„...ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.” Lk 13,1–5
1 Abban az időben néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozati állataik vérével elegyítette. 2 Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? 3 Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek. 4 Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámnál, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? 5 Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy elvesztek.
Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata
Mindkét tragédiára hasonló a magyarázat: „azok bűnösebbek voltak…” Ha így van, ebből az is következik, hogy velünk ilyen nem történhet meg, hiszen mi „jobbak vagyunk” náluk. Áldozatokat hibáztatva, Isten büntetését vélelmezve nem akarjuk látni a lényeget: megtérés nélkül elveszünk! Mi akadályozza benned, hogy bűneidet feltárd Jézus előtt, és bocsánatot kérj rájuk – felajánlva neki az életedet?
RÉ21 581
Zsoltárdicséret | 159 | Ne zúgolódj, ha látod a hitetlent
„…készíts egy fogolynak való batyut…” Ez 12,1–20
1 Azután így szólt az Úr igéje: 2 Emberfia! Engedetlen nép között laksz, akiknek van szemük, hogy lássanak, mégsem látnak, van fülük, hogy halljanak, mégsem hallanak; mert engedetlen nép ez. 3 Te pedig, emberfia, készíts egy fogolynak való batyut, és készülj fogságba nappal, a szemük láttára, majd indulj el a lakóhelyedről egy másik helyre, a szemük láttára! Talán most látni fognak, bár engedetlen nép ez! 4 A batyut, amely olyan, mint a foglyoké, nappal vidd ki a szemük láttára, de te este menj ki a szemük láttára, ahogy fogságba szoktak menni! 5 Szemük láttára törd át a falat, és azon át vidd ki azt! 6 Szemük láttára vedd a válladra, sötétben vidd el, arcodat takard el, hogy ne lásd a földet, mert intő jellé teszlek téged Izráel háza számára. 7 Úgy tettem azért, ahogy megparancsolta nekem: nappal kivittem a batyut, amely olyan volt, mint a foglyoké, este pedig áttörtem kezemmel a falat, a sötétben kivittem a batyut, és vállamra vettem a szemük láttára. 8 Másnap reggel így szólt hozzám az Úr igéje: 9 Emberfia! Ugye, megkérdezte tőled Izráel háza, ez az engedetlen nép, hogy mit csinálsz? 10 Mondd nekik: Ezt mondja az én Uram, az Úr: Ez a fenyegető jövendölés Jeruzsálem fejedelmének és Izráel egész házának szól, akik ott élnek. 11 Mondd: Én intő jel vagyok számotokra! Ahogyan én tettem, úgy kell majd nekik is tenniük: mint rabok mennek a fogságba. 12 A fejedelem, aki közöttük van, terhet vesz a vállára, és sötétben megy el. Áttörik a falat, azon vezetik ki; arcát eltakarja, hogy ne is lássa szeme a földet. 13 Hálómat kifeszítem ellene, és csapdába ejtem. Elviszem Babilóniába, a káldeusok országába, de azt már nem fogja látni; ott kell majd meghalnia. 14 Segítőit pedig és egész csapatát, akik csak körülötte vannak, széjjelszórom mindenfelé, és kivont karddal üldözöm őket. 15 Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor szétszélesztem őket a népek között, és szerteszórom őket az országokba. 16 De meghagyok közülük néhány embert a fegyver, éhínség és dögvész után, hogy elbeszélhessék utálatos dolgaikat a népek között, amelyek közé kerülnek. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr! 17 Majd így szólt hozzám az Úr igéje: 18 Emberfia! Remegve edd a kenyeredet, reszketve és aggódva igyad a vizedet! 19 Az ország népéhez pedig így szólj: Ezt mondja az én Uram, az Úr Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjéről: Aggódva eszik majd kenyerüket, és borzadva isszák vizüket, mert mindenestül pusztasággá válik az ország a benne lakók erőszakos tettei miatt. 20 A lakott városok romba dőlnek, és az ország pusztasággá válik. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(3) „…készíts egy fogolynak való batyut…” (Ez 12,1–20)
Isten elhatározása megmásíthatatlan. Izráel bűneit hosszan lehet sorolni, megtette ezt Ezékiel próféta is a könyv korábbi fejezeteiben (8,1–17; 11,6 stb.), de mindent összefoglalhatunk egyetlen szóban: engedetlenség. Mi is ismerjük Isten minden parancsolatát, bűnünk tehát nem tudatlanságból, hanem engedetlenségből fakad. A próféta jelképes cselekedete ezúttal az engedetlenség következményét, a megsemmisítő bukást ábrázolja ki. A megszólítottak, az „engedetlen nép” tagjai (1) nem értettek a figyelmeztető jelekből, megtérésről hallani sem akartak. Ezúttal már csak néma szemlélői lehetnek a kiábrázolt jelnek. A fejedelem is éjszaka, szökve menekül majd, de végzetét ő sem kerülheti el (vö. 2Kir 25,4–6). Isten egyértelmű jelekkel akarja maga mellett tartani népét. Engedelmességet vár, azt szeretné, kövessük őt, járjunk az általa kijelölt úton, még akkor is, ha az keskeny – de ez az egyetlen út, amely nem a pusztulásra, hanem az életre visz. Tanuljunk olvasni a jelekből, nyissuk meg szívünket Isten Igéjére, ahonnan feltárul előttünk a minket megszólító Úr akarata! Ha így teszünk, az igazság pillanatában nem kell majd földbe gyökerezett lábbal, dermedt szívvel, reszketve gondolnunk az elkerülhetetlen ítéletre.
