„Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!” Lk 19,41–44
41 Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, 42 és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. 43 Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid ostromfalat emelnek körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak, 44 földre tipornak téged és fiaidat, akik falaid között laknak, és kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.
Bibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
A meglátogatás idejének elszalasztása végzetes. Aki nem a szüntelen készenlét állapotában él, és nem várja igazán Őt, azzal megtörténhet ez. A Golgotára készülő Jézus tudja, hogy Jeruzsálem népének nincs több esélye arra, hogy a Békesség Fejedelmét követve a békesség útjára lépjen. Amiről Jézus beszél, minden beteljesedett. Szüntelen készenlétünk alapja, hogy nem szalasztjuk el a meglátogatást! Sőt keressük azt a Krisztust, aki az út, aki az életre visz!
RÉ21 488
Zsoltárdicséret | 187 | Végtelen irgalmú Isten, hozzád kiáltok
„Egyiptom földje pusztaság és romhalmaz lesz, mivel azt mondta: Enyém a Nílus, én magam alkottam!” Ez 29
1 A tizedik esztendőben, a tizedik hónap tizenkettedikén így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Emberfia! Fordulj a fáraónak, Egyiptom királyának az irányába, és prófétálj ellene és Egyiptom ellen! 3 Szólj, és mondd ezt: Így szól az én Uram, az Úr: Én ellened fordulok, te, fáraó, Egyiptom királya, te, nagy szörnyeteg, aki a Nílus ágai között heverészel, és ezt mondod: Enyém a Nílus, én magam alkottam! 4 Horgokat akasztok az álladba, pikkelypáncélodhoz ragasztom a Nílusod halait, aztán kirántalak a Nílusodból a Nílusod halaival együtt, amelyek pikkelypáncélodhoz ragadtak. 5 Kidoblak a pusztába a Nílusod halaival együtt, a nyílt mezőre esel. Nem szednek föl és nem temetnek el, a föld vadjainak és az ég madarainak adlak eledelül. 6 Majd megtudja Egyiptom minden lakója, hogy én vagyok az Úr. Mert olyan támasz voltál Izráel házának, mint a nád: 7 Ha kézbe fogtak, összetörtél, és végighasítottad vállukat, ha rád támaszkodtak, összeroppantál, és megrogyasztottad derekukat. 8 Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Íme, fegyvert hozok ellened, és kiirtok belőled embert és állatot. 9 Egyiptom földje pusztaság és romhalmaz lesz, mivel azt mondta: Enyém a Nílus, én magam alkottam! Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr! 10 Ezért én ellened fordulok és a Nílus ellen. Egyiptom földjét romhalmazzá, csupa rommá teszem Migdóltól Szevénéig, Etiópia határáig. 11 Nem jár arra ember, állat sem jár arra; lakatlan lesz negyven évig. 12 Egyiptom földjét pusztasággá teszem az elpusztult országok sorában. Városai a romvárosok sorába kerülnek, pusztán maradnak negyven évig. Az egyiptomiakat pedig szétszélesztem a népek közé, és elszórom őket az országokba! 13 De ezt mondja az én Uram, az Úr: Negyven év múlva összegyűjtöm az egyiptomiakat a népek közül, amelyek közé szétszóródtak. 14 Jóra fordítom Egyiptom sorsát; visszahozom őket Patrósz földjére, eredeti hazájukba, és ott alávetett királyság lesznek. 15 Alávetettebb lesz, mint más királyságok, nem tud többé a népek fölé emelkedni. Erőtlenné teszem őket, hogy ne uralkodhassanak a népeken. 16 Nem ő lesz többé Izráel házának a bizodalma, nem emlékeztet arra a bűnre, hogy hozzá fordultak. Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr vagyok az Úr! 17 A huszonhetedik évben, az első hónap első napján így szólt hozzám az Úr igéje: 18 Emberfia! Nebukadneccar, Babilónia királya nehéz munkát végeztetett haderejével Tírusszal szemben. Mindenkinek belekopaszodott a feje, és feltört a válla, mégsem lett meg a jutalma sem neki, sem haderejének azért a munkáért, amelyet Tírusszal szemben végeztek. 19 Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Íme, én Nebukadneccarnak, Babilónia királyának adom Egyiptomot. Elveszi kincseit, zsákmányt ejt, és prédát szerez. Ez lesz a jutalma haderejének 20 azért a munkáért, amelyet végzett: neki adom Egyiptomot, mert nekem szolgált vele – így szól az én Uram, az Úr. 21 Azon a napon újra megnövelem Izráel háza hatalmát, te pedig nyíltan beszélhetsz közöttük. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr!
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(9) „Egyiptom földje pusztaság és romhalmaz lesz, mivel azt mondta: Enyém a Nílus, én magam alkottam!” (Ez 29)
Ezékiel könyvének idegen népek ellen mondott próféciái között négy rész célpontja Egyiptom, amely Asszíria és Babilónia felemelkedése előtt Palesztina nagy részét is a befolyása alatt tartotta. Mivel új versenytársai fokozatosan kiszorították a térségből, terjeszkedésük lelassításának érdekében a közbeeső kisebb államokat – mint például Júdát is – az új urak elleni lázadásokra ösztönözte. Így hitetik el az egyiptomiak Jójákímmal (Kr. e. 602, 2Kir 24,1) és Cidkijjával (Kr. e. 589, 2Kir 24,20), hogy velük szövetségben képesek lesznek lerázni a babiloni igát. Ezeknek következményei a babiloniak kegyetlen megtorló hadjáratai, végül a templom elpusztítása (Kr. e. 586) és a zsidóság fogságba hurcolása. Egyiptomnak ezt a hamis biztonságot nyújtó jellegét fejezi ki a Nílus mellett tömegével növő nád képével a próféta. Magasra nő, mégis törékeny. Ha valaki rátámaszkodik, nem tartja meg őt, sőt, a törött nád belefurakodik a kezébe, belevág a vállába (7). Egyiptomot azonban nemcsak Isten népének hitegetése miatt éri el a vég, hanem amiatt is, amiért mindezt teszi, és ami hataloméhségének alapja: a fáraó istennek gondolja magát (3). Bár Ezékielnél Istennel elsősorban szabadítóként találkozunk, itt a fáraó teremtői mivoltában sérti meg Istent: „Enyém a Nílus, én magam alkottam!” (9). Isten nem hagyja, hogy valaki kétségbe vonja teremtői hatalmát és a teremtett világ feletti tulajdonjogát. Amikor elfeledkezünk arról, hogy a teremtettségnek Ura és gazdája van, és ezért a magunk kezébe akarjuk venni felette az uralmat, már annak önmagában ítéletes következményei vannak, ahogyan ezt láthatjuk is a természet pusztulásában.
