„...keresse az emberek maradéka az Urat” ApCsel 15,12–21
12 Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és meghallgatták Pált és Barnabást, amint elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodákat tett általuk Isten a pogányok között. 13 Amikor elhallgattak, megszólalt Jakab, és ezt mondta: Testvéreim, férfiak, hallgassatok meg! 14 Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott már kezdetben Isten arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen magának. 15 És ezzel egyeznek a próféták szavai, amint meg van írva: 16 „Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, romjait is felépítem, és helyreállítom azt, 17 hogy keresse az emberek maradéka az Urat, és mindazok a népek, amelyeket tulajdonomnak neveztem. Így szól az Úr, aki ezeket 18 öröktől fogva ismertté tette.” 19 Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez, 20 hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől. 21 Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
Bibliaolvasó Kalauz – Szabó Sándor Péter igemagyarázata
Isten egy népet különít el magának, ennek a folyamatnak vagyunk mi is a részesei. A pogány közösségekből kiválasztottak, az Istenhez megtértek alapvető feladata nem a teherhordozás, hanem az, hogy keressék az Urat és keressék az ő tetszését. A terhekből csak annyit kell hordoznunk, amennyi a testvérek lelkiismereti küzdelmei miatt a legszükségesebb.
RÉ21 87
Napi ének | 611 | Csak vándorút az életem
„Jaj a büszke koszorúnak…” Ézs 28
1 Jaj a büszke koszorúnak, melyet Efraim részegei viselnek, és a hervadó virágnak, amely ékesen díszíti őket, akik bortól mámorosak a termékeny völgyre néző hegycsúcson! 2 Küldi már az Úr az erőset, a hatalmasat. Olyan, mint a jégverés, a tomboló orkán, mint a roppant, elsöprő vizek áradata: hatalma földre terít. 3 Lábbal tiporják majd Efraim részegeinek büszke koszorúját, 4 és úgy jár majd hervadó virága, mely ékesen díszíti a termékeny völgyre néző hegycsúcson, ahogy a korai füge nyár elején: ha meglátja valaki, azonnal leszedi, és már le is nyeli. 5 Azon a napon a Seregek Ura lesz népe maradékának díszes koszorúja, ékes koronája. 6 Ő lesz az igazság lelke azokban, akik igazságot szolgáltatnak, és a hősi erő azokban, akik visszaverik a városkapu ellen támadókat. 7 De ezek is tántorognak a bortól, támolyognak az italtól. Papok és próféták tántorognak az italtól, megzavarodtak a bortól! Támolyognak az ital miatt, tántorognak, amikor látomásuk van, dülöngélnek erre-arra, amikor ítéletet hoznak. 8 Minden asztalt beborít a hányás, nem maradt tiszta hely a sok okádástól! 9 Kit akar ez tudományra tanítani? Kivel akarja a kijelentést megértetni? Akiket most választottak el az anyatejtől? Akiket most vettek le az anyamellről? 10 Ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi! 11 Ezért majd dadogó ajakkal és érthetetlen nyelven fog beszélni ezzel a néppel az, 12 aki ezt mondta nekik: Itt van a nyugalom, adjatok nyugalmat a megfáradtaknak! Itt van a felüdülés! – De nem akartak hallgatni rá. 13 Azért nekik ez lesz az Úr igéje: Ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi, hogy jártukban hanyatt essenek, összetörjék magukat, és csapdába essenek! 14 Ezért halljátok az Úr igéjét, ti, csúfolódók, akik uralkodtok ezen a népen Jeruzsálemben! 15 Ti ezt mondtátok: Szövetségre léptünk a halállal, szerződést kötöttünk a holtak hazájával. Ha megjön az elsöprő áradat, nem ér el bennünket, mert a hazugság lesz az oltalmunk, a hamisság a rejtekhelyünk. 16 Ezért így szól az én Uram, az Úr: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el! 17 A törvényt teszem akkor zsinórmértékké, és az igazság lesz majd a mérce. Jégeső söpri el az oltalmazó hazugságot, és víz árasztja el a rejtekhelyet. 18 Felbomlik a halállal kötött szövetségetek, és szerződésetek érvényét veszíti a holtak hazájával. Ha megjön az elsöprő áradat, elborít benneteket! 19 Valahányszor megjön, elragad titeket. Mert megjön minden reggel, sőt nappal is, éjjel is. Akkor a folytonos rettegés majd megérteti veletek a kijelentést! 20 Mert rövid lesz az ágy, nem tudtok kinyújtózni, kicsi lesz a takaró, nem tudtok beburkolózni. 21 Mert fölindul majd az Úr, mint a Perácím-hegyen, haragra gerjed, mint a gibeóni völgyben. Véghezviszi tettét, szokatlan tettét, elvégzi munkáját, rendkívüli munkáját. 22 Most azért ne csúfolódjatok, mert még szorosabbak lesznek bilincseitek! Hallottam, hogy az Úr, a Seregek Ura elhatározta az egész ország pusztulását. 23 Figyeljetek, halljátok meg szavamat, ügyeljetek, halljátok meg beszédemet! 24 Mindig csak szánt a szántóvető, amikor vetni készül? Tán csak barázdálja és boronálja földjét? 25 Nem úgy van-e, hogy ha elegyengette felszínét, kaprot hint vagy köményt szór, vagy vet sorban búzát vagy árpát a kijelölt földbe, a szélére pedig tönkölyt? 26 Így szoktatta őt rendre, erre tanította Istene. 27 Mert nem cséplőszánnal csépelik a kaprot, és nem cséplőhengerrel nyomtatják a köményt, hanem bottal verik ki a kaprot, és pálcával a köményt. 28 Talán szétzúzzák a kenyérgabonát? Nem csépelik azt vég nélkül; ha rá is hajt az ember cséplőhengerével és lovaival, mégsem zúzza szét. 29 Ez is a Seregek Urától származik. Csodálatos a terve, hatalmasan hajtja végre.
Az Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata
(1) „Jaj a büszke koszorúnak…” (Ézs 28)
Ézsaiás itt a kettészakadt ország, Izráel (Efraim) akkori fővárosa, Samária ellen prédikált. A város hegyre épült, Aháb király idején gondosan megépített falakkal vették körül, ami szinte bevehetetlenné tette. Jóllehet Ézsaiás a déli országrészben, Júdában lakott, jeruzsálemi ember volt, de az egységes Izráel kettészakadása után is élt a lelkekben közös történelmük révén az összetartozás emléke. A próféta Samáriát büszke koszorúnak nevezte. A város alatti, különösen termékeny völgy csakugyan úgy vette körül a várost, mint valami koszorú. Emlékeztette ez a kép a hallgatóságot arra, hogy a kánaáni vallásban a kultusznak része volt a szeszesital-fogyasztás, és a követői virágfonatot hordtak a fejükön. Ám ez hamar elhervadt, kidobták. Ilyen mulandó lesz a gondtalan mulatozók vigassága, de majdan Samária ékessége is, amelyet lábbal tipornak (3). Efraim bűne, hogy az Úr szava helyett csak a politikai erővonalakra figyelt, és elhagyta az Urat. Még Isten ítélete ellen is védettnek látta magát a hamis vallásosság által. Az Úr ma sem tűri, hogy a hitünket csupán a magunk megnyugtatására, kényünk-kedvünk szerint, ám Igéje figyelmen kívül hagyásával gyakoroljuk. Úgy fussuk meg a pályánkat, hogy hervadhatatlan koszorút nyerjünk (1Kor 9,25)!
