„Igaza van velem szemben” 1Móz 38
1 Történt abban az időben, hogy Júda elvált testvéreitől, és csatlakozott egy adullámi emberhez, akinek Hírá volt a neve. 2 Ott meglátta Júda egy kánaáni embernek, Súának a leányát, felségül vette, és bement hozzá. 3 Az teherbe esett, és fiút szült, akit Érnek nevezett el. 4 Majd ismét teherbe esett, fiút szült, és azt Ónánnak nevezte el. 5 Azután még egy fiút szült, akit Sélának nevezett el. Amikor ezt szülte, Júda Kezíbben volt. 6 Júda kiházasította fiát, Ért. Az asszonynak Támár volt a neve. 7 De Ért, Júda elsőszülött fiát az Úr gonosznak tartotta, ezért megölte őt az Úr. 8 Ekkor azt mondta Júda Ónánnak: Menj be a bátyád feleségéhez, vedd őt feleségül mint a sógora, és támassz utódot a bátyádnak! 9 De Ónán tudta, hogy az utód nem az övé lesz. Ezért amikor bement a bátyja feleségéhez, a földre vesztegette a magot, hogy ne támasszon utódot a bátyjának. 10 De az Úr gonosz dolognak tartotta, amit tett, ezért őt is megölte. 11 Ekkor azt mondta Júda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen apád házában, amíg felnő a fiam, Sélá! Mert így gondolkodott: Nehogy meghaljon ő is, mint a bátyjai! Támár elment, és apja házában lakott. 12 Hosszabb idő múlva meghalt Súa leánya, Júda felesége. Amikor Júda megvigasztalódott, elment barátjával, az adullámi Hírával Timnába, ahol a juhait nyírták. 13 De megmondták Támárnak: Most megy az apósod Timnába a juhai nyírására. 14 Ekkor levetette magáról özvegyi ruháját, elfátyolozta magát, és ruháiba burkolózott. Azután odaült Énajim kapujába a Timnába vezető úton. Mert látta, hogy Sélá felnőtt, de nem adták hozzá feleségül. 15 Júda meglátta, és parázna nőnek gondolta, mert eltakarta az arcát. 16 Letért hozzá az útfélre, és ezt mondta: Hadd menjek be hozzád! Mert nem tudta, hogy a menye az. De ő azt kérdezte: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám? 17 Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegidát. De Támár ezt mondta: Adj zálogot, amíg megküldöd! 18 Júda megkérdezte: Mit adjak neked zálogba? Támár ezt felelte: A pecsétnyomódat zsinórostul meg azt a botot, ami a kezedben van. Odaadta azért neki, azután bement hozzá; az asszony pedig teherbe esett tőle. 19 Majd fölkelt Támár, és elment. Azután levetette fátylát, és felöltötte özvegyi ruháját. 20 Júda elküldte a kecskegidát az adullámi barátjával, hogy az visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találta meg. 21 Akkor megkérdezte annak a helynek a lakóit: Hol van az a parázna nő, aki Énajimnál az útfélen ült? Azok ezt felelték: Nem volt erre parázna nő. 22 Visszatért tehát Júdához, és ezt mondta: Nem találtam meg. Annak a helynek a lakói is azt mondták, hogy nem volt arra parázna nő. 23 Júda azt mondta: Tartsa meg magának, hogy gúnyt ne űzzenek belőlünk! Én megküldtem ezt a gödölyét, de te nem találtad meg őt. 24 Mintegy három hónap múlva hírül vitték Júdának: Paráználkodott Támár, a menyed, és már terhes is a paráznaság miatt. Akkor ezt mondta Júda: Vigyétek ki, és égessétek meg! 25 Már vitték kifelé, amikor megüzente apósának: Attól a férfitól lettem terhes, akié ez a holmi. Nézd meg jól, kié ez a pecsétnyomó, a zsinór és a bot! 26 Júda jól megnézte, majd ezt mondta: Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz, Sélához. Többször azonban nem hált vele Júda. 27 Amikor elérkezett Támár szülésének ideje, kitűnt, hogy ikrek vannak a méhében. 28 Szülés közben az egyik kidugta a kezét, a bába megfogta, vörös fonalat kötött a kezére, és így szólt: Ez jött világra először. 29 De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött előbb. A bába ezt kérdezte: Hogyan törtél magadnak utat? Ezért nevezte el az apja Pérecnek. 30 Utána világra jött a testvére, akinek a vörös fonál volt a kezén. Őt Zerahnak nevezte el.
Bibliaolvasó Kalauz – Édes Árpád igemagyarázata
„Igaza van velem szemben” (26). Júda elhagyja testvéreit. Leszármazási vonala többször majdnem megszakadt azzal, hogy két nagyobb fia utód nélkül hal meg. Fia özvegyét visszaküldi apjához, nem vállal felelősséget érte. Támár cselvetése nem lehet példa, Júdát mégis kijózanodásra és bűnbánatra készteti. Velünk is megesik, hogy nem azt a történetet éljük, amire elhívott minket az Úr. A szembesülés, a bűnbánat és kegyelem végzi el, hogy visszataláljunk a helyünkre, a Messiás családjába.
RÉ21 477
Napi ének | 803 | Az Úrnak zengjen az ének
„...aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok.” Mk 10,32–45
32 Mikor pedig a Jeruzsálembe vezető úton mentek, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak, akik pedig követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog: 33 Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak, 34 kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de a harmadik napon feltámad. 35 Hozzálépett Jakab és János, Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk. 36 Jézus megkérdezte tőlük: Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek? 37 Ők pedig ezt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön majd a te dicsőségedben. 38 Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? 39 Ők pedig így feleltek neki: Meg tudjuk tenni. Jézus ezt mondta nekik: Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, 40 de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek elkészíttetett. 41 Amikor ezt a többi tíz meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra. 42 De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, zsarnokoskodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak fölöttük. 43 De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok; 44 és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája! 45 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(43b) „...aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok.” (Mk 10,32–45)
Zebedeus fiai emberi módon cselekszenek: ha már ott vannak az első követők között, kockázatot vállalnak, akkor a „díjátadón” is elöl akarnak lenni. Uralkodni szeretnének, naggyá válni. Látják a karriert, és be is akarják biztosítani, ha a földön nem ment, akkor az Isten országában. A baj, hogy az emberi minta nem illeszkedik a menny rendjéhez, ott nagynak lenni mást jelent. A többi tíz apostol megharagszik, nem szép Jakab és János „különutas” lépése – de talán bennük is van hasonló ambíció. De Jézus elmondja az új törvényeket, feje tetejére állít mindent: ha első akarsz lenni Isten országában, engedj magad elé mindenkit, szolgálj, segíts. Nagy titkot tanít nekünk itt Jézus, olyat, amely nélkül őt magát sem lehet megérteni: az igazi hatalom nem nyom el, nem semmiz ki, hanem felemel és meggazdagít. Az igazi, mert az emberi logika mulandó és elfoszlik, az erőszakból induló felemelkedés csak ideig való. De a bárány győzelme örök. Valójában az emberi látás van feje tetejére állítva. Legyen az egyházban olyan ambíciónk, amilyenre Jézus tanított!
