Óegyházi hitvallások
A Helvét Hitvallás XI. fejezetében, a Jézus Krisztusról szóló „előterjesztés” záradékául hivatkozik a niceai, konstantinápolyi, efezusi és kalcedoni zsinat által alkotott, valamint az Athanasius neve alatt ismeretes hitvallásokra. Ezeket, valamint az Apostoli hitvallást óegyházi hitvallásoknak is nevezzük.
A niceai hitvallás
Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében.
És egy Úr Jézus Krisztusban, az Istennek a Fiában, aki az Atyától, vagyis az Atya lényéből nemzetett egyszülött, Istenből való Isten, világosságból való világosság. Igaz Istentől való igaz Isten; nemzetett, nem teremtetett; egylényű az Atyával, aki által lettek mindenek, amik a mennyben és amik a földön vannak; aki érettünk az emberekért és a mi üdvösségünkért alászállott, és testet öltött, és emberré lett, szenvedett, és harmadnapon feltámadott, és felméne a mennyekbe, és eljövend ítélni élőket és holtakat.
És a Szentlélekben.
Akik pedig azt mondják, hogy volt valaha, amikor nem volt, és mielőtt nemzetett, nem volt, és hogy nem létezőkből lett, vagy hogy más valóságból vagy lényből való, vagy hogy teremtetett, változható, vagy hogy változandó az Istennek a Fia, azokat átokkal sújtja az egyetemes (és apostoli) egyház.
Az úgynevezett nicea–konstantinápolyi hitvallás
Hiszünk egy mindenható Atya Istenben, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében.
És egy Úr Jézus Krisztusban, az Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától nemzetett minden időknek előtte, világosságból való világosság, igaz Istenből való igaz Isten; nemzetett, nem teremtetett; egylényű az Atyával; aki által lett a mindenség; aki miérettünk, az emberekért és a mi üdvösségünkért alászállott a mennyekből, és testet öltött a Szentlélekből és szűz Máriából, és emberré lett, megfeszíttetett érettünk Pontius Pilátus alatt, és szenvedett, és eltemettetett, és harmadnapon feltámadott az Írások szerint, és felméne a mennyekbe, és üle az Atya jobbja felől, és ismét eljövend dicsőséggel, ítélni élőket és holtakat; az ő országának nem lészen vége.
És a Szentlélekben, a megelevenítő Úrban, aki az Atyától származik, aki az Atyával és a Fiúval együtt imádandó és együtt dicsőítendő, aki szólott a próféták által.
Egy, szent, egyetemes és apostoli egyházban. Vallunk egy keresztséget bűnöknek bocsánatára, várjuk a holtak feltámadását és a jövendőbeli örök életet. Ámen.
Az efezusi hitvallás
Valljuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus az Istennek egyszülött Fia, tökéletes Isten és okos lélekből és testből való tökéletes ember; istenségére nézve öröktől fogva az Atyától, emberi létére nézve pedig az utolsó időkben érettünk és üdvösségünkért szűz Máriától született; istenségére nézve egylényű az Atyával, és emberi létére nézve egylényű velünk; mert a két természetnek egyesülése lőn; annak okáért egy Krisztust, egy Fiút, egy Urat vallunk.
Az összeelegyítés nélkül való egységnek értelme szerint valljuk a szent szűzet istenszülőnek, azáltal, hogy az Isten Ige megtestesült, és ember lett, és ugyanazon fogantatásból egyesítette magában az őbelőle (azaz Máriából) fölvett templomot. Tudjuk, hogy az Úrral való evangéliumi és apostoli szólásokat a teológusok részint egyesítik mint egy személyről, részint különválasztják mint két természetről valókat, és az Istenhez méltókat Krisztus istenségére, a jelentékteleneket pedig az ő emberi voltára vonatkoztatják.
A kalcedoni hitvallás
Követvén a szent atyákat, mindnyájan egybehangzólag kinyilvánítjuk, hogy egy és ugyanazon Fiút, a mi Urunk Jézus Krisztust valljuk, aki tökéletes az istenségben, és aki tökéletes az emberi létben; aki valósággal Isten, és valósággal ember; okos lélekből és testből való; egylényű az Atyával istenség szerint, és ugyanő egylényű velünk emberi lét szerint; mindenben hasonló hozzánk, kivéve a bűnt. Istenség szerint eleve az Atyától, emberi lét szerint pedig ugyanő az utolsó napokban érettünk és a mi üdvösségünkért az istenszülő szűz Máriától született. Ugyanezt az egy Krisztust, aki Fiú, Úr, Egyszülött, két természetből összeelegyítetlenül, elválhatatlanul, oszthatatlanul, elkülönítetlenül valónak ismerjük el. Az egyesülés által semmiképpen sem töröltetett el a természetek különbözősége, sőt inkább mindenik természet megtartotta a maga tulajdonságát, és egy személybe és egy lényegbe egyesült, nem két személyre oszlott vagy vált szét, hanem egy és ugyanazon Fiú és Egyszülött, Isten Ige, Úr Jézus Krisztus; amiképpen hajdan szólottak felőle a próféták, és amiképpen maga az Úr Jézus Krisztus tanított minket, és amint az atyák hitvallása előnkbe adta.
