„Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem…” Lk 10,38–42
38 Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. 39 Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. 40 Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! 41 Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, 42 pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.
Bibliaolvasó Kalauz – Riczuné Kiss Georgina Orsolya igemagyarázata
„Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem…” (40) – kezdi Márta a panaszát. Ilyenek vagyunk mi is sokszor, szeretnénk, hogy Jézus a mi nézőpontunkból lássa a helyzetet, mellettünk álljon ki, minket igazoljon. A „jobb rész” választása azt is jelenti: örömmel végzem a feladatom, nem méricskéléssel és összehasonlítgatással. Akármit is bíz rám ma, végezhetem azt Őt dicsőítő és a keresztyén testvérem szolgálatát is megbecsülő lélekkel.
RÉ21 266
Hálaadó ének | 801 | Szívből köszönöm, Uram
„Ott halt meg Mózes, az Úr szolgája…” 5Móz 34
1 Ezután fölment Mózes a Móáb síkságáról a Nebó-hegyre, a Piszgá csúcsára, amely Jerikóval szemben van, és az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig, 2 egész Naftálit, Efraim és Manassé földjét, meg Júda egész földjét a nyugati tengerig, 3 továbbá a Délvidéket, a Jordán környékét és a pálmák városának, Jerikónak a völgyét Cóarig. 4 Majd ezt mondta neki az Úr: Ezt a földet ígértem oda esküvel Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, amikor így szóltam: A te utódaidnak adom! Megmutattam neked, de nem mehetsz be oda. 5 Ott halt meg Mózes, az Úr szolgája, Móáb földjén, az Úr akarata szerint. 6 És eltemette őt a völgyben, Móáb földjén, Bét-Peórral szemben. Senki sem tudja még ma sem, hogy hol van a sírja. 7 Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt; látása még nem gyengült meg, és nem hagyta el az életereje. 8 Izráel fiai harminc napig siratták Mózest a Móáb síkságán, amíg el nem telt Mózes siratásának és gyászolásának az ideje. 9 Józsué, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel, mert Mózes reá helyezte a kezét. Izráel fiai hallgattak is rá, és úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 10 Nem is támadt többé Izráelben Mózeshez hasonló próféta, akivel szemtől szemben érintkezett volna az Úr. 11 Mert őt küldte el az Úr mindazoknak a jeleknek és csodáknak a véghezvitelére, amelyeket Egyiptom földjén tett a fáraóval, valamennyi udvari emberével és egész országával; 12 és mindazoknak az erős kézre valló, nagy és félelmetes tetteknek a véghezvitelére, amelyeket Mózes egész Izráel szeme láttára vitt véghez.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(5) „Ott halt mag Mózes, AZ Úr szolgája…” (5Móz 34)
A Tóra Mózes halálával ér véget. A Mózes nevét viselő öt könyv a héber Biblia szíve, lelke, közepe, még akkor is, ha a keresztyén olvasók a törvények unalmas oldalait szívük szerint átlapoznák. Ne tegyük, inkább gondoljunk arra: ezek azok a szokások, amelyekhez Jézus is igazította életét. A Tóra megtanít Isten közelében élni, az utolsó fejezet pedig rámutat: aki Istennel élt, az tud vele meghalni is. Mózes halálának elbeszélése ezért szép történet. Mózes elvégezte küldetését, aztán elment, ahova Isten hívta. Felkapaszkodott a hegyre, ott meghalt, betelve az élettel. Sírjának helye rejtve maradt, ezzel megóvta őt Isten a prófétai örökség kiüresítésétől: senki nem emelhetett síremléket neki. Nyughelyét nem kereshetik fel zarándokok, bár az utókor mindig szereti a halott prófétát. Rájuk lehet emlékezni, de erejüktől nem kell félni már. A halott próféta közelében már nem érezzük szükségét, hogy változtassunk életünkön. Csakhogy az Úr épp azért küldte el szolgáit, hogy mi megváltozzunk. Tanuljunk élni a Szentírást olvasva. És tanuljunk meghalni is. Éljünk Istennel és Istennek; így utunk végén, hálával szívünkben, akaratában megnyugodva adhatjuk vissza megváltott életünket Urunknak, az élet forrásának.
