„Fogd az egyik kost, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére” 2Móz 29
1 Így cselekedj velük, amikor fölszenteled őket, hogy papjaim legyenek: Végy egy bikaborjút és két hibátlan kost, 2 továbbá kovásztalan kenyereket, olajjal gyúrt kovásztalan lepényeket és olajjal megkent kovásztalan lángosokat; ezeket finom búzalisztből készítsd el! 3 Tedd ezeket egy kosárba, és kosarastul vidd oda! A bikát és a két kost is vezesd oda! 4 Azután Áront és a fiait vezesd a kijelentés sátrának bejáratához, és mosdasd meg őket! 5 Azután fogd a ruhákat, és add rá Áronra a köntöst, az éfód palástját, az éfódot és a hósent, és övezd fel őt az éfód övével! 6 Tedd a fejére a süveget, és a szent fejdíszt illeszd a süvegre! 7 Aztán vedd a fölkenéshez való olajat, öntsd a fejére, és kend fel őt! 8 Fiait is rendeld oda, és öltöztesd fel őket köntösükbe! 9 Csatolj övet rájuk, Áronra és fiaira, tégy a fejükre papi süveget, és legyen övék a papi szolgálat örök rendelkezés szerint! Így avasd fel Áront és fiait! 10 Azután vezesd a bikát a kijelentés sátra elé, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a bika fejére! 11 Azután vágd le a bikát az Úr színe előtt, a kijelentés sátrának bejáratánál. 12 Végy a bika véréből, és kend meg ujjaddal az oltár szarvait, a többi vért pedig öntsd az oltár aljára! 13 Vedd mindazt a kövérjét, ami a beleket borítja, meg a májon levő hártyát és a két vesét, a rajtuk levő kövérjével együtt, és füstölögtesd el az oltáron, 14 a bika húsát, bőrét és a gyomrának tartalmát pedig égesd el a táboron kívül! Vétekáldozat ez. 15 Fogd az egyik kost, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére! 16 Azután vágd le a kost, vedd a vérét, és hintsd körös-körül az oltárra! 17 Vágd föl a kost darabjaira, mosd meg a belső részeit meg a lábszárait, és tedd rá a darabjaira és a fejére! 18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron! Égőáldozat lesz ez az Úrnak, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. 19 Fogd a másik kost is, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére! 20 Azután vágd le a kost, végy a véréből, és kend meg azzal Áron fülcimpáját, valamint fiai jobb fülcimpáját, jobb hüvelykujját és a jobb nagylábujját! A többi vért pedig hintsd körös-körül az oltárra! 21 Azután végy az oltáron levő vérből meg a fölkenéshez való olajból, hintsd Áronra és ruhájára meg a vele levő fiaira és fiai ruhájára! Így lesz szent ő és a ruhája meg a vele levő fiai és fiainak a ruhája. 22 Majd vedd a kos kövérjét, a farkát és a beleket borító kövérjét, a májon levő hártyát meg a két vesét a rajtuk levő kövérjével együtt és a jobb combot – mert fölavatásra szánt kos ez –, 23 továbbá egy kerek kenyeret, egy olajos lepényt és egy lángost a kovásztalan kenyerek kosarából, amely az Úr előtt van, 24 és rakd mindezt Áronnak és fiainak a tenyerébe, és ők mutassák fel azokat felmutatott áldozatul az Úr színe előtt! 25 Majd vedd ki azokat a kezükből, és füstölögtesd el az oltáron az égőáldozatra téve, kedves illatul az Úr előtt! Tűzáldozat lesz ez az Úrnak. 26 Fogd az Áron fölavatására szánt kosnak a szegyét is, és mutasd fel azt az Úr színe előtt felmutatott áldozatul! Azután legyen ez a te részed! 27 Így szenteld meg a felmutatott szegyet és a felajánlott combot, amelyet az Áronnak és fiainak fölavatására szánt kosból mutattak és ajánlottak fel. 28 Legyen ez Ároné és fiaié: örök rendelkezés ez Izráel fiai között! Mert felajánlás ez, Izráel fiainak felajánlása békeáldozataikból, amelyet az Úrnak ajánlanak fel. 29 Áronnak a szentélyben használt ruhái legyenek utódaié! Azokban kenjék fel és avassák fel őket! 30 Azokat viselje hét napig az a pap, aki helyébe lép fiai közül, és majd bemegy a kijelentés sátrába, és szolgál a szentélyben. 31 Fogd a fölavatásra szánt kost, és főzd meg a húsát a szent helyen! 32 A kos húsát és a kosárban levő kenyeret egye meg Áron fiaival együtt a kijelentés sátrának bejáratánál. 