„Ábrahám azt mondta Sáráról, a feleségéről, hogy a húga” 1Móz 20
1 Azután elindult onnan Ábrahám a Délvidék felé, letelepedett Kádés és Súr között, és jövevényként élt Gerárban. 2 Ábrahám azt mondta Sáráról, a feleségéről, hogy a húga, ezért Abímelek, Gerár királya érte küldött, és elvitette Sárát. 3 Isten azonban eljött Abímelekhez éjjel álmában, és azt mondta neki: Meg fogsz halni az asszony miatt, akit elvitettél, mert férjes asszony! 4 Abímelek azonban még nem közeledett hozzá, ezért azt mondta: Uram, az igaz népet is megölöd? 5 Hiszen ő mondta nekem, hogy a húga, az asszony meg azt mondta róla, hogy a bátyja! Én tiszta szívvel és ártatlan kézzel tettem ezt. 6 Akkor ezt mondta neki álmában az Isten: Én is tudom, hogy tiszta szívvel tetted ezt. Ezért óvtalak magam is attól, hogy vétkezzél ellenem, ezért nem engedtem, hogy érintsd őt. 7 Most tehát add vissza annak az embernek a feleségét, mert próféta ő, és imádkozik érted, hogy életben maradj! Ha azonban nem adod vissza, tudd meg, hogy meg kell halnod neked és mindenkinek, aki hozzád tartozik! 8 Fölkelt azért Abímelek reggel, hívatta valamennyi udvari emberét, és elbeszélte nekik mindezt. Az emberek nagyon megijedtek. 9 Ekkor hívatta Abímelek Ábrahámot, és ezt mondta neki: Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened, hogy ilyen nagy vétekbe akartál belevinni engem és országomat? Olyan dolgokat tettél velem, amilyeneket nem szabad megtenni. 10 Majd ezt kérdezte Abímelek Ábrahámtól: Mire gondoltál, hogy ezt tetted? 11 Ábrahám ezt felelte: Azt gondoltam, hogy nincs istenfélelem ezen a helyen, és megölnek a feleségemért. 12 De ő valóban a húgom is, az apám leánya, csak nem az anyám leánya; így lett a feleségem. 13 Amikor vándorútra indított engem Isten apám házából, ezt kértem tőle: Azzal mutasd meg szeretetedet irántam, hogy bárhová megyünk, mindenütt azt mondod rólam, hogy a bátyád vagyok! 14 Akkor Abímelek juhokat és marhákat, szolgákat és szolgálóleányokat hozatott, és Ábrahámnak adta, Sárát, a feleségét pedig visszaküldte hozzá, 15 és ezt mondta Abímelek: Itt van előtted az országom, lakj ott, ahol jónak látod! 16 Sárához pedig így szólt: Íme, ezer ezüstöt adtam a bátyádnak, ez felment téged mindazok előtt, akik veled vannak, mert így minden tekintetben igazolva vagy. 17 Ábrahám pedig imádkozott Istenhez, és meggyógyította Isten Abímeleket, feleségét és szolgálóleányait, úgyhogy ismét szülhettek. 18 Mert az Úr meddővé tett minden nőt Abímelek házában Sárának, Ábrahám feleségének az esete miatt.
Bibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata
Ábrahám, aki korábban győztes seregektől szerezte vissza a fogságba ejtett Lótot és a hadizsákmányt (1Móz 14,13kk), most fél, hogy ha Gerár királya szemet vet a feleségére, Sárára, megöli, csak hogy megszerezhesse magának. Ezért letagadja, hogy Sára a felesége. Ráadásul Ábrahám itt visszaeső, hiszen egyiptomi tartózkodása idején ugyanilyen félelemből a feleségét húgának mondta (1Móz 12,13). Isten kiválasztottjai nem hibátlanok, amikor kimarad életükből Isten. Ilyenkor a félelem elveszi a tiszta helyzetlátást.
RÉ21 73
Zsoltárének | 807 | Áldd, lelkem, Istened
„Magától terem a föld…” Mk 4,26–29
26 Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe, 27 azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan. 28 Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. 29 Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(28) „Magától terem a föld…” (Mk 4,26–29)
Eredménycentrikus világban élünk. „Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa”. A gazdasági fejlődés hozhatja meg a jólétet, „a cél szentesíti az eszközt”. Gyorsan lássuk az eredményt, bármi áron! Az emberiség gazdasági lába egyre nő, míg az erkölcsi megcsonkítva lóg. A hívő ember szörnyülködve látja ezt, és hasonló módon sürgeti, hogy Isten hamar lépjen közbe, lássuk már az ígéretek beteljesülését! Segítsünk-e neki, vagy karba tett kézzel várakozzunk? Jézus szerint az igazi fejlődés nem rajtunk múlik. Nem huzigálhatjuk ki a magból a termést, amíg az be nem érik. Az egészséges növekedést rajtunk kívül álló erők végzik, Isten rendelése szerint „magától terem a föld”. A mi feladatunk, hogy szórjuk a magot, a többit hagyjuk rá! A mi lábunk nyomát befújja a homok, az övéi azonban láthatók lesznek előbb-utóbb. Végső soron mind a plántálást, mind a növekedést, mind az aratást ő végzi, de nem nélkülünk. A mi részünk a felelősen végzett munka és az a feltétlen bizalom, amellyel az ember a nap végén nyugovóra tér, mert tudja, ki az, aki az eső és a napfény által a növekedést adja.
