„Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.” Jn 5,19–30
19 Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya, mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. 20 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. És ezeknél nagyobb tetteket is mutat majd neki, hogy ti csodálkozzatok. 21 Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. 22 Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, 23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. 24 Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. 25 Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. 26 Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. 27 Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. 28 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, 29 és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. 30 Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.
Bibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata
„Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.” (26) Mielőtt belebonyolódnánk a Szentháromság örök titkába, egyszerűsítsük az üzenetet: a Fiú mindenben engedelmeskedik az Atyának, de nem szolgalélekkel, hanem saját akaratából. Mi is úgy élünk Krisztusban, hogy ez nem az akaratunktól független önkívületi állapotunk, hanem tudatos, és saját döntéseinkkel erősítjük meg naponként, hogy neki tetsző életet szeretnénk élni.
RÉ21 444
Hálaadó ének | 240 | Magasztalunk égi fénynél
„…építs oltárt Istenednek…” Bír 6,25–32
25 Ugyanazon az éjszakán ezt mondta neki az Úr: Végy egy bikát apád marhái közül, egy kifejlett hétéves bikát. Rombold le apád Baal-oltárát, a mellette levő szent fát pedig vágd ki! 26 Azután építs oltárt Istenednek, az Úrnak ennek az erődnek a tetején a kőrakásból. Vedd a bikát, és áldozd fel égőáldozatul a kivágott szent fa hasábjain! 27 Gedeon maga mellé vett tíz embert a szolgái közül, és úgy tett, ahogyan megparancsolta neki az Úr. De nem merte ezt nappal megtenni, mert félt apja háza népétől és a városbeli emberektől, ezért éjjel tette meg. 28 Amikor másnap korán reggel fölkeltek a városbeli emberek, látták, hogy Baal oltárát lerombolták, a mellette levő szent fát kivágták, a bikát pedig feláldozták egy újonnan épített oltáron. 29 Ekkor azt kérdezték egymástól: Vajon ki tette ezt? Addig kérdezősködtek és kutattak, amíg ki nem derítették: Gedeon, Jóás fia tette ezt. 30 Ekkor azt mondták a városbeli férfiak Jóásnak: Hozd ki a fiad! Meg kell halnia, mert lerombolta Baal oltárát, a szent fát pedig kivágta mellőle! 31 Jóás azonban ezt mondta mindazoknak, akik körbeállták: Ti akartok perelni Baalért? Ti akarjátok megmenteni őt? Aki perbe száll érte, az meg fog halni reggelig! Ha isten ő, akkor pereljen ő magáért, amiért lerombolták az oltárát! 32 El is nevezték Gedeont azon a napon Jerubbaalnak, mivel azt mondták: Pereljen Baal vele, amiért lerombolta az oltárát.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(26) „…építs oltárt Istenednek…” (Bír 6,25–32)
Gedeon feladata nem átmeneti (gazdasági) szabadság biztosítása népe számára, hanem a Baal-kultusz felszámolása, Isten uralmának megerősítése az országban. Le kell döntenie apjának, Jóásnak a Baal-oltárát, ki kell vágnia Aséra istennő termékenységet szimbolizáló szent fáját. Helyébe oltárt kell építenie az Úrnak, és áldozatot kell bemutatnia rajta (25–26). Megbízatása életveszélyes, hiszen tette a legérzékenyebb pontján érinti közösségét. Az éjszaka leple alatt mégis végbe viszi tervét az embereivel, kész tények elé állítva a városka lakóit (27–28). Mire azok felébrednek, megtörtént a „rendszerváltás”: a régi oltár helyén ott áll az Úr oltára, amely immár személyes hitvallásra szólít fel mindenkit. Főképpen Jóást, akinek apaként és a régi oltár birtokosaként kell színt vallania a felháborodott tömeg előtt (30). Nyilván apaként is szól az egykori Baal-imádó, amikor védelmébe veszi az új oltárt, sőt hallállal fenyegeti azokat, akik Isten gyülekezeti közösségében Baalt kívánják szolgálni (31). Megértette, az „atyák Istene” nem tűr meg maga mellett semmilyen árnyékkormányt, népének választani kell az ő királyi uralma és a kisistenek hatalma között. Ezt kéri majd később Pál apostol is a pogányoktól és tőlünk is (1Thessz 1,9b).
