„Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca… míg eljő Síló, akinek engednek a népek.” 1Móz 49
1 Jákób hívatta fiait, és ezt mondta: Gyűljetek össze, hadd mondjam el, mi történik veletek majd egykor! 2 Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Jákób fiai! Hallgassatok atyátokra, Izráelre! 3 Rúben, te vagy elsőszülöttem, erősségem, férfierőm első termése: kiváltképpen hatalmas, kiváltképpen erős. 4 Kiáradtál, mint a víz, nem maradsz az első, mert atyád ágyába léptél, akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél. 5 Simeon és Lévi testvérek, fegyvereik erőszak eszközei. 6 Társaságukba ne menj, lelkem, gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban, kedvtelésükben bikát bénítottak. 7 Átkozott haragjuk, mert vad, és dühük, mert hajthatatlan. Szétosztom őket Jákóbban, elszélesztem Izráelben. 8 Júda, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakára teszed, leborulnak előtted atyádnak fiai. 9 Fiatal oroszlán vagy, Júda, prédától lettél naggyá, fiam! Lehevert, elnyújtózott, mint a hím vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölzavarni?! 10 Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Síló, akinek engednek a népek. 11 Szőlőtőhöz köti ki szamarát, nemes tőkéhez szamárcsikóját. Ruháját borban mossa, köntösét a szőlő vérében. 12 Szemei bornál ragyogóbbak, fogai tejnél fehérebbek. 13 Zebulon a tengerpart felé lakik, a hajók kikötője felé, hátával Szidónra támaszkodik. 14 Issakár nagy csontú szamár, az aklok között heverész. 15 De látva, mily jó a nyugalom, és milyen szép a föld, teher alá hajtja vállát, és robotoló szolgává lesz. 16 Dán ítéli a maga népét, mint Izráel bármely törzse. 17 Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt esik. 18 Szabadításodra várok, Uram! 19 Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar! 20 Ásér kenyere kövér, királyi csemegéket kínál. 21 Naftáli gyors lábú szarvasünő, szép szavakat hallat. 22 Termő fa ága József, termő fa ága forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon. 23 Ezért keserítik, nyilazzák, kergetik az íjászok. 24 De íja nem remeg, izmos kezei fürgén járnak, hisz Jákób Erőssége tartja a kezét, Izráel pásztora, kősziklája, 25 atyád Istene, aki megsegít téged, a Mindenható, aki megáld téged az ég áldásával felülről, a lent elterülő mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival. 26 Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az örök halmok gyönyörűségénél; szálljanak József fejére, a testvérei között megszentelt fejére! 27 Benjámin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt. 28 Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg. 29 Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek a hettita Efrón mezején levő barlangba! 30 Abba a barlangba, amely Kánaán földjén van Mamréval szemben a makpélai mezőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul. 31 Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is. 32 A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang. 33 Miután Jákób mindezeket meghagyta fiainak, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.
Bibliaolvasó Kalauz – Szép Eduárd igemagyarázata
„Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca… míg eljő Síló, akinek engednek a népek.” (10) Jákob megáldja 12 fiát, az egyik leggazdagabb áldás Júda törzsének jut, akinél ott lesz a jogar, a kormánypálca, amíg el nem jön Siló. A Siló név többféle jelentéssel bír, egyet említünk: „Akié minden”! Siló a Messiásra, Isten Fiára, Jézus Krisztusra utal, aki eljön, akinek adatott minden hatalom (Mt 28,18). A végső eljövetelkor minden térd meg fog hajolni előtte (Fil 2,10–11). Hajoljunk meg már most és kövessük Őt, hogy majd egykor örömmel hajoljon meg térdünk a Messiás előtt!
RÉ21 134
Napi ének zsoltárének | 780 | Megvizsgáltál, Uram, engem
„Mire való az olajnak ez a pazarlása?” Mk 14,1–11
1 Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogy Jézust valamiképpen csellel elfogják és megöljék, 2 mert ezt mondták: Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép körében. 3 Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárdusolaj volt egy alabástromtartóban, és az alabástromtartót feltörve, ráöntötte az olajat Jézus fejére. 4 Némelyek pedig maguk között bosszankodtak: Mire való az olajnak ez a pazarlása? 5 Hiszen el lehetett volna adni ezt az olajat több mint háromszáz dénárért, és a pénzt szétosztani a szegényeknek. És korholták az asszonyt, 6 de Jézus ezt mondta: Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem. 7 Mert a szegények mindig veletek lesznek, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. 8 Azt tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre. 9 Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére. 10 Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik. 11 Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig várta a megfelelő alkalmat, hogy elárulhassa Jézust.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(4b) „Mire való az olajnak ez a pazarlása?” (Mk 14,1–11)
Nem csupán ész dolga az Istennel való kapcsolat, hanem a szívé is. Érzelmek, gesztusok, lelki mozgás, akkor is, ha nem értem, nem látom át, mit tesz Isten. Ez az asszony itt az Igében jön, áthág minden illendőséget, és drága nárduskenetet önt Jézusra. Miért teszi ezt? A jelenlévők is tanakodnak, nem tetszik nekik, pazarlásnak érzik. Amit Simon és társai nem tudnak: Jézus a halálára készül már. Az az asszony közelebb volt hozzá akkor, mint a többi jelenlévő. Nem gondolkodott, a szíve vezette, nem várt semmit, nem kért semmit, csak elővette kincsét, és a Megváltóra öntötte. A szeretetét akarta kimutatni, furcsa mód megérezte, mire készült az Ura. Nem értette a megváltást, nem tudta átfogni, emberi ésszel akkor felfoghatatlan volt, a tanítványok sem értették még. De érezhették, rá lehetett Jézus hullámhosszára csatlakozni. A megváltás nem zseniális gondolat volt, hanem a meghasadt atyai szív következménye. Távol került Istentől az emberiség, ő pedig elment a legvégsőkig, emberré lett, és magát adta megoldásként, vállalta az áldozatot. Érthetetlen, de érezhető. Az asszony pazarlása ráadásul szépen kapcsolódik a „pazarló” Istenhez, aki mindenét odaadta Jézusban. Nem véletlenül védi meg Jézus, és teszi számukra példává. Akkor talán ő volt a legközelebb a Megváltóhoz.
