„Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is!” Lk 12,33–40
33 Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. 34 Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is. 35 Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. 36 Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. 37 Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. 38 És ha éjfélkor vagy ha éjfél után érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák! 39 Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. 40 Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!
Bibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata
„Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is!” (34) Csak Jézus jelenlétével és uralma alatt tudok jól élni javaimmal. Minél nagyobb érték számomra Jézus, annál inkább a valódi kincsek fogják jellemezni életemet. Az igazi érték az ő ismerete, ami meghatározza azt is, hogy hogyan fogok élni a földi javakkal. Ha már most van kincsem Jézusban, akkor az majd ki fog teljesedni az Ő országában (1Kor 2,9).
RÉ21 624
Zsoltár vasárnapra | 71 | Tebenned bízom, én Istenem
„…tégy jelt azoknak a homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek a sok utálatos dolog miatt…” Ez 9
1 Ezután így kiáltott nagy hangon a fülem hallatára: Eljött a város büntetésének ideje; mindenkinek a kezében ott van már a pusztító fegyver. 2 És íme, hat férfi jött a Felső-kapu felől, amely északra néz, öldöklő fegyver volt mindegyiknek a kezében. De volt közöttük egy gyolcsba öltözött férfi, akinek íróeszközök voltak az oldalán. Bejöttek, és odaálltak a rézoltár mellé. 3 Ekkor Izráel Istenének a dicsősége fölemelkedett a kerúbról, amely fölött volt, a templom küszöbéhez vonult, és szólította a gyolcsba öltözött férfit, akinek az oldalán íróeszközök voltak. 4 Ezt mondta neki az Úr: Menj végig a városon, Jeruzsálemen, és tégy jelt azoknak a homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek a sok utálatos dolog miatt, amit elkövetnek benne. 5 A többieknek pedig ezt mondta a fülem hallatára: Menjetek mögötte végig a városon, és öldököljetek! Ne szánakozzatok, és ne legyetek könyörületesek! 6 Gyilkoljátok az öreget, az ifjat és a szüzet, a gyermekeket és az asszonyokat, hadd pusztuljanak! De azokhoz, akiken jel van, ne nyúljatok! Az én szentélyemnél kezdjétek el! Elkezdték tehát az öregeken, akik a templom előtt voltak. 7 Majd ezt mondta nekik: Tegyétek tisztátalanná a templomot, és töltsétek meg az udvarokat halálra sebzettekkel! Menjetek! Ők tehát mentek, és öldöklésbe kezdtek a városban. 8 Miközben folyt az öldöklés, én ott maradtam, arcra borultam, és így kiáltottam: Ó, Uram, Uram! El akarod pusztítani Izráel egész maradékát, amikor kitöltöd haragodat Jeruzsálemen? 9 De ő így felelt nekem: Igen-igen nagy Izráel és Júda házának a bűne! Hiszen tele van az ország vérontással, és tele van a város törvénysértéssel, mert azt mondják, hogy elhagyta az Úr az országot, és nem lát az Úr. 10 Azért én sem szánakozom, és nem leszek könyörületes: fejükre olvasom tetteiket. 11 Ekkor a gyolcsba öltözött férfi, akinek íróeszközök voltak az oldalán, jelentette: Megtettem, amit parancsoltál.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(4) „…tégy jelt azoknak a homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek a sok utálatos dolog miatt…” (Ez 9)
A fejezet elborzasztó képet fest az Isten parancsára bekövetkező ítéletről. Öregek és fiatalok, gyermekek, asszonyok, mindenki elpusztul. Azaz mégsem mindenki. „Azokhoz, akiken jel van, ne nyúljatok!” (6), parancsolja az Úr, aki látja az egész országban tomboló bűnt, de azokat is szemmel tartja, akik ebben nem részesek. Ő meglátja a keveseket, a hűségeseket, az örök maradékot. Illés idejében hétezren voltak, akik nem hajoltak meg Baal előtt, bár mindenki más a hamis isten kultuszában égett (1Kir 19,18). Ők mindig jelen voltak, ma is köztünk élnek, és a leggyalázatosabb istentelenség világában is látja őket az Úr. Mi következik ebből? Először: nem vagy egyedül, ha a kevesekkel tartasz. Másodszor: Isten nem engedi elveszni az igazat. Nem a testi vagy a szociális állapot ment meg, az ítélet óráján nem számít, gazdag voltál vagy szegény, szánalomra méltó, beteg, elhagyott, vesztes vagy sikeres. Egy szempont dönt: te is Istent ingerelted, vagy elborzadva sóhajtottál szentségének durva megsértése miatt? Az ítélet Igéje bátorítás: merd vállalni, Istenhez tartozol, környezettől, közhangulattól függetlenül! Lehetünk mi a megjelöltek a harag napján.
