„Lásd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mintha isten volnál” 2Móz 6,28–7,25
28 Amikor az Úr Egyiptom földjén beszélt Mózessel, 29 így szólt az Úr Mózeshez: Én vagyok az Úr! Mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok neked! 30 Mózes azonban így beszélt az Úr előtt: Hiszen én még a beszédben is ügyetlen vagyok! Hogyan hallgatna rám a fáraó?
1 Az Úr azt mondta Mózesnek: Lásd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mintha isten volnál. Testvéred, Áron pedig a prófétád lesz. 2 Te mondj el neki mindent, amit én parancsolok neked! Testvéred, Áron meg beszéljen a fáraóval, hogy bocsássa el országából Izráel fiait! 3 Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, és bár sok jelet és csodát teszek Egyiptom földjén, 4 a fáraó mégsem hallgat majd rátok, amíg rá nem teszem kezemet Egyiptomra. Akkor majd kihozom seregeimet, az én népemet, Izráel fiait Egyiptomból súlyos ítéletekkel. 5 Majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, ha kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom közülük Izráel fiait. 6 Mózes és Áron eszerint jártak el. Úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta nekik az Úr. 7 Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom éves volt, amikor beszéltek a fáraóval. 8 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: 9 Ha így szól hozzátok a fáraó: Tegyetek valami csodát! – akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat, és dobd a fáraó elé, hogy kígyóvá változzon! 10 Bement azért Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogyan az Úr parancsolta. Áron odadobta a botját a fáraó és udvari emberei elé, és az kígyóvá változott. 11 Akkor a fáraó is hívatta a bölcseket és varázslókat, és azok, Egyiptom mágusai is ugyanazt tették a maguk titkos mesterségével: 12 mindegyikük odadobta a botját, és azok kígyóvá változtak. De Áron botja elnyelte az ő botjaikat. 13 A fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta az Úr. 14 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Konok a fáraó szíve, nem akarja elbocsátani a népet. 15 Menj el a fáraóhoz reggel, amikor kimegy a vízhez! Állj eléje a Nílus partján, és vedd kezedbe azt a botot, amely kígyóvá változott! 16 Ezt mondd neki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljanak nekem a pusztában! – de te nem hallgattál rám mindeddig. 17 Így szól azért az Úr: Ebből tudod meg, hogy én vagyok az Úr: A kezemben levő bottal ráütök a Nílus vizére, és az vérré változik. 18 A Nílusban a halak elpusztulnak, a Nílus pedig megbüdösödik, úgyhogy az egyiptomiak nem tudnak majd vizet inni a Nílusból. 19 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizei fölé, folyói és csatornái, tavai és valamennyi víztározója fölé, hogy vérré váljanak. Legyen vér Egyiptom egész földjén, még a fa- és a kőedényekben is! 20 Mózes és Áron úgy cselekedett, ahogyan az Úr parancsolta. Fölemelte a botját a fáraó és udvari emberei szeme láttára, ráütött a Nílus vizére, és a Nílus vize mind vérré változott. 21 A Nílus halai elpusztultak, a Nílus megbüdösödött, úgyhogy az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílus vizéből. Vér volt Egyiptom egész földjén. 22 De Egyiptom mágusai is ugyanezt tették titkos mesterségükkel, ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta az Úr. 23 A fáraó sarkon fordult és hazament; nem vette szívére a dolgot. 24 Az egyiptomiak pedig mind elkezdtek ivóvízért ásni a Nílus környékén, mert nem tudtak inni a Nílus vizéből. 25 És ez így ment hét napig, miután megverte az Úr a Nílust.
Bibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata
Mózes önmaga alkalmatlansága okán vonakodik vállalni a küldetést, ám az Úr megerősíti őt: „Lásd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mintha isten volnál” (1). Isten hívására válaszolva, az ő szavának engedelmeskedve nemcsak önmagunkra, a saját erőforrásainkra támaszkodhatunk. Erőnk felett való útjainkon maga az Úr van velünk, Lelke által segíti, erősíti, hitelesíti szolgálatunkat.
RÉ21 6
Napi zsoltárdicséret | 183 | Akik bíznak az Úr Istenben
„Amint felnéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt.” Mk 16,1–8
1 Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus holttestét. 2 A hét első napján, korán reggel, napkeltekor elmentek a sírbolthoz, 3 és így beszélgettek egymás között: Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról? 4 Amint felnéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. 5 És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. 6 De az így szólt hozzájuk: Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. 7 De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek. 8 Kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és rémület fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(4) „Amint felnéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt.” (Mk 16,1–8)
Annyira őszinte és emberközeli Márk tudósítása a húsvétról! Ahogy hajnalban gyalogolnak az asszonyok, nagyon is konkrét problémáról beszélgetnek: ki gurítja el az útból azt a hatalmas követ? De vegyük észre az ösztönös hitet! Nem otthon, készülődés közben kerül elő a gond! Nem úgy, hogy emiatt fel is adják. Ők bizony elindultak! Mert el kellett menni, kenőcsökkel a kézben. Közben jutott eszükbe a gond. Útközben, mert nem álltak meg. Bárcsak a miénk lehetne ez a hit, ez a magától értetődő indulat és mozdulás! Bárcsak jelen volna ez a valóságlátás is akkor, amikor Istennel kapcsolatban teszünk valamit! Hit és valóság együtt. A kő pedig már nem állt ott. Isten cselekedett, szabad az út – az üres sírhoz. A feladat is változik, a halállal kapcsolatos szertartás helyett az élet hírvivői lesznek a Jézust – eddig és ezután is – követő asszonyok. A hitből jövő lépéseket nem állhatja el olyan akadály, amely Isten tervével kapcsolatos szerepünket akadályozná. Merítsünk bátorságot a húsvéti történetből!
