„Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre?” Lk 12,49–53
49 Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! 50 Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire gyötrődöm, míg ez végbe nem megy! 51 Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Mondom nektek: semmiképpen, hanem inkább meghasonlást. 52 Mert mostantól fogva, ha öten lesznek egy családban, meghasonlik három a kettővel, és kettő a hárommal. 53 Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával.
Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata
Jézus közelében elválik a hamis az igaztól, Krisztus látszólagos követése a valóságos engedelmességtől, az Igével bizonygatott „igazságaink” a gyülekezet Istenre hallgató imádságában és böjtjében feltáruló isteni igazságtól. Isten megemésztő tűz, és igéje hatására kiforr belőlünk az értéktelen, a szemét, a hamis. Az uniformizálásban, az egy véleményen vagyunk hazugságában, a hívőnek „így kell gondolkoznia” megbetegítő elvárásában a jézusi egység helyett csak szíveink keménysége tükröződik (Róm 2,5).
RÉ21 618
Zsoltárdicséret | 181 | Jer, emlékezzünk, keresztyén népek
„…megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” Ez 11,1–13
1 Azután fölemelt engem a lélek, és az Úr házának keleti kapujához vitt, amely keletre néz. Ott, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt. Közöttük láttam Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatját, Benájá fiát, a nép vezetőit. 2 Az Úr ezt mondta nekem: Emberfia! Ezek azok a férfiak, akik álnok terveket szőnek, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban. 3 Ezt mondják: Nem kell itt még házat építeni! Fazék ez a város, mi vagyunk a hús! 4 Ezért prófétálj ellenük, prófétálj, emberfia! 5 Ekkor rám szállt az Úr lelke, és ezt mondta nekem: Mondd meg, hogy így szól az Úr: Jól mondtátok, Izráel háza! Tudom én, hogy mit gondoltok magatokban. 6 Sokakat öltetek meg ebben a városban, megtöltöttétek utcáit halálra sebzettekkel. 7 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Akiket városszerte megöltetek, azok a hús, a város pedig a fazék. De titeket kiveszlek belőle. 8 Fegyvertől féltetek, fegyvert hozok rátok! – így szól az én Uram, az Úr. 9 Kiviszlek innen titeket, idegenek kezébe adlak, és ítéletet tartok fölöttetek. 10 Fegyvertől fogtok elesni, Izráel határán ítélkezem fölöttetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 11 Nem lesz fazék nektek ez a város, és nem lesztek ti benne a hús. Izráel határán ítélkezem fölöttetek. 12 Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert nem az én rendelkezéseim szerint éltetek, és nem az én törvényeim szerint cselekedtetek, hanem a körülöttetek élő népek szokásai szerint cselekedtetek. 13 Miközben prófétáltam, Pelatjá, Benájá fia meghalt. Én pedig arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: Ó, jaj, Uram, Uram, véget akarsz vetni Izráel maradékának?!
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(10) „…megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” (Ez 11,1–13)
Ezékiel a Lélek által utazott Jeruzsálembe. Látomásában feltárultak előtte a templom keleti kapujánál gyülekező előkelőségek. Az aktuális ügyeket megtárgyalni jöttek össze, sűrű sóhajtozás közepette: „Nem kell itt még házat építeni! Fazék ez a város, mi vagyunk a hús!” (3). Találkoztunk már ezekkel a politikusokkal: ők azok, akik korábban ugyanezen a helyen leborulva imádták a napot (8,16). Ezúttal bölcsességüket fitogtatva tanácskoznak, fazekat és húst emlegetnek. Keseregnek elmaradó beruházásaik és üzleti érdekeik sérülése miatt, miközben áldozati szerepben tetszelegnek: tehetetlenek vagyunk, mint hús a fazékban, de még mindig mi vagyunk a legkülönbek, mondják. Arra utalhatott ez a közmondás: a fazékba csak válogatott, jó darabok kerülnek – a próféta azonban elutasítja a dicsekvést, és a fövő húst hamarosan az ítélettel azonosítja (24,3–14). Meddő tanácskozás, vég nélküli okoskodás: még a teljes megsemmisülés előestéjén is azon tanakodnak, miként jöhetnének ki a legjobban szorult helyzetükből. Az Úr nem nézi mindezt tétlenül, egyikük a helyszínen pusztul el (13), a többieket hamarosan ítélet sújtja. Ember: ha már vétekbe vitted népedet, legalább az idők jeleit felismernéd!
