„Menjetek el, és vásároljatok gabonát, hogy életben maradjunk…!” 1Móz 42
1 Jákób hallotta, hogy Egyiptomban van gabona. Azt mondta hát Jákób a fiainak: Mit néztek egymásra? 2 Majd ezt mondta: Hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek el, és vásároljatok ott gabonát, hogy életben maradjunk, és meg ne haljunk! 3 Elment tehát József tíz bátyja, hogy gabonát vásároljanak Egyiptomban. 4 De Benjámint, József öccsét nem küldte el Jákób a bátyjaival, mert arra gondolt: Csak nehogy valami szerencsétlenség érje! 5 Így mentek el Izráel fiai másokkal együtt gabonát vásárolni, mert éhínség volt Kánaán földjén. 6 József volt tehát az egész ország kormányzója, és ő árulta a gabonát a föld minden népének. Amikor József bátyjai megérkeztek, arccal a földre borultak előtte. 7 Amint József meglátta bátyjait, azonnal felismerte őket, de idegennek tettette magát előttük, és keményen beszélt velük. Megkérdezte őket: Honnan jöttetek? Ők így feleltek: Kánaán földjéről jöttünk élelmet vásárolni. 8 József tehát felismerte a testvéreit, de azok nem ismerték fel őt. 9 Ekkor József visszaemlékezett az álmokra, amelyeket róluk álmodott, és ezt mondta nekik: Kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy kifürkésszétek az ország védtelen részeit! 10 De azok így feleltek neki: Nem, uram! Élelmet vásárolni jöttek a te szolgáid! 11 Mi mindnyájan egyetlen ember fiai vagyunk. Becsületesek vagyunk, sohasem voltak kémek a te szolgáid. 12 Ő azonban ezt mondta nekik: Nem úgy van! Bizony azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit kifürkésszétek! 13 Azok így feleltek: Tizenketten voltak a te szolgáid, testvérek vagyunk mi, egyetlen ember fiai Kánaán földjén. A legkisebb most apánknál van, egyikünk pedig nincs többé. 14 De József ezt mondta nekik: Úgy van, ahogyan mondtam nektek, kémek vagytok! 15 Ezzel teszlek titeket próbára: a fáraó életére esküszöm, hogy nem távoztok innen, amíg ide nem jön a legkisebb testvéretek! 16 Küldjetek el magatok közül egyet, hogy hozza ide a testvéreteket, ti pedig fogságban maradtok. Így teszem próbára, igazat beszéltek-e. Mert ha nem, a fáraó életére esküszöm, hogy kémek vagytok! 17 És őrizetben tartotta őket három napig. 18 Harmadnap ezt mondta nekik József: Ezt tegyétek, ha élni akartok, hiszen én is félem az Istent. 19 Ha becsületesek vagytok, maradjon egyik testvéretek megkötözve a börtönben, ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házatok éhező népének. 20 Hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket, akkor elhiszem, amit mondotok, és nem fogtok meghalni. Ők bele is egyeztek. 21 De így beszéltek egymás közt: Bizony, a testvérünkért bűnhődünk most, mert láttuk az ő nyomorúságát, amikor könyörgött nekünk, de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság. 22 Rúben erre azt mondta nekik: Megmondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok rám, és most az ő vérét keresik rajtunk. 23 Nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács volt közöttük. 24 Ő pedig elfordult tőlük, és sírt. Majd visszafordult hozzájuk, és beszélt velük. Azután előállíttatta közülük Simeont, és szemük láttára megkötöztette. 25 Akkor megparancsolta József, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával, de mindegyikük pénzét tegyék vissza a zsákjába, és adjanak nekik útravalót. Így is tettek. 26 Ők pedig föltették gabonájukat a szamarakra, és elmentek. 27 Mikor aztán egyikük kinyitotta a zsákját, hogy az éjjeli szálláson abrakot adjon a szamarának, meglátta, hogy a pénze ott van a zsák szájában, 28 és ezt mondta testvéreinek: Visszakerült a pénzem! Itt van a zsákomban! Ekkor odalett a bátorságuk, és remegve mondogatták egymásnak: Mit cselekedett velünk az Isten?! 