előző nap

„...valóban feltámadt az Úr” Lk 24,13–35

13 Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, 14 és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. 15 Miközben egymással beszélgettek és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. 16 Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt. 17 Ő pedig így szólt hozzájuk: Miről beszélgettek egymással útközben? Erre szomorúan megálltak. 18 Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban? 19 Mi történt? – kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki cselekedetben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt; 20 és hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. 21 Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. 22 Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, 23 de nem találták ott a testét; eljöttek, és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. 24 El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták. 25 Akkor ő így szólt hozzájuk: Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! 26 Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie? 27 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. 28 Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29 De azok unszolták és kérték: Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már! Bement hát, hogy velük maradjon. 30 És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. 31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. 32 Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat? 33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. 34 Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. 35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

Bibliaolvasó Kalauz – Futó Zoltán igemagyarázata

Jó Jézus közelében lenni! Beszélgess vele, hogy ezt megérthesd, és megérezhesd! De azt is tudd, hogy Jézus ma sem mond mást, mint amiről a Szentírás tanúskodik. Ezért higgy azoknak, akik már találkoztak vele. És te is hirdesd: üres a sír! Jézus feltámadt! Ugye, ma is ott leszel a Feltámadott Krisztust imádókkal együtt a templomban?

RÉ21 512 • IÉ Ézs 25,6–9 • Zsolt 114

Húsvéti himnusz | 502 | E világnak fényessége

„…a köztetek élő jövevényeknek is adjatok…” Ez 47,13–23

13 Így szól az én Uram, az Úr: Ez lesz a határ, ezen belül osszátok fel az országot Izráel tizenkét törzse között; de Józsefnek két rész jusson! 14 Ugyanakkora örökséget osszatok az egyiknek, mint a másiknak! Fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom, most pedig rátok száll ez az ország örökségül. 15 Ez lesz az ország határa: az északi határvonal a Nagy-tengertől Hetlónon át a Cedádba vezető útig, 16 Hamát, Bérótá és Szibrajim, amely a Damaszkusz és Hamát közti határon van, Hácér-Hattíkón, amely Haurán határán van. 17 Ez lesz tehát a határ a tengertől Hacar-Énánig: Damaszkusz és Hamát területe ettől északra esik. Ez az északi oldal. 18 A keleti oldal Haurán és Damaszkusz közé esik. Azután a Jordán a határ Gileád és Izráel földje között, egészen a keleti tenger mellett levő Támárig. Ez a keleti oldal. 19 A dél felé eső oldal Támártól a Kádés melletti Meríbá vizéig húzódik, azután a Nagy-tenger patakja mellett. Ez a dél felé eső oldal. 20 A nyugati oldal a Nagy-tenger a déli határtól a Hamátba vezető útig. Ez a nyugati oldal. 21 Ezt a földet fogjátok felosztani Izráel törzsei között. 22 És amikor elosztjátok magatok között az örökséget, a köztetek élő jövevényeknek is adjatok, akiknek fiai már nálatok születtek. Olyanoknak tekintsétek őket, mint Izráel fiait, veletek együtt ők is osztozzanak Izráel törzseinek örökségében! 23 Abban a törzsben adjatok nekik örökséget, amelyben jövevényként élnek! – így szól az én Uram, az Úr.

Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata

(22) „…a köztetek élő jövevényeknek is adjatok…” (Ez 47,13–23)

Említettük már, hogy a látomás új honfoglalásként írja le a fogságból való leendő hazatérést. Isten elvette az országukat, és most újra megadja. Ez a lényege a jelképes beszédnek az ország felosztásáról, amely Józsué idejében már megtörtént. Az az Úr műveli ezt, aki annak idején esküvel ígérte nekik (14). Örvendjünk Isten hűségének, aki élő Megváltót és örök hazát ígért nekünk, és ezt az ígéretét is megtartja! Itt következik valami nagyon szívderítő kijelentés (21–23). A törvény oltalmába veszi a gyengéket: özvegyeket, árvákat, a köztük tartózkodó jövevényeket. Most azonban egy nagy lépéssel továbbmegy: azoknak a jövevényeknek is kell adni az ország földjéből, akik már ott születtek. Aki tehát csatlakozni akar Isten népéhez, azt be kell fogadni. Mindegy a származás, aki kívánja, azt Isten népéhez tartozónak kell tekinteni. Erre tanít minket Jézus a nagy vacsora példázatában (Lk 14,15–24). Így szól az én Uram, az Úr – mondja Ezékiás. Így szól a mi Urunk, Jézus – tehetjük hozzá mi.

Április 21