„…inkább annak örüljetek…” Lk 10,17–20
17 Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel mondta: Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk! 18 Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. 19 Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek. 20 De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.
Bibliaolvasó Kalauz – Riczuné Kiss Georgina Orsolya igemagyarázata
„…inkább annak örüljetek…” (20) Keresztyén életünkben sokszor csak a látható eredményekig vagy kudarcokig látunk. Elhívásunk lényege azonban nem az eredmények produkálása, hanem az, hogy egyre inkább Krisztus megváltásának öröme határozzon meg. Ma erre az örömre kapunk emlékeztetőt. Engedjük, hogy ez adja meg az alaphangját mindannak, amit teszünk ezen a napon!
RÉ21 658
Zsoltárdicséret | 157 | Mindenkoron áldom az én Uramat
„Az Úr vezette egymaga, nem volt vele idegen isten.” 5Móz 32,1–25
1 Figyeljetek, egek, hadd szóljak, a föld is hallja meg számnak mondásait! 2 Esőként szitáljon tanításom, harmatként hulljon mondásom, mint permet a zsenge fűre, záporeső a pázsitra. 3 Bizony az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! 4 Kőszikla ő, tetteiben tökéletes, mert igazságos minden útja. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő. 5 Megromlottak, nem fiai már, hitványak; fonák és hamis ez a nemzedék. 6 Ez a hála az Úr iránt, bolond és esztelen nemzet?! Hisz atyád ő, aki megteremtett, ő alkotott és tett erőssé téged. 7 Emlékezz az ősidőkre, gondold csak át az előző nemzedékek éveit! Kérdezd meg atyádat, ő majd elbeszéli, a közötted élő véneket, ők majd igazolják: 8 Mikor a Felséges kiosztotta a népek örökségét, népekre osztva az emberek fiait, mikor kijelölte a nemzetek hazáját, kik annyian vannak, mint Izráel fiai, 9 akkor az ő népe maradt az Úr része, Jákób lett az ő kimért öröksége. 10 Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, 11 ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira, evezőtollán hordozva őt. 12 Az Úr vezette egymaga, nem volt vele idegen isten. 13 A föld magaslatain hordozta, a mező termésével etette. Mézzel táplálta a sziklából, olajjal a kősziklából. 14 A tehenek vaját, juhok tejét bárányok kövérjével, a básáni kosokat és bakokat a búzaliszt legjavával etted, és a szőlő vérét, a színbort ittad. 15 Meghízott Jesúrún, kirúgott a hámból – elhíztál, kövér vagy, hájat eresztettél! –, és elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját. 16 Idegen istenekkel tették féltékennyé, utálatosságokkal bosszantották őt. 17 Szellemeknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, akik nemrég jöttek, akiket még nem féltek atyáitok. 18 Kőszikláddal, aki nemzett, nem törődtél; elfeledted Istent, aki világra hozott! 19 Látta ezt az Úr, s haragjában megutálta fiait és lányait, 20 és ezt mondta: Elrejtem az arcomat előlük, meglátom, mi lesz a végük! Állhatatlan nemzedék ez, fiak, akikben nincsen hűség. 21 Semmit érő istenekkel tettek féltékennyé, haszontalan bálványokkal bosszantottak engem. Semmit érő néppel teszem én is féltékennyé, bolond nemzettel bosszantom majd őket. 22 Mert tűz lobban fel haragomtól, perzselve lecsap a holtak hazájáig; megemészti a földet és ami azon termett, felgyújtja a hegyek alapjait. 23 Elhalmozom őket bajokkal, valamennyi nyilamat kilövöm reájuk, 24 az éhségtől elgyengülnek, láz emészti őket és keserű halál; vérengző vadakat eresztek rájuk és porban csúszó mérges kígyókat. 25 Kint fegyver gyilkol, bent meg a rémület: ifjat és szüzet, csecsemőt és vénembert egyaránt.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(12) „Az Úr vezette egymaga, nem volt vele idegen isten.” (5Móz 32,1–25)
Isten hű és igaz, akár a kőszikla (4), hirdeti Mózes csodálatos éneke – vele szemben a romlott Izráel áll (5). E feszültség a kezdetektől kísérte az Úr és népe kapcsolatát. Így élt Izráel a pusztában, ez folytatódott a bírák, majd a királyok korában, ezért dörögték feddéseiket a próféták évszázadokon át. De Isten újszövetségi népe sem esik más ítélet alá. Eszünkbe jut Pál szenvedélye az evangélium elferdítőivel szemben (Gal 3,1), az apostol majdnem minden levelének hátterében a keresztyén hit tisztaságáért folytatott küzdelem áll. Ugyanez olvasható ki a keresztyénség többi korai iratából is, míg János első levele eljut odáig, hogy egyenesen az antikrisztus lelkéről beszél, ha valamely lélek „nem vallja Jézust” (4,3). A sort folytathatjuk az egyház történetének megannyi fejezetével, keresztes háborúkkal, inkvizícióval és erőszakos térítésekkel, de elégedjünk meg ennyivel: úgy látszik, az út, amelyen az Örökkévaló és választottai szövetségükben együtt haladnak, félreértésekkel és tévelygéssel van kikövezve. Tanuljuk meg: csak az Úrra érdemes tekinteni. Figyeljünk az Igéjében magát kijelentő Istenre! Ha ezt tesszük, élvezhetjük áldásait, és tévutak sem fognak fenyegetni bennünket.
