„...József álmot látott” 1Móz 37
1 Jákób is azon a földön lakott, ahol apja jövevény volt: Kánaán földjén. 2 Ez Jákób nemzetségének a története: Amikor József tizenhét éves lett, testvéreivel együtt a nyájat legeltette, és ő volt a bojtár Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek a fiai mellett. József rossz híreket hordott róluk az apjuknak. 3 De Izráel Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert öregkorában született, és egy tarka ruhát csináltatott neki. 4 Amikor testvérei látták, hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél, úgy meggyűlölték, hogy egy jó szót sem tudtak hozzá szólni. 5 Egyszer József álmot látott, és elmondta testvéreinek. Emiatt még jobban meggyűlölték. 6 Ezt mondta nekik: Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet láttam! 7 Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt, és állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülállták, és leborultak az én kévém előtt. 8 Testvérei megkérdezték tőle: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? És még jobban meggyűlölték az álmaiért és beszédéért. 9 Egy másik álmot is látott, és azt is elmesélte testvéreinek. Ezt mondta: Megint álmodtam valamit: Egyszer csak leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag! 10 Amikor ezt apjának és testvéreinek elmesélte, apja megdorgálta, és ezt mondta neki: Miféle álmot láttál? Talán bizony járuljunk eléd, anyáddal és testvéreiddel együtt, hogy földre boruljunk előtted?! 11 Ezért féltékenykedni kezdtek rá a testvérei. Apja pedig megjegyezte magának ezt a dolgot. 12 Egyszer a testvérek elmentek Sikembe apjuk nyáját legeltetni. 13 Izráel ezt mondta Józsefnek: Testvéreid Sikemben legeltetnek. Gyere csak, elküldelek hozzájuk! József ezt felelte neki: Itt vagyok! 14 Apja azt mondta neki: Eredj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj! Azután számolj be nekem! Elküldte tehát Hebrón völgyéből, és ő elment Sikembe. 15 Amikor a mezőn bolyongott, találkozott egy emberrel, aki megkérdezte tőle: Mit keresel? 16 József azt felelte: A testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, merre legeltetnek? 17 Az az ember így felelt: Elmentek innen, és hallottam is, amikor ezt mondták: Menjünk Dótánba! Elment tehát József a testvérei után, és megtalálta őket Dótánban. 18 Amikor távolról meglátták, még mielőtt a közelükbe ért, megegyeztek egymás között abban, hogy megölik. 19 Ezt mondták egymásnak: Nézzétek, ott jön az álomlátó! 20 Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg! Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból! 21 Amikor ezt Rúben meghallotta, ki akarta őt menteni a kezeik közül, ezért ezt mondta: Ne üssük agyon! 22 Majd ezt mondta nekik Rúben: Ne ontsatok vért! Dobjátok bele ebbe a kútba itt a pusztában, de ne emeljetek rá kezet! Így akarta kimenteni a kezeik közül, és visszajuttatni apjához. 23 Amikor József odaért a testvéreihez, lehúzták róla a ruháját: a tarka ruhát, amely akkor is rajta volt. 24 Azután fogták, és beledobták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz. 25 Ezután leültek enni. Egyszer csak föltekintve látják, hogy egy izmaeli karaván közeledik Gileád felől. Tevéik gyógyfűvel, balzsammal és mirhával voltak megrakva, amelyet Egyiptomba szállítottak. 26 Ekkor azt mondta Júda a testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük testvérünket, és elföldeljük a vérét? 27 Gyertek, adjuk el az izmaelieknek, de ne emeljünk rá kezet, hiszen a mi testünk és vérünk ő! A testvérei pedig hallgattak rá. 28 Közben azonban midjáni kereskedők mentek arra, fölhúzták Józsefet a kútból, és eladták Józsefet az izmaelieknek húsz ezüstért. Azok pedig elvitték Józsefet Egyiptomba. 29 Amikor Rúben visszatért a kúthoz, József már nem volt a kútban. Akkor megszaggatta a ruháját, 30 visszatért testvéreihez, és azt mondta: Nincs meg a gyerek! Jaj nekem! Hova legyek? 31 Akkor fogták József ruháját, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a vérébe. 32 Azután elküldték a tarka ruhát, elvitették apjukhoz ezzel az üzenettel: Ezt találtuk. Nézd meg jól: a fiad ruhája ez, vagy sem? 33 Ő felismerte, és azt mondta: Az én fiam ruhája ez! Vadállat ette meg, biztosan széttépte Józsefet! 34 És megszaggatta Jákób a felsőruháját, zsákruhát tekert a derekára, és sokáig gyászolta a fiát. 35 Fiai és leányai mind vigasztalni próbálták, de nem akart megvigasztalódni, hanem ezt mondta: Gyászolva megyek le fiamhoz a holtak hazájába! Így siratgatta őt az apja. 36 A midjániak pedig eladták Józsefet Egyiptomban Potifárnak, a fáraó főemberének, a testőrök parancsnokának.
Bibliaolvasó Kalauz – Édes Árpád igemagyarázata
József életét számos sorsszerűség határozta meg már az induláskor. Jákób kivételezése nem segít a családi viszonyokban. József különös álmai pedig csak újabb olajat öntenek a tűzre. Van, amikor úgy tűnik az események minden jó szándék ellenére törvényszerűen rohannak a keserű végkifejlet felé. József álmai, Isten kijelentett szava ugyanakkor arról tanúskodnak, hogy sorsunk felülről nézve nem zárt. A kérdés, megvan-e bennünk a nyitottság Isten szavára, ahogy Jákób esetében?
RÉ21 129
Napi zsoltárének | 778 | Mint szarvas hűs vízforrásra
„...mert Istennek minden lehetséges.” Mk 10,17–31
17 Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 18 Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. 19 Tudod a parancsolatokat: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” 20 Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. 21 Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! 22 A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. 23 Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok! 24 A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! 25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. 26 Ők pedig még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás között: Akkor ki üdvözülhet? 27 Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges. 28 Péter ezt mondta neki: Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. 29 Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, 30 az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet. 31 De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(27) „...mert Istennek minden lehetséges.” (Mk 10,17–31)
Odafut egy gazdag fiatalember Jézushoz, majd tisztelettel feltesz egy kérdést. Jó indítás, csak a kérdés rossz. Viszont ez nem akadályozza meg azt, hogy az Úr még így is a lényeg felé fordítsa a beszélgetést. De az ifjú nem érti. Amire valójában szüksége van, nem valami bölcs válasz, forradalmi ötlet, hanem folyamat, út, egész embert igénylő történet. Egy szó: követés. Ez benne van abban, ahogyan Jézus említi a parancsolatokat. Megtartotta-e őket? És a másik nem érti meg. Mert Jézus nem a formára kíváncsi, nem arra, milyen szépen betöltötte a vallásos előírásokat. Hanem hogy érti-e a törvények szívét, tartalmának lényegét, a szeretetet. Hisz az örök életről, az üdvösségről kérdezett – Jézus rámutat, az a szeretet útja. Ez az ő útja, Jézusé, amit ő jár be, amelyet ő mutat meg minden lélegzetvételével, egészen az utolsóig, a kereszten. Az ifjúnak először is döntenie kell, Isten hívására igent mondani. Aztán elengedni mindent, ami akadály. Ezek után pedig csatlakozni Jézushoz. Ma sincs ez másként, ez az üdvösség útja. Bátorítson minket, hogy erre az útra lépni is Isten munkáját jelenti bennünk, azóta is. Neki lehetséges – nekünk lehetőség.
