„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet...” 1Móz 1,1–25
1 Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. 2 A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. 3 Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. 4 Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. 5 És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap. 6 Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket! 7 Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. 8 Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap. 9 Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a szárazföld! És úgy történt. 10 Azután elnevezte Isten a szárazföldet földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte el. És látta Isten, hogy ez jó. 11 Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt. 12 Hajtott tehát a föld növényeket: különféle füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcstermő fákat, amelyeknek magvuk van. És látta Isten, hogy ez jó. 13 Így lett este, és lett reggel: harmadik nap. 14 Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket, 15 és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre! És úgy történt. 16 Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat. 17 Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, 18 és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. 19 Így lett este, és lett reggel: negyedik nap. 20 Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt! 21 És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle úszó élőlényeket és a különféle madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. 22 Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizét; a madarak is sokasodjanak a földön! 23 Így lett este, és lett reggel: ötödik nap. 24 Azután ezt mondta Isten: Hozzon elő a föld különféle élőlényeket: különféle jószágokat, csúszómászókat és vadállatokat! És úgy történt. 25 Megalkotta Isten a különféle vadállatokat, a különféle jószágokat és a különféle csúszómászókat. És látta Isten, hogy ez jó.
Bibliaolvasó Kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
A láthatatlanból állt elő minden, ami látható akár élettelen, akár élő. Ne imádjunk ezért semmit az anyagi világból pusztán önmagáért. Csodáljuk benne Isten „kreativitását”, a Szentlélek életre hívó munkáját. Leljük örömünket a teremtésben. „…Az Úr szeretetével tele van a föld. Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete” (Zsolt 33,6.5).
RÉ21 223
Te Deum | 567 | Téged, ó, Isten, dicsérünk
„Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek is mind, és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.” Mk 1,1–8
1 Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. 2 Amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: „Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat; 3 kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!”, 4 megjelent Keresztelő János a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. 5 Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek is mind, és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. 6 János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. 7 Ezt hirdette: Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. 8 Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(5) „Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek is mind, és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.” (Mk 1,1–8)
Jézus Krisztus történetének időbeni első leírása Márk evangélistától maradt ránk. Márk nevét, akit Jánosnak is hívtak, a nagy apostolok, Pál és Barnabás mellett látjuk missziói útjukon (ApCsel 12,12.25; Kol 4,10), Péternek pedig tolmácsa volt (1Pét 5,13). Tőle hallotta, ő lehetett a közvetlen forrás a Jézus-történet megírásához a korábbi beszédgyűjtemény mellett, amelyet fölhasznált. Márké a legrövidebb evangélium, lényegre törő, nála nincs születéstörténet, mindjárt a legfontosabb megállapítással kezdi: Jézus Krisztus az Isten Fia, akinek története örömhír (1). Útkészítője, Keresztelő János fellépése a pusztában az ószövetségi próféták, Malakiás és Ézsaiás szavait jeleníti meg. Megtérést hirdet. Külseje és életmódja Illéshez hasonló. Tömegek zarándokoltak hozzá, hogy hallgassák igehirdetését (Mal 3,1–2) és felhívására megvallják bűneiket (2–4). Ezt a próféta a Jordán folyóba merítéssel, keresztséggel pecsételte meg. Tanítása Márk szűkszavúsága szerint talán nem fenyegető, mint Máténál (3,1–12) és Lukácsnál (3,1–9.15–18). Előkészíti a nagy találkozást a Messiással, aki utána jön, és Szentlélekkel keresztel.
