Mit jelentett hívő embernek lenni a Kádár-korszakban? Milyen árat kellett fizetni a hit megéléséért? És mit tanulhatunk mindebből ma, több mint hatvan évvel később? T. Németh László írása ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben bemutatja a Nemzeti Emlékezet Bizottsága gondozásában megjelent új tanulmánykötetet, az Életjelek – Egyházi kisközösségek a hosszú hatvanas években című művet.
A négy történész – Wirthné Diera Bernadett, Erdős Kristóf, Szuly Rita és Tabajdi Gábor – által írt kötet személyes sorsokon keresztül mutatja be, hogyan élték meg a hitüket azok, akikre a rendszer „gyanús elemként” tekintett. Egyetemekről kitiltott tehetségek, megfigyelt lelkészek, ifjúsági közösségek és bibliaórák szervezői állnak a középpontban. A szerzők nemcsak az elnyomás mechanizmusait tárják fel, hanem az ellenállás csendes formáit is, amelyek megőrizték a hitet és közösséget a legsötétebb időkben is.
A cikkben felidézett történetek – például a geológus Viczián István esete vagy Gyökössy Endre újpesti szolgálata – nem nosztalgikus emlékezések. Sokkal inkább figyelmeztetések és tanúságtételek: a szabadság nem magától értetődő, és a hit nem csupán magánügy, hanem bátor, közösségi felelősség is.
A tanulmánykötet nemcsak a szakemberek, hanem a fiatalabb generációk számára is hidat épít a múlthoz. A szerzők célja, hogy a mostani olvasók párbeszédet kezdeményezzenek nagyszüleikkel, és így gyógyuljanak a kimondatlan, elhallgatott traumák.
T. Németh László írása méltó keretbe helyezi ezt a munkát: történelmet és emlékezetet kapcsol össze, rámutatva arra, hogy a hűség, az állhatatosság és a közösség megtartó ereje ma is aktuális üzenet.
Az Életjelek című kötet elérhető a Nemzeti Emlékezet Bizottsága kiadványai között.
A teljes írás a Reformatusoklapja.hu oldalon található.
Örömmel látjuk honlapunkon, ahol számos cikkünk díjmentesen is elérhető – ez a tartalom előfizetéssel olvasható teljes terjedelmében.