29 Amikor megérkeztek apjukhoz, Jákóbhoz Kánaán földjére, elmondták neki mindazt, ami velük történt: 30 Egy ember, annak az országnak az ura, szigorúan beszélt hozzánk, és úgy bánt velünk, mintha kémkedni akartunk volna az országban. 31 De mi azt feleltük: Becsületesek vagyunk, soha nem voltunk kémek. 32 Tizenketten voltunk testvérek, apánknak fiai, de egyikünk nincs többé, a legkisebb pedig apánknál van most Kánaán földjén. 33 Akkor ezt mondta nekünk az az ember, annak az országnak az ura: Erről tudom meg, hogy becsületesek vagytok-e: Egyik testvéreteket hagyjátok nálam, menjetek el, és vigyetek gabonát házatok éhező népének, 34 azután hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Akkor tudni fogom, hogy nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek, visszaadom a testvéreteket, és szabadon járhattok az országban. 35 Mikor aztán a zsákjaikat kiürítették, hát mindegyiknek a pénzes zacskója ott volt a zsákjában. Amikor pénzes zacskóikat meglátták, apjukkal együtt megijedtek. 36 Apjuk, Jákób ezt mondta nekik: Elveszitek tőlem gyermekeimet! József nincs meg, Simeon sincs meg, és még Benjámint is elviszitek?! Engem sújt mindez! 37 Ekkor Rúben azt mondta apjának: Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom őt vissza! Bízd csak rám, és én visszahozom őt hozzád. 38 De Jákób így felelt: Nem mehet el veletek a fiam, hiszen a bátyja meghalt, egyedül ő maradt meg. Ha szerencsétlenség éri az úton, amelyre indultok, ősz fejemet a bánat miatt a holtak hazájába juttatjátok!
Bibliaolvasó Kalauz – Sipos-Vizaknai Gergely igemagyarázata
„Menjetek el, és vásároljatok gabonát, hogy életben maradjunk…!” (2). Hogy látod, testvérem, kinek a földi kenyeréért tett téged felelőssé az Úr? De kérdezd Őt arról is mindennap, hogy kinek a lelki táplálását bízta éppen terád!? Ő mondja: „Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!” (Ez 3,17)
RÉ21 676
Napi ének | 762 | Uram, tied vagyok én
„Én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem ezeket.” Mk 11,27–33
27 Ismét bementek Jeruzsálembe. És amikor Jézus a templomban volt, odamentek a főpapok, az írástudók és a vének, 28 és így szóltak hozzá: Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél? 29 Jézus pedig így válaszolt nekik: Kérdezek tőletek valamit, feleljetek rá, és akkor megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. 30 Vajon János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől? Válaszoljatok nekem! 31 Azok pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja mondani, akkor miért nem hittetek neki? 32 Vagy talán mondjuk azt: emberektől? De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki úgy gondolta, hogy valóban próféta volt. 33 Ezért így feleltek Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus pedig ezt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(33) „Én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem ezeket.” (Mk 11,27–33)
Ha kérdeznek tőle, Jézus felelni szokott. Lehet, hogy meglepőt mond vagy szokatlant, olyat, ami más irányba vezet, de válaszol. És felelete minden esetben épít, gyógyít, életet ad. Itt azonban visszakérdez. A főpapok és írástudók a hatalmáról tudakozódnak. Olyan, mint egy kihallgatás, kérik a jogosítványt, az engedélyt, hiszen nem ők adták azt ki. Nem értik, hogy Jézusnak nincs szüksége emberi felhatalmazásra, hiszen benne a Mindenható lépett közéjük. Jézus kérdése leleplezi a vezetőket. Itt nincs válasz, csak sustorgás, kockázatelemzés és kombinálás. Nem őszinte érdeklődés, még csak nem is teológiai vita. Emberi gyengeség, a megszerzett hatalom megtartása. Mi van a szívedben, amikor imádságban kérdezed Jézust? Mi az indok, mi a motiváció? És amikor válaszol, vagy az Ige visszakérdez, kész vagy-e a magad feltárására? Jézushoz lehetett, lehet ma is kapcsolódni. De nem úgy, mint itt a vezetők. Az ügyeskedés nem vezet semmire, csak az őszinteség és az Isten meglepetéseire is nyitott lélek.
