„Háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal…” ApCsel 17,16–21
16 Miközben Pál Athénban várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. 17 Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel, a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. 18 Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele. Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? – mások ezt mondták: Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője – mivel Jézust és a feltámadást hirdette. 19 Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? 20 Mert amint halljuk, idegen dolgokkal hozakodsz elő, szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó. 21 Az athéniak és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.
Bibliaolvasó Kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata
„Háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal…” (16) Nagy volt az apostol problémája, hiszen egy multikulturális, egyetemi városba csöppent bele. Mintha egy külföldi egyetemi campuson járnánk ennek minden hozadékával, ott van például a rengeteg szentély a különböző isteneknek. A sokszínűség veszélye, hogy az egyetlen lényegesről, Istenről vonja el a figyelmet. Mi csak Őt keressük, az egyedüli igaz Urat!
RÉ21 138
Napi ének | 617 | A mi szívünk csak tehozzád
„Tóvá lesz a délibáb…” Ézs 35
1 Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik, akár egy liliom. 2 Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és a Sárón díszében. Meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk méltóságát. 3 Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a megroskadt térdeket! 4 Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket! 5 Akkor majd kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. 6 Akkor majd úgy szökell a sánta, mint a szarvas, és ujjong majd a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztában, és a kietlen tájon patakok. 7 Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka fog teremni. 8 Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az Úr népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá. 9 Nem lesz ott oroszlán, nem járnak rajta ragadozók, eggyel sem találkoznak ott, hanem a megváltottak fognak járni rajta. 10 Így fognak visszatérni azok, akiket az Úr kiváltott, és ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.
Az Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata
(7) „Tóvá lesz a délibáb…” (Ézs 35)
Az eddigi sok hányattatás után Isten jót gondolt népéről. Elhozza számára a megváltás idejét, amikor nem lesz majd pusztaság és élettelenség, hanem mindeneket átható megújulás érvényesül. Mind csupa vigasztaló üzenet. Visszatér a teremtés utáni eszményi ősállapot, amely megtört az ember Isten elleni lázadása következtében. Az Úr szabadításában járó ember meghökkentő eseményeket él át. „Tóvá lesz a délibáb” – mondja a próféta. A pusztaságban eltévedt embert időnként fenyegette a sivatagi szomjhalál réme. Ám a távolban vizet vélt látni. Erejét összeszedve, elindult felé, de rájött, hogy amit látott, a természet gonosz játéka, mert a forró levegő délibábot festett a távoli tájra. Ha a lépteinket nincs mihez igazítanunk, hatalmas köröket írunk le, mert nem egyformán lépünk mindkét lábunkkal. A pusztában célt tévesztett ember rájön, hogy ugyanoda jutott, ahonnét korábban elindult. De nemcsak a pusztaságban jár így az ember. Olykor valószerűtlennek, délibábnak tartjuk azt, amit Isten mond, amit hitünkkel mégis megértünk valahogy. Csak délibáb az! – legyintünk lemondóan. Ám Isten megcselekszi, hogy ha minden látszat ellenére engedelmes szívet és hitet lát, valóra váltja az álmokat. Nem az álmodozásokat, hanem az imádságban megharcolt elképzeléseket.
