„…nem tudta Mózes, hogy arcbőre sugárzóvá vált, amikor Istennel beszélt.” 2Móz 34,29–35
29 Azután lejött Mózes a Sínai-hegyről; a bizonyság két táblája Mózes kezében volt, amikor lejött a hegyről. Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcbőre sugárzóvá vált, amikor Istennel beszélt. 30 Amikor Áron és Izráel fiai mind meglátták, hogy sugárzik Mózes arcbőre, nem mertek odamenni hozzá. 31 Mózes azonban odahívta őket, és akkor Áron meg a közösség vezetői mind visszatértek hozzá, Mózes pedig beszélt velük. 32 Azután odamentek hozzá Izráel fiai is mind, ő pedig megparancsolta nekik mindazt, amit az Úr mondott el neki a Sínai-hegyen. 33 Miután mindent elmondott nekik, leplet tett Mózes az arcára. 34 Valahányszor bement Mózes az Úr színe elé, hogy beszéljen vele, levette a leplet, amíg ki nem jött. Azután kijött, és elmondta Izráel fiainak mindazt, amit parancsként kapott. 35 És mivel Izráel fiai látták, hogy Mózes arcbőre sugárzik, ismét arcára borította Mózes a leplet, amíg be nem ment, hogy Istennel beszéljen.
Bibliaolvasó Kalauz – Karsay Eszter igemagyarázata
„…nem tudta Mózes, hogy arcbőre sugárzóvá vált, amikor Istennel beszélt.” (29) A harag és a félelem sötétté teszi az arcot, Isten fénye ragyogóvá. Meglátszik rajtunk, kivel találkoztunk. Ha Isten szól, megáld szabadításával, bocsánatával, azt fogjuk továbbadni másoknak. Nekünk nem kell már lepel, fedetlen arccal szemlélhetjük Krisztust és az ő dicsőségét. S minél tovább nézzük őt, annál inkább változhatunk. Hasonlíthatunk hozzá (2Kor 3,18).
RÉ21 830
Zsoltárdicséret | 152 | Istenem, lásd meg a sok hazugságot
„Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.” 1Thessz 5,1–11
1 Ennek idejéről és órájáról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, 2 mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. 3 Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra, és nem fognak megmenekülni. 4 Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. 5 Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. 6 Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok! 7 Mert akik alszanak, éjjel alszanak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. 8 Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét. 9 Mert Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, 10 aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. 11 Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(5) „Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.” (1Thessz 5,1–11)
Jött már váratlan vendég hozzátok? Mihez kezdtél? Micsoda kellemetlenség, ha felkészületlenül ér egy látogatás, és a vendég nem úgy találja a lakást – vagy épp bennünket –, ahogy szeretnénk! Erről beszél Pál is. Ne találjon Krisztus visszajövetele olyasmit a házad táján, ami nem a világosság fiaihoz való! Isten a világ teremtésekor elválasztotta a nappalt az éjszakától, a sötétséget a világosságtól, és látta: amit alkotott, igen jó. Az emberiség mégis minduntalan igyekszik a Sátán sugallatára újra és újra összemosni ezek határait. Feltüntetni a sötétséget világosságként, és néha fordítva. Hogy legyenek szürke zónák, átmenetek, kiskapuk, kivételek. Legyenek elmosódottak a határok. De Pál azt üzeni: ti éljetek úgy, amilyenek vagytok – a nappal fiaiként: világosságban, őszinteségben, igazságban. Nem az árnyék szürkeségében, hanem a világ világosságának ölelésében.
