány uralkodó. Félelmetes világbirodalom ura volt. Egy alkalommal az Úrnak szentelt kelyhekből borozott ágyasaival. Ekkor mindenki döbbenetére írás jelent meg palotája falán (Dán 5). „Mené mené tekél ú-parszín” – szólt a szöveg, vagyis Isten számba veszi, megméri, és könnyűnek találja Bélsaccart és országát. Számára a rejtélyes írás az ítélet pillanatát hozta el. A ma olvasott szakasz azonban nem megítél, hanem egy gondosan elkészített mentőövről szól. A kőtáblákra írt tíz Ige a szent láda mélyén pihent. A törvény, amelynek rendelkezéseit fejezeteken át rögzíti a most olvasott bibliai könyv, terjedelmes (5Móz 12–26), ebből épp csak Izráel királya remélhetett személyes másolatot (17,18). A kövekre felírt szavak viszont mindenki számára láthatók. Isten hozzáférhetővé akarta tenni törvényét, ő így óvja meg mindenkori népét a tudatlanságból fakadó vétkektől. Nekünk kezünkben a Szentírás: nem mondhatjuk, hogy nem ismerjük Urunk akaratát! De eljön majd az a nap is, amikor Isten törvénye nem pergamenre, nem könyvek lapjaira, és nem is kövekre íratik, hanem az emberi szívbe (Jer 31,33). Akkor majd a falakon váratlanul megjelenő betűk sem töltenek el félelemmel senkit.
