„…a hit igéjének hallása alapján?” Gal 3,1–5
1 Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg? 2 Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy a hit igéjének hallása alapján? 3 Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? 4 Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába. 5 Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt?
Bibliaolvasó Kalauz – Varga Róbert igemagyarázata
„…a hit igéjének hallása alapján?” (2) Mi az életed, a hited alapja? Pálé az volt, amit mi a Római levélben olvashatunk: „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által” (10,17). Így lett hívővé Saul. Az apostol megértette életére nézve: Nem térhet vissza senki, sem ő, sem a galaták a Krisztusban kapott kegyelemből a hit megélése helyett a vallás cselekedeteihez. Mi, ma élő keresztyének sem! Isten Lelke most is hatalmasan munkálkodik, tanácsol és segít a döntésekben! (5)
RÉ21 494
Mennybemeneteli ének | 532 | Ó, győzelmes nagy Királyunk
„Nem használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az Úrral szemben.” Péld 21
1 Olyan az Úr kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja. 2 Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vizsgálja meg a szíveket. 3 Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az Úr, mint az áldozatot. 4 A gőgös tekintet és a kevély szív a bűnösök mécsese: vétek. 5 A szorgalmasnak a tervei csak hasznot hoznak, de mindenki, aki elsieti a dolgát, csak ínségbe jut. 6 A hazug nyelvvel szerzett kincs tovaszálló pára és halálos csapda. 7 A bűnösöket elsodorja erőszakosságuk, mert nem akarják teljesíteni a törvényt. 8 Tekervényes a bűnös ember útja, de a tisztának az eljárása egyenes. 9 Jobb a tető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban. 10 A bűnös lelke rosszat kíván, még a barátjára sem néz jóindulattal. 11 Ha bírságot kap a csúfolódó, csak abból ért az együgyű, de ha a bölcset oktatják, ő már abból is okul. 12 Az igaz szemmel tartja a bűnös házát, és a bűnösöket romlásba dönti. 13 Aki bedugja fülét a nincstelen segélykiáltására, annak sem válaszolnak majd, amikor ő kiált. 14 A rejtve adott ajándék megenyhíti a haragot, és a titkon eljuttatott adomány a heves indulatot. 15 Az igaznak öröm, ha a törvény jut érvényre, de a gonosztevőnek rettegés. 16 Az értelem útjáról letévedő ember az árnyak gyülekezetébe jut majd. 17 Ínségre jut, aki szeret vigadozni, aki szereti a bort és az olajat, nem gazdagszik meg. 18 Váltságdíj lesz az igazért a bűnös, és a becsületesek helyett a hűtlen. 19 Jobb a puszta földjén lakni, mint zsémbes és bosszús asszonnyal. 20 Drága kincs és olaj van a bölcs hajlékában, az ostoba ember pedig eltékozolja azt. 21 Aki igazságra és hűségre törekszik, életet, igazságot és megbecsülést talál. 22 Behatol a bölcs a hősök városába, és lerombolja megbízhatónak vélt erődjét. 23 Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól. 24 A kevély gőgösnek csúfolódó a neve, dühében gőgösen viselkedik. 25 A restet megöli vágyakozása, mert a két keze nem akar dolgozni; 26 egész nap csak vágyakozik, az igaz pedig ad, és nem fukarkodik. 27 A bűnösök áldozata utálatos, kivált ha galád dologért hozzák. 28 Aki hazugságot tanúsít, elvész, de aki meggyőződött az ügyről, az mindig beszélhet. 29 Szemtelen képet vág a bűnös ember, a becsületes pedig rendben tartja dolgait. 30 Nem használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az Úrral szemben. 31 Készen áll a ló a csata napján, de az Úr adja a győzelmet.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(30) „Nem használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az Úrral szemben.” (Péld 21)
Két fontos és kívánatos fogalom áll előttünk: a bölcsesség és az értelem. Igen elnehezülnek a hétköznapok, amikor ezek hiányoznak. Amikor pedig bölcs és értelmes valaki, vonzóvá válik, hiszen ügyei megoldásában jó irányt és eredményességet mutat. Azonban egy jelentős megállapítást is találunk itt. Amikor az emberi értelem dacol az Úrral, az ő lényével, igazságával, rendelkezésével, az katasztrofális helyzetet teremt, mert az már nem a méltányolható bölcsesség, a tiszteletet kiváltó okosság, hanem ellenállás, szembefordulás azzal a Teremtővel, aki minden bölcsesség forrása, és akitől származik, hitelességet nyer az emberi értelem. Így van ez a tanáccsal is, amely nélkülözhetetlen, amikor egymást igazítjuk el életünk dolgaiban. Az a javaslat, amely szembefordul Istennel, nem lehet jó, sőt, ahogyan itt tanuljuk: egyenesen haszontalan. Tehát fontoljuk meg az emberileg elismerést kiváltó bölcsesség, értelem és tanács forrását, formáját, mert ezek értékmérője és értékadója az, megegyezik-e a mennyei Atya elgondolásával. Jézus szenvedéstörténetében mennyi bölcsnek mutatkozó nekirugaszkodás, milyen értelmesnek mutatkozó jogi megoldások és miféle helyzetmentő tanácsolások kerültek elő! A nép még igent is mondott rájuk, összehangolta őket, de Isten ellen, Jézussal szemben. Gondolkodásunkat, bölcsességünket, adott, kapott tanácsainkat mindig az Úrhoz kell igazítanunk.
