A rendfokozat a küszöbig él

Nem hitte, hogy olyan lelkész válhat belőle, mint azok, akikre diákként felnézett. Székely Attila őrnagy, kaposvári helyőrségi lelkész ma már a katonák között hirdeti az evangéliumot, de a hivatásához vezető döntésekkel alaposan megküzdött. Beszélgetésünkben a bizalom kialakulásáról, a szolgálatot kísérő veszteségekről és a hazatérés öröméről is vall. Vele kezdjük a református tábori lelkészeket bemutató sorozatunkat, amelyben havonta egy-egy lelkipásztor életútját és a katonák között végzett szolgálatát ismerhetik meg olvasóink.

2026. október 15.

„Azt csinál, amit akar, angyalom!”

Semmi nem fekete és fehér – vallja Erdős Eszter. A ráckeresztúri drogterápiás otthon vezetője negyven év szolgálat után adta át a stafétát. De most nem az életműről, hanem róla lesz szó.

2024. november 20.

„Engem a katonákkal való foglalkozás éltet”

– Tábori püspökként sem szeretnék elszakadni a katonáktól, mert engem ez éltet. Ha visszanézek, hogy egy asztalosfiúból hogyan lett tábori lelkész, hogy ment el ezekbe a missziókba, hogy állt oda mellé az Úristen, hogyan adott erőt, amikor emberi veszteséggel néztünk szembe, és hogyan segített abban, hogy az Igével tudjak vigasztalni, akkor azt érzem, ennél nem kell több – vallja Mészáros László ezredes, aki csaknem harminc év tábori lelkészi szolgálat után vezetheti a Protestáns Tábori Püspökséget.

2024. október 15.

„Köszönöm” és „kérem”

– Számomra mindig felemelő, ahogyan érkeznek az emberek, mert nem tartom magától értetődőnek, hogy sietve jönnek Istent tisztelni, Jézus lába elé tenni a bűneiket, elmondani a kéréseiket, hazavinni valamilyen felismerést – mondja a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség esperes-lelkipásztora. Portréinterjú Gaál Sándorral.

2024. szeptember 26.