„én angyalt küldök előtted” 2Móz 23,14–33
14 Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként! 15 Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az ábíb hónap megszabott idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Senki se jelenjék meg előttem üres kézzel! 16 Azután az aratás ünnepét, amikor meződ vetésének első termését takarítod be. És a betakarítás ünnepét az esztendő végén, amikor a termést betakarítod a mezőről. 17 Évente háromszor jelenjék meg minden férfi az Úristen színe előtt! 18 Ne áldozd nekem az áldozati vért kovászos étellel együtt, és ne maradjon meg a nekem szentelt ünnepi áldozat kövérje másnap reggelig! 19 Földed első termésének legjavát vidd el Istenednek, az Úrnak házába! Ne főzz gödölyét anyjának tejében! 20 Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. 21 Vigyázz magadra előtte, és hallgass a szavára! Ne szegülj ellene, mert nem bocsátja meg hitszegéseteket, hiszen az én nevem van jelen benne. 22 De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt, amit parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szorongatóidnak. 23 Mert az én angyalom előtted megy, és bevisz az emóriak, a hettiták, a perizziek, a kánaániak, a hivviek és a jebúsziak közé, én pedig kiirtom őket. 24 Ne imádd isteneiket, és ne tiszteld azokat: ne cselekedj úgy, ahogyan ők cselekszenek! Sőt rontsd le azokat, és törd össze szent oszlopaikat! 25 Ha az Urat, a ti Isteneteket tisztelitek, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat. 26 Nem vetél el, sem meddő nem lesz senki a földeden, és hosszú életet ajándékozok neked. 27 Rémületet küldök előtted, és megzavarok minden népet, amely közé mégy. Minden ellenségedet megfutamítom. 28 Rettenetes félelmet küldök előtted, amely kiűzi előled a hivvieket, a kánaániakat és a hettitákat. 29 De nem egy év alatt űzöm ki őket előled, hogy ne váljon pusztává a föld, és ne szaporodjanak el károdra a vadállatok. 30 Apránként űzöm ki őket előled, amíg elég sokan nem lesztek ahhoz, hogy birtokba vehessétek az országot. 31 Kiterjesztem határodat a Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig és a pusztától az Eufrátesz folyóig. Mert kezetekbe adom az ország lakóit, és kiűzöd őket magad elől. 32 Ne köss szövetséget se velük, se isteneikkel! 33 Ne lakjanak országodban, hogy vétekbe ne vigyenek téged ellenem! Mert ha azoknak isteneit szolgálod, bizony tőrbe ejtenek téged.
Bibliaolvasó Kalauz – Tóth Viktória igemagyarázata
Kétszer is elhangzik négy igeversen belül az a biztatás, amely nekünk is mindennapi bátorítást adhat: „én angyalt küldök előtted” (20a). Nem volt bizonytalan a pusztában vándorló nép előtt a cél, a hogyan és a miért, amikor kijöttek Egyiptomból. És ahogyan Isten akkor is, úgy ma is vezeti az övéit. Gondja van ránk, az utunkra, az életünkre, hogy megmaradjunk a keskeny úton, ami majd az Ő országába vezet be bennünket.
RÉ21 221
Kedd reggeli dicséret | 653 | Felséges Atya Úr Isten
„Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!” Kol 3,1–4
1 Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. 2 Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! 3 Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. 4 Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(2) „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!” (Kol 3,1–4)
Néhány éve rövid ideig tanultam lovagolni. Az oktató többször elmondta: a ló valójában oda megy, ahova nézek, amerre a fejemet fordítom. Érzi a testem mozgásából, a súlypont elmozdulásából a fejem elfordítását, és azt követi. Hova nézünk? Mekkora súlya van ennek a kérdésnek a lovaglásban, és minden másban is: amerre nézünk, arra mozdulnak a dolgok. A hitünkben ugyanúgy, mint a családi életünkben, a céljainkban, a törekvéseinkben, emberi viszonyulásainkban. Mint a gyerekénekben: „jól vigyázz, kicsi szem, mit figyelsz…” A beszélgetésekben újra és újra elbűvöl a jelenség, hogy egy kis nézőpontváltással, másfelé figyeléssel mekkora változások érhetők el. Mennyire másként tudjuk meglátni a másikat és magunkat! S ugyanekkora a váltás abban is, ha az odafennvalókkal törődöm, és nem a földiekkel. Ha abba az irányba koncentrálok, gondolkozom, azon jár az eszem, hogy megváltott gyermeke vagyok Istennek: micsoda tágas teret kapok ezáltal az Úrtól! Mert amikor az odafennvalók felé fordítom a tekintetem, valami bennem is vele fordul. Nem a múltamhoz, a hiányomhoz vagy a csalódásaimhoz igazítom többé a mozdulataimat, hanem ahhoz, aki a mennyben ül, mégis közel.
