„Segíts meg bennünket…” 2Krón 14
1 Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek lát Istene, az Úr. 2 Eltávolíttatta az idegen oltárokat és az áldozóhalmokat, összetörette a szent oszlopokat és kivágatta a szent fákat. 3 A júdaiaknak pedig megparancsolta, hogy őseik Istenét, az Urat keressék, és teljesítsék a törvényt és a parancsolatokat. 4 Eltávolította Júda összes városából az áldozóhalmokat és a tömjénező oltárokat, és uralkodása alatt béke volt az országban. 5 Épített Júdában erődített városokat, mert béke volt az országban. Nem viseltek ellene háborút azokban az években, mert nyugalmat adott neki az Úr. 6 Ezt mondta a júdaiaknak: Építsük ki ezeket a városokat, vegyük őket körül fallal, lássuk el tornyokkal, kapukkal és zárakkal, amíg a mienk az ország, mert kerestük Istenünket, az Urat, és ő nyugalmat adott nekünk mindenfelől. El is végezték sikeresen az építkezést. 7 Ászá haderejét háromszázezer júdai pajzsos és kopjás, továbbá kétszáznyolcvanezer benjámini könnyű pajzsot viselő íjász alkotta. Ezek mind vitéz harcosok voltak. 8 Kivonult ellenük az etióp Zerah egymilliós haderővel és háromszáz harci kocsival, és megérkezett Márésá alá. 9 Ászá is kivonult ellene, és csatarendbe álltak a Cefatá-völgyben Márésánál. 10 Akkor Ászá így kiáltott Istenéhez, az Úrhoz: Uram, neked nem nehéz megsegíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben vonultunk e tömeg ellen! Uram, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit! 11 És megverte az Úr az etiópokat Ászá és Júda előtt. Megfutamodtak az etiópok, 12 Ászá és hadinépe pedig egészen Gerárig üldözte őket. Elestek az etiópok, senki sem maradt életben közülük, mert összetörtek az Úr és az ő serege előtt. A júdaiak igen sok zsákmányt ejtettek. 13 Megvertek Gerár környékén minden várost, mert az Úrtól való rettegés fogta el azokat. Kifosztottak minden várost, mert sok zsákmány volt bennük. 14 A jószágok aklait is lerombolták, és rengeteg juhot és tevét hajtottak el. Így tértek vissza Jeruzsálembe.
Bibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagyarázata
„Segíts meg bennünket…” (10) Istennek nem nehéz megsegíteni az erőtlent a sokasággal szemben. Sőt éppen, amikor erőtlen az ember, Istenben akkor erős. Mint ahogy Pál apostol is írja, Krisztus ereje az ember erőtlensége által ér célhoz. (2Kor 12,9) Ezért hát ne keseredj el, ha erőtlennek érzed magadat, mert ha keresed, ha segítségül hívod Istent, megoltalmaz téged. Felépít, megerősít és nyugalmat ad.
RÉ21 668
Péntek reggeli dicséret | 656 | Mindenkor téged, Úr Isten
„…mintegy első zsengéje legyünk…” Jak 1,12–18
12 Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. 13 Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: „Isten kísért engem”, mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. 14 Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. 15 Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. 16 Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: 17 minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. 18 Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(18) „…mintegy első zsengéje legyünk…” (Jak 1,12–18)
Roppant bizalomból fakad a szerény egybevetés: Isten azért szült minket (új életre) az igazság Igéje által, hogy mintegy (néminemű, valamiféle) zsengéje legyünk minden teremtményének. Ezt egyúttal nagy alázattal mondjuk, hiszen Krisztus az elsőszülött a halottak közül, aki minden teremtmény előtt született (Kol 1,14.18). Zsengének nevezzük az Ószövetség rendjében a termés legjavát, a nyáj legkiválóbb jószágát, az elsőszülött gyermeket, egyszóval az áldáskezdetet. Mivel a zsenge feltétlenül Istené, különleges és megkérdőjelezhetetlen jogot is jelez (5Móz 21,17). Áldáskezdet Krisztushoz csatlakozni, a Bárány zsengéjévé lenni (Jel 14,4), elnyerni az üdvreményt, a Lélek áldását (Róm 8,23–24). Ezért mondhatja Pál is, hogy akik megtértek, azok a zsenge (1Kor 16,5). Ez fejezi ki méltóságunkat, és biztat minket, hogy az áldáskezdetnek (az első aratásnak) biztos a folytatása. Tehát nem céltalan póz a kísértésekben való kitartás. Isten nem játszadozik velünk, hanem azt akarja, hogy tagadjuk meg a vakvágányra vezető kívánságokat és rendeljük alá önmagunkat szent életakaratának. A kitartás célja az örök élet koronája, ennek az ígéretnek kezese Jézus: én élek, ti is élni fogtok – mondja hűséges követőinek (Jn 14,19).
