„Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt!” 1Móz 24,1–27
1 Ábrahám élemedett korú, öreg ember lett, és az Úr mindennel megáldotta Ábrahámot. 2 Egyszer azt mondta Ábrahám háza legöregebb szolgájának, aki mindenét kezelte: Tedd a kezedet a csípőm alá, 3 hadd eskesselek meg az Úrra, az ég és föld Istenére, hogy fiamnak nem a kánaániak leányai közül hozol feleséget, akik között lakom, 4 hanem elmész hazámba, a rokonságomhoz, és onnan hozol feleséget a fiamnak, Izsáknak! 5 De a szolga ezt mondta neki: Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre? Akkor visszavigyem a fiadat arra a földre, ahonnan eljöttél? 6 Ábrahám így válaszolt neki: Őrizkedj attól, hogy visszavidd oda a fiamat! 7 Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! – ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozhass feleséget a fiamnak. 8 Ha a leány nem akar követni téged, akkor mentes leszel a nekem tett eskü alól, de a fiamat nem viheted vissza oda. 9 Ekkor a szolga odatette kezét urának, Ábrahámnak a csípője alá, és megesküdött neki erre a dologra. 10 Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának tevéi közül az útra, és magához vett urától mindenféle értékes dolgot. Elindult, és elment Arám-Naharajimba, Náhór városába. 11 A városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál estefelé, amikor vízért jártak az asszonyok. 12 Akkor ezt mondta: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt! 13 Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. 14 Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! – ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet az én uram iránt! 15 Még végig sem mondta ezt, máris jött Rebeka korsóval a vállán. Ő Betúélnak, Milká fiának volt a leánya, Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége. 16 Nagyon szép leány volt, hajadon, akinek még nem volt dolga férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és feljött. 17 Ekkor a szolga odaszaladt hozzá, és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból! 18 A leány így felelt: Igyál, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe, és inni adott neki. 19 Miután eleget adott neki inni, így szólt: Tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. 20 Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odaszaladt meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének. 21 Az ember közben némán figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját az Úr, vagy sem. 22 Miután a tevék már eleget ittak, elővett a férfi egy fél sekel súlyú aranyfüggőt, és a leány kezére való két karperecet, tíz aranysekel súlyút, 23 és ezt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem, van-e számunkra hely éjszakára apád házánál? 24 Ő azt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült. 25 Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is, abrak is, meg hely is van éjszakára. 26 Akkor az ember meghajolt, leborult az Úr előtt, 27 és ezt mondta: Áldott az Úr, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, aki nem vonta meg hűségét és szeretetét uramtól. Az Úr vezérelt engem ezen az úton uram testvérének házához.
Bibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata
Eliézer, az öreg szolga elment Ábrahám hazájába, hogy feleséget hozzon Izsáknak. Ábrahám nem azt mondta, hogy ki legyen Izsák felesége, hanem azt, hogy milyen legyen. Legyen azonos az értékrend, továbbá ahonnét Isten egyszer már kihívta Ábrahámot, oda a fia ne térjen vissza. Jó, ha nem azonosulunk azokkal a hibákkal, amelyekből eleinket Isten kihívta.
RÉ21 774
Zsoltárének | 729 | Védelmezz, Istenem
„…a hited megtartott téged […]! […] Ne félj, csak higgy!” Mk 5,21–43
21 Amikor Jézus ismét átkelt hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, ő pedig a tenger partján maradt. 22 Akkor jött egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, 23 és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon. 24 Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság követte őt, és tolongott körülötte. 25 Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, 26 sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett; 27 amikor hallott Jézusról, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, 28 mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok. 29 Azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy meggyógyult a bajából. 30 Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: Ki érintette meg a ruhámat? 31 Tanítványai így feleltek: Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem? 32 Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt. 33 Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. 34 Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges! 35 Még beszélt Jézus, amikor emberek érkeztek a zsinagógai elöljáró házától, és ezt mondták: Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert? 36 Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy! 37 És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének. 38 Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, 39 bement, és így szólt hozzájuk: Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik. 40 Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. 41 Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel! 42 A leányka pedig azonnal felkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. 43 Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; azután szólt, hogy adjanak enni a leánykának.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(34,36) „…a hited megtartott téged […]! […] Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,21–43)
Egy tizenkét éve vérfolyásos asszony és egy tizenkét éves haldokló gyermek. Egy asszony, akinek lassan elfolyik az élete, és egy kiskamasz, aki még esélyt sem kapott rá. Egy asszony, akiben testi vagy lelki traumák okozhattak törést, olyan „vérveszteség” érte, hogy bár minden vagyonát orvosokra költötte, egyre rosszabbul lett. Elfogyott lassan, mint a gyertyaszál, mely elhagyott, üres szobában áll. Mielőtt azonban kialudt volna benne a láng, utolsó erejével Jézus közelébe furakszik, és babonás hittel ugyan, de megérinti a ruháját. A másik eset egy magasrangú, hívő édesapáé, aki nem bírja nézni tehetetlen leánykájának haláltusáját. Jövője érdekében még arra is képes, hogy rangon aluli cselekedetre vetemedjen, és egy vándortanító lábai elé boruljon. Rabbiként tudta, ha Isten követe az az ember, képes lehet kézrátétellel gyógyítani. Jézus nem mérlegel, elfogadja a hódolatot és a vakmerő érintést is. A gyógyulásba nemcsak a belőle áradó erőt, hanem az asszony és az édesapa gyönge hitét is beszámítja. Mondj el Jézusnak magadról te is mindent, igazán! Vidd elé a halófélben lévők ügyét, mert ő tud és akar segíteni!
