„Így adtak Izráel fiai a lévitáknak városokat és legelőket.” 1Krón 6,39–66
39 Ezek voltak a lakóhelyeik, a területükön levő sátortáborok: Áron fiai közül a kehátiak nemzetségének, mivel a sorsolás révén nekik jutott, 40 odaadták Júda földjén Hebrónt a körülötte levő legelőkkel együtt. 41 De a város mezejét és falvait Kálébnak, Jefunne fiának adták. 42 Áron fiainak adták a menedékvárosokat: Hebrónt, Libnát és legelőit, Jattírt és Estemóát és legelőit, 43 Hílézt és legelőit, Debírt és legelőit, 44 Ásánt és legelőit, Bét-Semest és legelőit. 45 Benjámin törzséből pedig Gebát és legelőit, Álemetet és legelőit, Anátótot és legelőit. Nemzetségeiknek összesen tizenhárom városuk volt. 46 Kehát többi fiának, akik a törzs nemzetségéből még hátra voltak, tíz város jutott sorsolás útján Efraim törzséből, Dán törzséből és Manassé törzsének a feléből. 47 Gérsón fiainak nemzetségeik szerint tizenhárom város jutott Issakár törzséből, Ásér törzséből, Naftáli törzséből és Manassé törzséből Básánban. 48 Merárí fiainak nemzetségeik szerint tizenkét város jutott sorsolás útján Rúben törzséből, Gád törzséből és Zebulon törzséből. 49 Így adtak Izráel fiai a lévitáknak városokat és legelőket. 50 Sorsolással adták oda Júda fiainak törzséből, Simeon fiainak törzséből és Benjámin fiainak törzséből ezeket a név szerint megnevezett városokat. 51 Kehát fiainak többi nemzetsége Efraim törzsétől kapta meg a nekik kisorsolt városokat. 52 Nekik adták át az alábbi menedékvárosokat: Sikemet és legelőit Efraim hegyvidékén, Gézert és legelőit, 53 Jokmeámot és legelőit, Bét-Hórónt és legelőit, 54 Ajjálónt és legelőit, Gat-Rimmónt és legelőit; 55 Manassé fele törzséből Ánért és legelőit meg Bileámot és legelőit. Ezeket adták Kehát többi fia nemzetségének. 56 Gérsón fiainak adták Manassé fél törzsének a nemzetségeiből Básánban Gólánt és legelőit, Astárótot és legelőit; 57 Issakár törzséből Kedest és legelőit, Dobratot és legelőit, 58 Rámótot és legelőit meg Ánémot és legelőit; 59 Ásér törzséből Másált és legelőit, Abdónt és legelőit, 60 Húkókot és legelőit, Rehóbot és legelőit; 61 Naftáli törzséből Galileában Kedest és legelőit, Hammónt és legelőit, Kirjátajimot és legelőit. 62 Merárí többi fiának Zebulon törzséből Rimmónót és legelőit, Tábórt és legelőit; 63 a Jordánon túl, Jerikóval szemben, a Jordántól keletre eső részen Rúben törzséből a pusztában Becert és legelőit, Jahcát és legelőit, 64 Kedémótot és legelőit, Méfaatot és legelőit; 65 Gád törzséből Gileádban Rámótot és legelőit, Mahanajimot és legelőit, 66 Hesbónt és legelőit, Jazért és legelőit.
Bibliaolvasó Kalauz – Édes Árpád igemagyarázata
A léviták voltak Izráel élő lelkiismerete, tanítók és lelki vezetők, emlékeztettek Isten szentségére a templomi szolgálat által, de menedékvárosokon keresztül a kegyelmére is. Ezt a kettős megbízatást kaptuk mi is ebben a világban Krisztus által: emlékeztetni Isten szentséges akaratára, és megmenekülésre hívni az embereket kegyelmes jelenlétébe.
RÉ21 92
Napi zsoltárének | 169 | Sok ínségünkben hozzád kiáltunk
„…mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem.” Filem 8–25
8 Krisztusban tehát egészen nyíltan megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed volna, 9 a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek, mert ilyen vagyok én, az öreg Pál, most még fogoly is Krisztusért. 10 Kérlek pedig téged az én fiamért, akit a fogságban szültem, Onészimoszért, 11 aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is hasznos. 12 Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet, 13 pedig magamnál szerettem volna tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban. 14 Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen. 15 Hiszen talán azért szakadt el tőled egy időre, hogy örökre visszanyerd, 16 most már nem úgy, mint rabszolgát, hanem rabszolgánál jóval többet: aki nekem is, de sokkal inkább neked, testi értelemben is és az Úrban is szeretett testvéred. 17 Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem! 18 Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel! 19 Én, Pál, saját kezemmel írom ezt: Megadom neked! Azt nem akarom mondani, hogy önmagaddal is tartozol nekem. 20 Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetném az Úrban! Nyugtasd meg az én szívemet Krisztusban! 21 Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok. 22 Egyúttal készíts szállást is nekem, mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem. 23 Köszönt téged Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban, 24 Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács, az én munkatársaim. 25 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel!
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(22/b) „…mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem.” (Filem 8–25)
Micsoda öntudat! Hogyan bátorkodik valaki ilyet mondani, sőt levélben megfogalmazni? Miféle önazonosság ez, amely mások számára ajándéknak látja önmagát? Pedig megfontolandó, józan és karakteres beszéd ez az apostol részéről. Ráadásul azután mondja ezt, hogy nagy kéréssel állt Filemon elé: fogadja vissza tőle elszökött rabszolgáját, mivel az Pállal együtt fogságba kerülve Krisztus követőjévé lett. Láthatom-e így önmagamat? Ajándék a létezésem, a szavaim, a cselekedeteim, a jelenlétem másoknak? A bizonytalanságnak nincs helye, hiszen az apostol máshol így nyilvánul meg: „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.” (1Kor15,10) A keresztyén ember tudhatja, vallhatja magáról, hogy nem senki és nem semmi, hiszen rajta van Krisztus váltságának ára. Az pedig nem lebecsülendő! Különösképpen akkor, ha az ő erejét érvényesülni hagyjuk magunkban, és nem hivatkozunk a természetünkre, nem mondjuk azt mások terhére, hogy én ilyen vagyok, így fogadjanak el. A keresztyén ember ajándék: nem tárgy, hanem ajándéklét. Józan önazonosság, így lehet törekedni arra, hogy minél inkább mások számára ilyenekké váljunk.
