Immár huszonharmadik alkalommal rendezte meg a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány a Református Énekek koncert-istentiszteletet. Az eseményt abból a célból tartják meg évről évre, hogy a művészet színhelye Isten dicsőítése által templommá váljon, a közönségből pedig közösség alakuljon, a református énekek közös hallgatásával és éneklésével.
A koncert-istentiszteletet június 13-án fél nyolctól tartották a Zeneakadémia dísztermében. A fellépő kórusok már kora délutántól a helyszínen próbáltak, tökéletesítették az előadásukat. Az alkalom különlegessége, hogy nem csupán egy kórus szolgál, hanem az ország határain belülről és azon kívülről több református kórus kapcsolódik és áll össze egy egésszé. A csoportban egyaránt voltak fiatalok és idősek, férfiak és nők, sokszínű társaságot alkotva. A távolságok miatt azonban ez az esemény előtti főpróba az, amikor először találkozhattak és énekelhettek együtt a kórusok. Az énekek négy blokkra voltak osztva, azokat pedig más-más karnagyok vezették, így személyük és stílusuk is ismeretlen volt a rendezvényre alakult kórus egészének, vagy nagy részének. A próbát az újdonságok ellenére a precizitás, a legjobbra való törekvés jellemezte, hiszen a csoport minden tagját összekötötte a zene és az éneklés iránti szeretet. Nem csak az éneklésben próbáltak hibátlanok lenni, a színpadra való fel- és levonulást is többször elpróbálták, figyelve a legapróbb részletekre.
A második blokkot dirigáló Süll Kinga karnagy, egyházzenész, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház egyházzenéért felelős zsinati tanácsosa elmondta, hogy bár többnyire ismert énekeket énekelnek, a kórus vezetése nagy energiát igényel. Kifejezte, hogy nem egyszerű feladat egyben tartani az énekeseket, kihozva belőlük mindazt, amit a szövegek és a dalok üzennek. A próbán megtapasztalta azt, hogy nem mindenki készült fel úgy, ahogyan kellett volna, így ott az volt a legfontosabb feladat, hogy a problémákat orvosolják, hogy az előadás tökéletes lehessen. Saját blokkjának lelki tartalmát úgy jellemezte, hogy az az a rész, amikor levesszük a sarut és az Isten előtt megállunk. Valahol ezt az atmoszférát és lelkiséget szerette volna megjeleníteni, hogy ez a leborulás és fohászkodás ténylegesen megtörténjen az istentiszteleten.
A negyedik blokkot dirigáló Erdélyi Dániel karmester, a Központi Református Kórus karnagya kifejezte, hogy az előző évek koncert-istentiszteletei miatt már van gyakorlata az itt alakult kórus összefogásában és vezetésében. Bár kihívást jelent, hogy a tagok évről évre cserélődnek, de a kórustagok lelkesedése minden nehézségen továbbgördít. Szerinte egyfajta kettősség jellemzi az esemény lelkiségét, hiszen úgy dicsőíti Istent, hogy Igét is olvasnak, mint egy hagyományos istentiszteleten, a résztvevők ugyanakkor koncertélményt is kapnak, sőt, bizonyos énekekbe be is kapcsolódhatnak, hogy közösen dicsérjék az Urat.
A Református Énekek koncert-istentiszteletre alakult kórus lelkiismeretesen készült az esti előadásra. Egy, a nagykőrösi Arany János Református Gimnázium kórusába járó diákcsoport kifejezte, hogy azért jó Istent dicsőítő dalokat énekelni, mert azok valóban az Úrról szólnak, az ő dicsőségéről, nem a kórusokról vagy a kórustagokról. Szerintük Istennek énekelni a legnagyobb és a legszebb dolog, amit tehetnek, ez pedig lelki táplálékot nyújt nekik. Az alkalom legnagyobb kihívása szerintük a felkészülés volt, amit egyben örömtelinek is gondolnak, hiszen élvezték a próbákat, az együtt töltött időt és a közös éneklést. A Tatai Református Gimnázium kórusának egyik tagja szerint a zsoltárok és dicséretek éneklése felemeli az embert Istenhez. Mint elmondta, azért jó kórusban énekelni, mert amikor sokan énekelnek egyszerre, annak hatalmas ereje van, a különbségek eltűnnek, a tagok pedig egymást erősítik.
A főpróbát követően az egyesített kórus levonult a színpadról, a háttérben készültek az előadásra, a Zeneakadémia díszterme pedig megtelt az istentisztelet résztvevőivel. Fél nyolckor a fellépők újra színpadra léptek, majd az első blokkban az elmélyülést segítő zsoltárokat és dicséreteket énekeltek Parola Csaba vezénylésével. Ezt követően Balogh-Zila Teodóra, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány kommunikációs munkatársa köszöntötte az egybegyűlteket az est házigazdájaként. Elmondta, hogy az alkalom folyamán többször megjelenik az Istenhez való vágyakozás, az aggodalom és az Istenben való megnyugvás lelki íve.
Szenn Péter, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspöke igeolvasással segítette a gyülekezetet az elcsendesedésben. Ezt követte a második blokk, amelyben a bűnbánat és a hitvallás került előtérbe Süll Kinga dirigálásával.
A harmadik blokkban rendhagyó módon a kórus mellett a Cantus Dei keresztyén jazzformáció lépett színpadra. Karnagyként a formáció énekese, Berkesi Boglárka dirigált. A blokk nem csak színesítette az estét, hiszen a már ismert dalokat is új köntösbe bújtatta. Ezt követően Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője mondott hálát Istennek és az esten szolgálóknak, amiért az esemény létrejöhetett. Kiemelte, hogy az immár hagyománnyá vált Református Énekek koncert-istentiszteletet a következő évben is meg fogják rendezni.
Bódiss Tamás, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala Egyházzenei Igazgatóságának vezetője János evangéliumából olvasott egy igeszakaszt, majd a színpad terét átadta a kórusnak. Az Erdélyi Dániel vezette utolsó blokkban Krisztus áldozata és feltámadása került a középpontba.
Az este zárásaként Mészáros László protestáns tábori püspök mondott hálaadó imádságot, majd a Himnusz közös eléneklését követően áldást mondott az egybegyűltekre.