„…bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget…” 2Kor 11,1–15
1 Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is! 2 Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé. 3 Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. 4 Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek. 5 Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál. 6 Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem, és ezt mindig minden tekintetben nyilvánvalóvá tettük előttetek. 7 Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? 8 Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. 9 Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Makedóniából jött testvérek pótolták, és minden tekintetben tartózkodtam és tartózkodni is fogok attól, hogy terhetekre legyek. 10 Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ez a dicsekvésem Akhája vidékén sem fog bennem elnémulni. 11 Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt! 12 De amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik minden alkalmat megragadnak a dicsekvésre, hogy ők olyan apostolok, mint mi. 13 Mert az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. 14 Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. 15 Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.
Bibliaolvasó Kalauz – Ablonczy Kálmán igemagyarázata
„…bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget…” (1) A levél itt kezdődő fejezete egy kivételesen személyes vallomás. Pál belefog a „dicsekedésbe”, bár esztelenségnek, haszontalannak tartja. De ha valaki csak ebből ért, akkor értse így, ha valaki csak ennek alapján húzódik vissza az ítélkezésből, akkor Pál vállalja ezt az utat.
RÉ21 729
Zsoltár vasárnapra | 96 | Énekeljetek, minden népek
„…a bölcsek nyelve pedig gyógyít.” Péld 12
1 Aki szereti az intelmet, szereti a tudást, aki pedig gyűlöli a feddést, az ostoba marad. 2 A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól, de az alattomos embert ő bűnösnek tartja. 3 Nem áll szilárdan a bűnösen élő ember, de az igazak gyökere mozdíthatatlan. 4 A derék asszony urának koronája, de mint a csontszú, olyan a szégyentelen. 5 Az igazak gondolatai helyesek, a bűnösök szándékai csalárdak. 6 A bűnösök szavai vérszomjasak, de a becsületeseket megmenti beszédük. 7 Romlás éri a bűnösöket, és odalesznek, de az igazak háza megmarad. 8 Értelmének megfelelően dicsérik az embert, a fondorlatos szívűt pedig megvetik. 9 Jobb annak, akit lebecsülnek, de szolgája van, mint annak, aki dicsekszik, de alig van kenyere. 10 Az igaz törődik még állatjának kívánságával is, a bűnösnek még az irgalma is kegyetlen. 11 Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel, de aki hiábavalóságokat hajszol, az esztelen. 12 A bűnös a gonoszsággal szerzett zsákmányra vágyik, az igazak mégis gyökeret vernek. 13 A vétkes ajak veszedelmes csapda, de az igaz kikerül a bajból. 14 Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és amit tesz az ember, azt fizetik neki vissza. 15 A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra. 16 A bolond bosszúsága azonnal kitudódik, az okos pedig leplezi szégyenét. 17 Aki igazán szól, az igazat mondja el, a hamis tanú pedig a csalárdságot. 18 Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít. 19 Az igaz ajak mindig állhatatos, a hazug nyelv pedig egy pillanatig sem az. 20 Csalárdság van azok szívében, akik a rosszon fáradoznak, de akik tanácsukkal békére intenek, azok szívében öröm. 21 Nem éri az igazat semmi veszedelem, de a bűnösök élete bajjal lesz tele. 22 Utálja az Úr a hazug ajkat, de a helyesen élőket kedveli. 23 Az okos ember nem fitogtatja tudását, az esztelen pedig kérkedik bolondságával. 24 A szorgalmasak uralkodni fognak, a lusta pedig robotolni fog. 25 Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja. 26 Az igaz utat tud mutatni másnak is, a bűnösöket pedig tévelygésbe viszi saját útjuk. 27 A lusta a vadászzsákmányt sem süti meg, pedig drága kincse az embernek a szorgalom. 28 Az igazság ösvényén élet van, és útja nem a halál felé vezet.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(18/b) „…a bölcsek nyelve pedig gyógyít.” (Péld 12)
A nyelv, az emberi szó, szóbeszéd mérhetetlen fájdalmat idézhet elő, és felbecsülhetetlen károkat okozhat. Az elhamarkodott véleményalkotás egy egész életszakaszra korlátok közé szoríthatja felebarátainkat. A figyelmetlenségből kimondott szülői, pedagógusi vélemény élethosszig tartó szorongást idézhet elő. Olyan útra terelhet, ahol egyébként keresnivalója sem lenne az illetőnek. Hazugsággal pedig olyan élethelyzetet lehet előidézni, amelyben minden a feje tetejére áll. Ugyanakkor beszéd nélkül nem élhető az élet. A nyelvet azért kaptuk, hogy közöljünk vele. Áthidaljunk feltételezéseket, téves előítéleteket. Kiigazítsuk a téves gondolatokat. Valóban nagy szükségünk van a gyógyító nyelvre! A mindennapos szóhasználatban, az elektronikus üzenetekben is. Építő beszédért sóvárog a lelkünk és a körülöttünk levők élete egyaránt. Hogyan válik ilyenné a beszédünk? Mások hogyan gyógyíthatnak bennünket szavaik által? Az ilyen beszéd a bölcsességhez társított nagyszerű lehetőség. A bölcsesség pedig elválaszthatatlan az istenfélelemtől, a vele való állandósult jelenléttől. Tehát az ember státuszának kell stabilizálódnia ahhoz, hogy a beszéde gyógyítóvá váljon. Megfontoltságunk alapja legyen a figyelmeztetés: „Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” (Kol 3,17)