Az úgynevezett Athanasius-féle hitvallás (Symbolum Quicunque)
Aki üdvözülni akar: mindenekelőtt szükséges, hogy megtartsa az egyetemes hitet; amelyet, ha valaki épen és sértetlenül meg nem tart, kétség nélkül örökre elvész.
Az egyetemes hit pedig ez: hogy tiszteljünk egy Istent háromságban és háromságot az egységben; sem össze nem elegyítve a személyeket, sem külön nem választva a lényeget. Mert más az Atya személye, más a Fiúé, más a Szentléleké, de az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek egy az istensége: egyenlő a dicsősége, egyaránt örök a felsége. Amilyen az Atya, olyan a Fiú, olyan a Szentlélek (is). Teremtetlen az Atya, teremtetlen a Fiú, teremtetlen a Szentlélek (is). Végetlen az Atya, végetlen a Fiú, végetlen a Szentlélek (is). Örökkévaló az Atya, örökkévaló a Fiú, örökkévaló a Szentlélek (is). És mégis, nem három örökkévaló, hanem egy örökkévaló. Amiképpen nem három teremtetlen, sem nem három végetlen, hanem egy teremtetlen, és egy végetlen. Éppen így mindenható az Atya, mindenható a Fiú, mindenható a Szentlélek (is). És mégis, nem három mindenható, hanem egy mindenható. Ezenképpen Isten az Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek (is). És mégis, nem három Isten, hanem egy Isten. Ezenképpen Úr az Atya, Úr a Fiú, Úr a Szentlélek (is). És mégis, nem három az Úr, hanem egy az Úr. Mert valamint a keresztyén igazság kötelez minket arra, hogy egyenként mindegyik személyt Istennek és Úrnak valljuk, úgy az egyetemes vallás megtiltja nekünk, hogy három Istenről vagy (három) Úrról beszéljünk. Az Atya senkitől nem lett: sem nem teremtetett, sem nem nemzetett. A Fiú egyedül az Atyától van: nem lett, nem teremtetett, hanem nemzetett. A Szentlélek az Atyától és a Fiútól van: nem lett, sem nem teremtetett, sem nem nemzetett, hanem származik. Egy tehát az Atya, nem három az Atya; egy a Fiú, nem három a Fiú; egy a Szentlélek, nem három a Szentlélek. És ebben a háromságban semmi sincs előbb való, vagy utóbb való: semmi sincs nagyobb vagy kisebb. Hanem mind a három személy együtt örökkévaló és együtt egyenlő. Úgy, hogy mindenben, amint már fentebb mondottuk: tisztelni kell mind az egységet a háromságban, mind a háromságot az egységben. Annak okáért, aki üdvözülni akar, ezenképpen értsen a Szentháromságról.
De szükséges az örök üdvösségre, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus megtestesülését is hűségesen higgye. Annak okáért az az igaz hit, hogy higgyük és valljuk, miszerint a mi Urunk Jézus Krisztus, Istennek Fia, (egyenlően) Isten és ember; Isten, aki az Atya lényéből örök idők előtt nemzetett; és ember, aki anya lényegéből időben született. Tökéletes Isten, tökéletes ember, aki okos lélekből és emberi testből áll. Egyenlő az Atyával istenség szerint, kisebb az Atyánál emberség szerint. Aki, noha Isten és ember, mindazáltal nem kettő, hanem egy Krisztus. Egy pediglen nem az istenségnek testbe való átváltozása által, hanem emberi voltának Istenbe való feltétele által. Teljességgel egy; nem a lényeg összeelegyedése, hanem a személy egysége szerint. Mert valamint az okos lélek és a test egy ember, úgy az egy Krisztus Isten is, ember is. Aki szenvedett a mi üdvösségünkért; alászállott a poklokra; harmadnapon halottaiból feltámadott. Felment a mennyekbe; ül a (mindenható) Atya (Isten) jobbján. Ahonnan eljövendő ítélni élőket és holtakat. Az ő eljövetelekor minden ember feltámad a maga testével; és számot ad ki-ki az ő tulajdon cselekedeteiről. És akik jót cselekedtek, bemennek az örök életre; akik pedig gonoszt, az örök tűzre. Ez az egyetemes hit, amelyet, aki hűségesen és erősen nem hisz, nem üdvözülhet.
Az apostoli hitvallás
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.