„Azután beviszlek benneteket arra a földre, amelyről megesküdtem… Én vagyok az Úr!” 2Móz 6,1–13
1 Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Majd meglátod, mit teszek a fáraóval: erős kéz kényszeríti arra, hogy elbocsássa, erős kéz kényszeríti arra, hogy elűzze őket országából. 2 Azután beszélt Isten Mózessel, és azt mondta neki: Én vagyok az Úr! 3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint „Mindenható Isten”, de azt a nevemet, hogy „ Úr”, nem nyilatkoztattam ki nekik. 4 Szövetségre is léptem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, azt a földet, amelyen jövevények voltak. 5 Meghallottam Izráel fiainak jajkiáltását is amiatt, hogy az egyiptomiak rabszolgamunkára kényszerítik őket, és visszaemlékeztem szövetségemre. 6 Ezért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az Úr, és megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától, és megmentelek benneteket a nekik végzett rabszolgamunkától; megváltalak benneteket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. 7 Népemmé fogadlak titeket, én pedig Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától. 8 Azután beviszlek benneteket arra a földre, amelyről megesküdtem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom, és nektek adom majd azt örökségül. Én vagyok az Úr! 9 Mózes pedig elbeszélte mindezt Izráel fiainak. De nem hallgattak Mózesre kishitűségük és a kemény munka miatt. 10 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 11 Menj be a fáraóhoz, Egyiptom királyához, és mondd meg neki, hogy bocsássa el országából Izráel fiait! 12 Mózes azonban így beszélt az Úr előtt: Hiszen Izráel fiai sem hallgattak rám! Hogyan hallgatna hát rám a fáraó, amikor még a beszédben is ügyetlen vagyok?! 13 De az Úr szólt Mózesnek és Áronnak, és odarendelte őket Izráel fiaihoz meg a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vezessék ki Izráel fiait Egyiptom országából.
Bibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata
Megismétli, megújítja ígéretét az Úr az elbizonytalanodó népnek: „Azután beviszlek benneteket arra a földre, amelyről megesküdtem… Én vagyok az Úr!” (8) Bár az üzenet egyértelmű, a korábbi keserű tapasztalatok, a kimerültség, a hitetlenség miatt nem talál visszhangra. Isten ígéreteit komolyan venni, azokból a jövőre nézve erőt meríteni, terveinket és tetteinket azokhoz igazítani, elengedhetetlen a hívő ember számára.
RÉ21 188
Napi zsoltárének | 776 | Mikor látom egeidet
„Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.” Mk 15,33–41
33 Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: Elói, elói, lámá sabaktáni! – ami ezt jelenti: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? 35 Néhányan az ott állók közül, amikor ezt hallották, így szóltak: Íme, Illést hívja. 36 Valaki elfutott, és ecettel megtöltve egy szivacsot, nádszálra tűzte azt, inni adott neki, és így szólt: Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye őt? 37 Jézus pedig hangosan felkiáltva kilehelte a lelkét. 38 Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. 39 Amikor pedig a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy így lehelte ki a lelkét, ezt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt! 40 Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé, 41 akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(38) „Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.” (Mk 15,33–41)
Az a súlyos és gyönyörű kárpit, ott, a jeruzsálemi templomban a Szentek Szentjét takarta el. Isten pedagógiájának elemeként használta idáig. „Eddig, és ne tovább, ember!” – üzente. Az elhagyott paradicsom emléke, a sajgó istenhiány a szívben, a közöttünk és bennünk dúló háború, bennünk, akik képtelenek lennénk egyedül megállni Isten előtt. Ez a kárpit a templomban függött, azon a helyen, ahol Isten népe találkozott a Szenttel. Ahol imádkozni tudott, bűnbánattal és hálaadással, sóvárogva az elveszett közelséget, a teljes életet. A templomban teret adott Isten magához, megmutatta a hazaút lehetőségét. Jézus halálakor kettészakadt a kárpit, szabaddá vált az út a Szentek Szentjébe. Áldozata, halála ajtót nyitott, végérvényesen. Nincs már rá szükség. Újra haza lehet térni, visszakapjuk Istent, az üdvösség a miénk, békére cserélhetjük a háborút. Az Úrnak veled van dolga, meg is szólít. És te is szólhatsz neki, ha van mondanivalód. Szabad az út mindkét irányba, Jézuson keresztül.
