előző nap következő nap

„Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek” 1Móz 11

1 Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 2 Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. 3 Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. 4 Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén! 5 Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek. 6 Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek. 7 Gyerünk, menjünk le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! 8 Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. 9 Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére. 10 Ez Sém nemzetsége: Sém százéves volt, amikor Arpaksadot nemzette, két évvel az özönvíz után. 11 Arpaksad születése után Sém ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 12 Arpaksad harmincöt éves volt, amikor Selahot nemzette. 13 Selah születése után Arpaksad négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 14 Selah harmincéves volt, amikor Hébert nemzette. 15 Héber születése után Selah négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 16 Héber harmincnégy éves volt, amikor Peleget nemzette. 17 Peleg születése után Héber négyszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 18 Peleg harmincéves volt, amikor Reút nemzette. 19 Reú születése után Peleg kétszázkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 20 Reú harminckét éves volt, amikor Szerúgot nemzette. 21 Szerúg születése után Reú kétszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 22 Szerúg harmincéves volt, amikor Náhórt nemzette. 23 Náhór születése után Szerúg kétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 24 Náhór huszonkilenc éves volt, amikor Tárét nemzette. 25 Táré születése után Náhór száztizenkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 26 Táré hetvenéves volt, amikor Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette. 27 Ez Táré nemzetsége: Táré nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. Hárán nemzette Lótot. 28 Hárán meghalt még apja életében a szülőföldjén, Úr-Kaszdímban. 29 Abrám és Náhór megházasodtak: Abrám feleségének Száraj volt a neve, Náhór feleségének pedig Milká volt a neve: ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának volt a leánya. 30 Száraj azonban meddő volt, nem volt gyermeke. 31 Táré fogta fiát, Abrámot és Lótot, fiának, Háránnak a fiát és menyét, Szárajt, fiának, Abrámnak a feleségét, és elindult velük Úr-Kaszdímból, hogy Kánaán földjére menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek. 32 Táré kétszázöt éves volt, amikor meghalt Háránban.

Bibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata

A teremtés jó állapotának maradványaként az emberek megörökölték az egyféle beszédet, az egyetértésre és megmaradásra való törekvés, a munka, vagyis a teremtésben és gondviselésben való részvétel képességét. Mégis rosszra fordul törekvésük, mert Isten helyett magukban, saját kultúrájukban keresnék a megmaradást. Az ige derűs iróniával mutatja meg az égbe törő vállalkozás Isten szerinti mértékét: „Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek” (5). Isten korlátok közé rendezi a mértéktelen, önpusztító emberi törekvést, majd pedig a szövetségben, illetve a szabadításban olyan történetet kezd kibontakoztatni, amely végül minden elképzelést felülmúl. Segítsen Isten Lelke felismerni ezt saját hivatásunkkal kapcsolatban!

RÉ21 131 • IÉ 1Tim 1,12–17 • Zsolt 45,11–1

Napi dicséret | 224 | Ím, béjöttünk nagy örömben

Heti zsoltár | 37 | Ne bosszankodjál a gonosztévőkre

„…böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?” Mk 2,18–22

18 János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek? 19 Jézus ezt mondta nekik: Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. 20 De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak. 21 Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja, az új a régit, és még nagyobb lesz a szakadás. 22 És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepeszti a bor a tömlőt, és tönkremegy a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való.

Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata

(19) „…böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?” (Mk 2,18–22)

„A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítelek!” (Ézs 49,8) Az Ószövetség az üdvösség napját a menyegző képével festi le, amely a vőlegény – maga Isten – megjelenésével kezdődik. A megbékélés napján az egész nép böjtölt, hogy engesztelést szerezzen a bűneiért. A farizeusok a hagyomány szerint hetente kétszer böjtöltek, és ugyanezt várták el a követőiktől is. Jézus és tanítványai azonban ehelyett ünnepi lakomára jönnek össze a bűnösökkel, egy vámszedő házánál. Azonnal számon is kérik ellenségei a látványos szakítást a hagyománnyal. Jézus válasza egyértelmű: a vőlegény jelenléte a nász beteljesedése, az üdvösség napjának eljövetele, mert benne maga az Úr van jelen! „Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2) Itt a bűnösök és vámszedők átélték a csodát, amelyet a vőlegény jelenlétében mi is megtapasztalhatunk: Isten irgalmas és kegyelmes hozzánk, mert nem azt kapjuk, amit megérdemelnénk, viszont megkapjuk mindazt, amit nem érdemlünk meg. Új események feszítenek szét minden keretet. A böjtnek is megvan az ideje, de majd akkor, amikor a vőlegény elvétetik tőlük egy időre, hogy aztán örökké velük maradjon.

Július 6