Ide? Mindig?

„...valamiért mindig ide jutunk vissza” – tesz fanyar megjegyzést hosszadalmas elemzése (tételesen felvázolt panaszai és igényei) végére Nagy Károly Zsolt, sárospataki rektorhelyettes. Írásában arra tesz kísérletet, hogy miután „fenekestül felfordult a világ”, a választásokon megbukott a kormány, az egyház megújulása érdekében ajánlásokat tegyen. Bogárdi Szabó István közösségi oldalán reagált Nagy Károly Zsolt írására.

2026. május 6.

Bűnbánat és megújulás

Nagy Károly Zsolt Fordulóban címmel az egyházi útkeresés lehetőségeiről szóló cikket írt a református egyház központi honlapjára. A maga nemében az első ilyen megszólalás. Nem véletlen, hogy sokan szóltak hozzá. Ez akkor is üdvözlendő, ha fontos, vitathatatlanul igaz megállapításai ellenére olyan utat jelöl ki, amely aligha vezet megújuláshoz.

2026. május 6.

Az eredményes egyházi fordulat néhány szempontja

„Nagy Károly Zsolt református teológus és kulturális antropológus, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem főiskolai tanára Fordulóban című írása fontos és érzékeny kérdést érint: az egyház működését a társadalomban, valamint a politikai hatalommal való kapcsolatát. Miközben kísérletet tesz arra, hogy a hosszú évtizedek óta ismétlődő rossz működésből kiutat mutasson, több ponton maga is annak a szemléletnek a jegyeit hordozza, amelyet bírál. Írása így nemcsak kritikája egy egyházi állapotnak, hanem egyben tünete is annak, amely inkább fenntartani látszik a problémát, semmint megoldani azt.” Molnár Ambrus írása az evangelikalcsoport.hu oldalon.

2026. május 5.

Történelmi csapdahelyzet

„Nagy Károly Zsolt szerintem téved. Azt állítja, hogy 1989 után talán ki lehetett volna lépni abból az egyházfinanszírozási rendszerből, hogy az állam támogatja az egyházat, kimondatlanul ugyan, de cserébe lojalitást vár. Én nem láttam ilyen lehetőséget.” Köntös László Facebook-bejegyzésben reagált Nagy Károly Zsolt írására.

2026. május 5.

Robogóval az Isten országa felé

„A református egyház életében vannak pillanatok, amikor nem az a kérdés, mit gondolnak rólunk a kívülállók, hanem az, hogy mi hajlandók vagyunk-e végre belülről igazat mondani önmagunkról. Nem mások felett, nem mások ellen, nem egy újabb politikai igazodás gesztusaként, hanem Isten előtt, saját magunkon kezdve.” Gilicze Tamás írása a megvanirva.hu honlapon.

2026. május 5.

Fordulóban

Néhány napja fenekestől felfordult körülöttünk a világ. A változás, bár nehezen tűnt elképzelhetőnek, mégis a láthatáron volt. Merthogy tudjuk, nagyon jól, hogy az az ország, az a hatalom, politikai vagy kulturális rendszer, netalán egyház, amely meghasonlik önmagával, összeomlik. Az a hatalom pedig, amely az elmúlt másfél évtizedben a keresztyénség értékeire hivatkozva irányította ezt az országot, annak ellenére, hogy tett gesztusokat azok felé, akiknek az értékeire hivatkozott – vagy utóbb: akiket az értékeikre való hivatkozással mint hatalomtechnikai eszközt használt –, mégis meghasonlott önmagával, szembekerült a fennen hangoztatott értékekkel. Nagy Károly Zsolt véleménycikke.

2026. április 30.

Egy szellemi honvéd emlékezete

Negyven éve halt meg Szabó Zoltán, egy méltatlanul elfeledett újságíró, író, szociográfus. Teljesen véletlenül találkoztam az írásaival. Régebben egy leárazáson akadt a kezembe egy sorozat több kötete, amelyeket egyben markoltam fel. Később láttam csak, hogy köztük van a Szerelmes földrajz című könyv, egy akkor számomra még ismeretlen szerzőtől. „Magyarországot Európa hegy- és vízrajzi térképén könnyű megtalálni. Könnyebben leli meg ezen az ember, mint a földrész politikai térképén” – olvastam az első mondatot, amivel közös történetünk kezdődött.

2024. augusztus 19.

Nem tűrnek ellentmondást

Törvényben rendelték el a tízparancsolat kifüggesztését az oktatási intézmények tantermeiben az Egyesült Államok Louisiana szövetségi államában néhány héttel ezelőtt – az intézkedésről szóló jogszabályt a kormányzó iktatta törvénybe aláírásával az MTI tájékoztatása szerint. Ezzel ez lett az Amerikai Egyesült Államok első szövetségi állama, ahol a tízparancsolat kötelezően az osztálytermek berendezésének részévé vált. T. Németh László véleménycikke a Reformátusok Lapjából.

2024. augusztus 5.

Biztonságban, de nem otthon

Kettészakadt családok, elhagyott otthonok, félelem az ottmaradtakért vagy aggódás az elmenekültekért. Karácsony, amikor nem egy fa körül ülnek le a családtagok, egy nyári szünet, amikor nem lehet meglátogatni a nagymamát és az állandó bizonytalanság, hogy mi is lesz holnap. A menekültek világnapján gondoljunk azokra a kárpátaljai magyar, ukrán vagy más nemzetiségű emberekre, akik arra kényszerültek, hogy elhagyják az otthonukat! Publicisztika egy buszról, nehéz sorsokról és egymást segítő emberekről.

2024. június 20.

Közöd?

Rengetegen kényszert éreznek arra, hogy beleavatkozzanak, véleményt, sőt ítéletet formáljanak olyasmikről, amikről csak részleges információik vannak, hozzáértésük meg még annyi sincs. Mintha népszavazás döntené el, mi a valóság, s mindenki részt akarna venni rajta. Ez a legfeltűnőbben pedig az általam csak idézőjelesen közösséginek tartott felületeken jelenik meg, de az élet sok más területén is tapasztaljuk, mennyi mindenbe szólnak bele olyanok, akiknek ez nem dolga.

2024. május 2.