„Mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet” Gal 6,1–10
1 Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél! 2 Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét. 3 Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. 4 Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. 5 Mert mindenki a maga terhét hordozza. 6 Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. 7 Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: 8 mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. 9 A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. 10 Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.
Bibliaolvasó Kalauz – Pótor Áron igemagyarázata
Fontos igazságra hívja fel Pál apostol a galaták figyelmét. Mégpedig arra, hogy a vető dönti el, mit fog aratni. „Mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet” (8). Nem lehet a Lélekből aratni, ha a testnek vetünk. A Lélekből akkor aratunk majd, ha a Léleknek vetünk: ha a Szentírást olvassuk, ha imádkozunk, ha megéljük az Istennel való élő közösséget, ha a Szentlélek vezetésében élünk.
RÉ21 842
Pünkösdi himnusz | 543 | Jövel, teremtő Szentlélek
„A bot és a fenyítés bölccsé tesz, de a kényeztetett gyermek szégyent hoz anyjára.” Péld 29
1 Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik. 2 Ha az igazak jutnak hatalomra, örül a nép, de ha a bűnösök uralkodnak, nyög a nép. 3 Aki szereti a bölcsességet, örömet szerez apjának, de aki paráznákkal barátkozik, elpazarolja vagyonát. 4 Igazsággal tartja fenn országát a király, de ha ajándékot fogad el, romba dönti azt. 5 Aki hízeleg felebarátjának, hálót vet annak lába elé. 6 A gonosz embert csapdába juttatja vétke, az igaz pedig ujjongva örül. 7 Az igaz megérti a nincstelenek ügyét, a bűnös azonban nem tudja megérteni. 8 Az öntelt emberek fellázítják a várost, a bölcsek pedig lecsillapítják a haragot. 9 A bölcs ember vitatkozik az ostobával, az pedig hol háborog, hol nevet: nem marad nyugton. 10 A vérszomjas emberek gyűlölik a feddhetetlent, a becsületesek pedig gondoskodnak róla. 11 Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti. 12 Ha az uralkodó hallgat a hazug beszédre, minden szolgája bűnössé válik. 13 A szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az Úrtól kapta a szeme világát. 14 Ha a király igazságosan ítéli a nincsteleneket, trónja mindvégig szilárdan áll. 15 A bot és a fenyítés bölccsé tesz, de a kényeztetett gyermek szégyent hoz anyjára. 16 Sok ott a bűn, ahol sok a bűnös, de az igazak meglátják azok bukását. 17 Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne. 18 Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást. 19 Puszta szóból nem okul a szolga, még ha megérti, akkor sem ad rá semmit. 20 Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá. 21 Aki gyermekkorától fogva kényezteti szolgáját, a végén nem bír vele. 22 A haragos ember viszályt szít, az indulatos ember sok bűnt követ el. 23 Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi. 24 Aki a tolvajjal tart, önmaga ellensége, és az is, aki átkozódást hall, de nem jelenti. 25 Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál. 26 Sokan igyekeznek az uralkodó elé, pedig az Úr szolgáltat igazságot az embernek. 27 Utálják az igazak az álnok embert, a bűnös meg a helyes úton járót utálja.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(15) „A bot és a fenyítés bölccsé tesz, de a kényeztetett gyermek szégyent hoz anyjára.” (Péld 29)
Megborzongunk: bot és fenyítés sokszor visszatér a könyvben (pl. 13,24; 19,18; 22,15; 23,13; 29,17). Ma már kényesek vagyunk az erőszakra, különösen ha nőkről és gyermekekről van szó. A bot az ókorban az apák tekintélyét jelképezte, használták is. A példabeszédek szellemében azonban világos, hogy a bölcs szülő nem hatalmaskodik, mert Istenre néz, neki ad számot tetteiről. A fegyelmezés soha nem lehet bántalmazás, csak a felelős szeretetben történhet. Semmiképpen nem adhatnak ezek a versek ürügyet az agresszióra, indulatkitörésre, kegyetlenségre vagy kínzásra nevelés címén (22). A bölcs szülő szóval, példával tanítja, mi a helyes, mi a káros vagy életet veszélyeztető. Határokat szab, amelyek biztonságot nyújtanak a gyereknek. Dicsér és fedd. A rosszul értelmezett szeretetből (vagy inkább kényelemből) bármit megengedő, így kényeztető szülőnek kínos szégyenére válik a neveletlen gyermeke. Ha a szülő nem meri fegyelmezni, következetesen és határozottan nemet is mondani neki, azzal rend és korlát nélkül, bizonytalanságban hagyja őt. Mihez igazodjon akkor, hogyan tanulja meg azt, miképp váljon bölcs, felnőtt emberré?