33 Egyék meg azokat a darabokat, amelyekkel az engesztelés történt, amikor fölavatták és fölszentelték őket. De idegen ne egyék belőle, mert szent az! 34 Ha pedig marad valami a fölavatásra szánt húsból vagy kenyérből reggelre, akkor a maradékot égesd el! Nem szabad megenni, mert szent az. 35 Pontosan úgy cselekedj Áronnal és fiaival, ahogyan megparancsoltam neked. Hét nap alatt végezd el a felavatásukat! 36 Naponként készíts el egy vétekáldozatra való bikát engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, engesztelést végezve rajta. Kend fel azt, és így szenteld föl! 37 Hét napig végezz engesztelést az oltáron: így szenteld föl, hogy igen szent legyen az oltár! Szent legyen mindaz, ami az oltárhoz ér! 38 Ezt készítsd az oltárra: mindennap két egyéves bárányt. 39 Az egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estefelé készítsd el! 40 Egy tizedrész finomlisztet egy negyed hín sajtolt olajjal gyúrva, italáldozatul pedig egy negyed hín bort kell hozzáadni az első bárányhoz. 41 A második bárányt estefelé készítsd el! Ugyanolyan étel- és italáldozatot készíts hozzá, mint reggel! Kedves illatú tűzáldozat lesz ez az Úrnak. 42 Állandó égőáldozat legyen ez nemzedékről nemzedékre a kijelentés sátrának bejáratánál az Úr előtt, ahol kijelentem magam nektek, és beszélek veled. 43 Ott fogok megjelenni Izráel fiainak, és dicsőségemmel szentelem meg azt. 44 Megszentelem a kijelentés sátrát és az oltárt. Megszentelem Áront és fiait is, hogy papjaim legyenek. 45 Izráel fiai között fogok lakni, és Istenük leszek. 46 És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az Istenük, aki kihoztam őket Egyiptomból, hogy közöttük lakozzam én, az Úr, az ő Istenük.
Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata
Az áldozati szertartásoknak van egy visszatérő eleme, ami nagyon megrendítő: „Fogd az egyik kost, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére” (15). Az állat fejének megérintése azt a közösségvállalást erősíti, ami a bemutató és áldozat között van. A sajnálatnak, a szolidaritásnak a kifejezése ez: én is lehetnék az áldozat, de most nem én vagyok. A helyettes áldozat számunkra mindig Krisztusra mutat.
RÉ21 805
Hétfő esti dicséret | 683 | Mennynek és földnek nemes Teremtője
„…mint akik nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.” 1Thessz 2,1–12
1 Hiszen magatok tudjátok, testvéreim, hogy nem hiába jártunk nálatok. 2 Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát sok küzdelemben. 3 Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. 4 Hanem mivel Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. 5 Hiszen, mint tudjátok, sohasem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: 6 nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól. 7 Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit. 8 Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. 9 Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek Isten evangéliumát. 10 Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. 11 Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként 12 intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(4) „…mint akik nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.” (1Thessz 2,1–12)
Ti is szoktatok élni ezzel a trükkel? Tudod, amikor valakinek mondotok valamit, de valójában egy másik embernek szánjátok az üzenetet. Például amikor egy gyerektől megkérdezik: – Nem zavar, hogy folyik az orrod? – de a cél valójában az, hogy a szülőhöz jusson el az üzenet: ideje orrot törölni. Kinek mondod ténylegesen, amit megfogalmazol? Ki a valódi címzett, és kit használsz fel a könnyebb eljuttatás érdekében? Izgalmas a kérdés: miért nem merjük annak mondani a közlendőnket, akinek címezzük? Kinek nem merünk szólni? Mitől tartunk? S mennyi ilyen trükkünk van, amikor attól tartunk, hogy esetleg nem tetszenénk valakinek a viselkedésünkkel! Amikor nem akarok én lenni a fura, a kiközösített, a hülyének nézett, a meg nem értett, a szégyenbe került, a lecserélt, az elbukott, megbukott, a kevés, az ügyetlen, az alkalmatlan vagy egyszerűen csak az, aki hibázott. Akkor sem, ha Isten közben bátorítana a felelősségvállalásra, a szembenézésre, a nyíltságra. De nem a másik ember a meghatározó hosszú távon, hanem a szíveket vizsgáló Isten.
