„Istennél van a megfejtés” 1Móz 40
1 Történt ezek után, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezett uruk, az egyiptomi király ellen. 2 Megharagudott azért a fáraó a két főemberre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre. 3 Őrizetbe vétette őket a testőrparancsnok házában, abban a börtönben, ahol fogva tartották Józsefet. 4 A testőrparancsnok Józsefet rendelte melléjük, hogy szolgálja ki őket. Jó ideig maradtak őrizetben. 5 Egyszer álmot láttak, mindketten ugyanazon az éjszakán: az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, akiket a börtönben fogva tartottak. Mindkét álomnak megvolt a maga jelentése. 6 Amikor reggel bement hozzájuk József, látta rajtuk, hogy izgatottak. 7 Megkérdezte a fáraó főembereit, akik vele együtt voltak őrizetben gazdája házában: Miért olyan szomorú ma az arcotok? 8 Ők azt felelték neki: Álmot láttunk, de nincs, aki megfejtse. József ezt mondta nekik: Istennél van a megfejtés. Mondjátok el nekem! 9 A főpohárnok elmondta az álmát Józsefnek. Ezt mondta neki: Álmomban egy szőlőtő volt előttem. 10 A szőlőtőn három vessző volt. Alighogy kihajtott, már ki is virágzott, és fürtjein megértek a szemek. 11 Kezemben volt a fáraó pohara. Fogtam a szőlőszemeket, belefacsartam a fáraó poharába, és a poharat a fáraó kezébe adtam. 12 József ezt mondta neki: A megfejtés a következő: A három vessző három nap. 13 Három nap múlva fölemel téged a fáraó, visszahelyez a hivatalodba, és te adod a poharat a fáraó kezébe ugyanúgy, mint korábban, amikor a pohárnoka voltál. 14 De ne feledkezz meg rólam, amikor jó dolgod lesz, és légy hozzám hűséges: említs meg engem a fáraónak, és vitess ki ebből a házból! 15 Mert galádul raboltak el engem a héberek földjéről, és itt sem csináltam semmi rosszat, mégis tömlöcbe vetettek. 16 Amikor a fősütőmester látta, hogy kedvező megfejtést adott, ezt mondta Józsefnek: Nekem meg álmomban három kosár kalács volt a fejemen. 17 A felső kosárban mindenféle sütemény volt, ami a fáraónak készült, de a madarak megették azokat a fejemen levő kosárból. 18 József ezt válaszolta neki: A megfejtés a következő: A három kosár három nap. 19 Három nap múlva fölemel téged a fáraó, de felakasztat egy fára, és madarak eszik le majd a húsodat. 20 Harmadnap születésnapja volt a fáraónak, lakomát rendezett valamennyi udvari emberének, és fölemelte a főpohárnokot és a fősütőmestert szolgái jelenlétében: 21 a főpohárnokot visszahelyezte pohárnoki tisztségébe, és ő adhatta a poharat a fáraó kezébe, 22 a fősütőmestert pedig felakasztatta, úgy, ahogy József megfejtette az álmukat. 23 De a főpohárnok nem gondolt Józsefre, hanem megfeledkezett róla.
Bibliaolvasó Kalauz – Édes Árpád igemagyarázata
József börtönbe kerül. A testőrparancsnok különleges feladattal bízza meg őt: ő szolgálja ki a két főrangú rabot. Ettől persze ez még rabság és börtön. Ki is fakad a panasz Józsefből. Sok kérdés feszülhet benne, élete egy rejtély. Éppen ilyen talányos a két rabtárs álma is. József bizalommal mondja ki: „Istennél van a megfejtés” (8). Mi a te kérdésed? Bizalommal hozakodj elő vele!
RÉ21 186
Napi ének | 759 | Új szövetséged elfogadom
„Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat…” Mk 11,1–14
1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, 2 és így szólt hozzájuk: Menjetek be az előttetek lévő faluba, és amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide! 3 Ha pedig valaki szólna nektek: Miért teszitek ezt? – mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi. 4 Azok elmentek, megtalálták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. 5 Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: Mit csináltok, miért oldjátok el a szamárcsikót? 6 Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta, és elengedték őket. 7 Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. 8 Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; 9 az előtte haladók és az őt követők pedig ezt kiáltották: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében! 10 Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban! 11 Jézus bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel. 12 Másnap pedig, amikor Betániából elindultak, megéhezett, 13 és messziről meglátva egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje. 14 Megszólalt, és ezt mondta a fának: Senki ne egyen rólad gyümölcsöt soha többé! A tanítványai is hallották ezt.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(8) „Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat…” (Mk 11,1–14)
Jön Jézus, jön Jeruzsálem felé! Hatalmas csoda után, Lázárt hívta vissza a halálból az életbe, de ott van még előtte ezernyi más csoda híre, megelőzik a példázatai. Jön, érkezik az, aki más, mint a halott vallásosság, más, mint a korrupt vezetőség, szent és szeret, hatalma van, és mégis tiszta. Nem értették az emberek még ott és akkor, mégis ünnep lett a bevonulásból. Az Isten iránti vágy ünnepe, annak az ösztönös felismerése, hogy most történik valami, de igazán. Nem hamis próféták üres szavai koppannak, nem olcsó reménykedés tűnik fel, hanem éppen az veszik el. Próféták szavai teljesednek fel. Nincs idő kidíszíteni a várost, nincs idő méltó „rendezvényt szervezni”. A ruha az útra, az ágak a kézbe a tisztelet jelei – és többet érnek bármilyen hivatalos pompánál. Ünnep az, amikor Jézussal találkozunk. Amikor közel érkezik hozzánk az Ige, akkor nem ceremóniára van szükség, hanem bekapcsolódni a világegyetem dicsőítő kórusába. Még ha nem értünk is mindent, akkor is. Jó ott lenni. Ott, akkor ez csak egy kis ideig tartott, egy múlva egy másik tömeg a kereszt felé löki Jézust. Azt a Jézust, akinek első útja a jeruzsálemi templomba vezet, az Istennel kötött szövetség szentélyébe. De így is helyén volt a spontán ünnep, ami összekapaszkodott az örökkévalóval.
