„Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni?” ApCsel 2,1–13
1 Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, 2 hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3 Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4 Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. 5 Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. 6 Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. 7 Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? 8 Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? 9 Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, 10 Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, 11 zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. 12 Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? 13 Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
Micsoda megdöbbentő és elgondolkodtató, sokak által értelmezhetetlen (12–13) ajándék, hogy az Úristen nem ítéletes perindítással és jajszóval (vö. Ézs 1,18kk) tisztítja meg népét, hanem Szentlelkével tölti meg választottait Krisztusért! Lelkesítő reménységünk ez ma is.
RÉ21 551
Könyörgés békéért | 298 | Adj békét a mi időnkben
„Megszégyenültök a cserfák miatt, amelyekben gyönyörködtetek…” Ézs 1,18–31
18 Jöjjetek, szálljunk most perbe egymással! – mondja az Úr. – Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. 19 Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival. 20 De ha vonakodva elpártoltok tőlem, fegyver pusztít el titeket. – Az Úr maga mondja ezt. 21 Jaj, milyen parázna lett a hűséges város! Törvényességgel volt tele, igazság lakott benne, most pedig gyilkosok! 22 Ezüstöd salakká változott, tiszta borodat vízzel hígították. 23 Vezéreid megátalkodottak, tolvajok barátai. Mindegyik szereti a megvesztegetést, ajándékot hajhász. Az árvák igazát nem védik, az özvegy peres ügye nem kerül eléjük. 24 Azért így szól az Úr, a Seregek Ura, Izráel Erőssége: Majd elégtételt veszek ellenfeleimen, bosszút állok ellenségeimen! 25 Ellened fordítom kezemet, és kiolvasztom salakodat, mint a lúg, eltávolítok belőled minden ónt. 26 Megint olyan bírákat adok, mint régen, és olyan tanácsadókat, mint kezdetben. Akkor majd így neveznek: Igaz város, hűséges város! 27 Sion ítélettel váltatik meg, megtérői igazság által. 28 De összetörnek a hűtlenek a vétkesekkel együtt, és akik elhagyják az Urat, megsemmisülnek. 29 Megszégyenültök a cserfák miatt, amelyekben gyönyörködtetek, pirulni fogtok a kertek miatt, amelyeket kedveltetek. 30 Hasonlók lesztek a cserfához, amelynek elhervadt a lombja, és a kerthez, amelynek nincs vize. 31 Mert kenderkóccá lesz a hatalmas, és munkája szikrává: mindketten együtt égnek el, és nem oltja el senki.
Az Ige mellett – Szalay László Pál igemagyarázata
(29) „Megszégyenültök a cserfák miatt, amelyekben gyönyörködtetek…” (Ézs 1,18–31)
Az Ige azokról a természetben található helyekről szól, ahol a nép idegen isteneknek hódolt. Ezek a ligetek Tábor-hegyi tölgyből és atlanti pisztáciacserjéből álltak. A tiszta kezek Istenhez emelése helyett itt áldoztak az érzékeik oltárán. A Baal istenségtől remélték a gazdag termést és a bőséges esőt. A nép előtt nincs sok választási lehetőség. Megváltozik, azaz visszatér Istenhez, vagy elpusztul. A bírák korában Gedeon azzal kezdte a szolgálatát, hogy kiirtotta a Baal tiszteletére ültetett ligeteket. Itt is a régi gyönyörűségeinek felszámolása a nép megtisztulásának a kezdete. Ahogy Baranyi Ferenc költő írja: „Új boldogság kell, nem a régi. / Nem szabad soha visszanézni.” El kell engedni a cserfák fonnyadó leveleit, és a törvényességben, a jogban, az igazságban, az Istenhez, az Úrhoz való odafordulásban kell gyönyörködni.
