Kitartó tempózás

– A balatonboglári gömbkilátó csak nem akart közeledni, ezért inkább az ötven-száz méterenként horgonyzó vitorlásokat néztük, az valamelyest megtörte a monotonitást. A táv felénél már éreztem, hogy innen meglesz, újabb vállalást sikerül teljesíteni. Másrészt a magyar tenger, mint egy angyal, vigyáz a vízben tartózkodókra, segíti őket a hullámvölgyekben. Olyan érzés volt, mint Ady Endre Az Úr érkezése című versében a strófa: „…csendesen és váratlanul átölelt az Isten”. Ettől a ponttól már egyre közeledett a célt jelző bója – vallotta az egyik résztvevő, amikor a pár évvel ezelőtti átúszásáról kérdeztük, készülve az eseményre.

A hagyományosan Révfülöp és Balatonboglár között megrendezett vízi sporteseményen, a Megúsztam feliratú célnál hozzátartozók, szurkolók várták a résztvevőket, sokan a vízből buzdították a versenyzőket. Az idei Balaton-átúszást Bella Violetta és Szabó Pál református lelkipásztorok, illetve Pál Sándor, a Magyar Református Szeretetszolgálat korábbi vezetője, a Te is segíthetsz! Támogató Alapítvány kuratóriumi elnöke és lánya, Judit is teljesítették.

Először Bella Violettával beszélgettünk, miután örömmel nyugtázta, hogy kevesebb mint másfél óra alatt ért célba. – Nagyon örülök, hogy sikerült teljesítenem a féltávot, és annak, hogy a feszített víztükrű medencés edzés nem bukott meg a szabad vízben. Jövőre, remélem, más lelkipásztorok is velem tartanak, és megpróbálok nekivágni a teljes távnak – mondta a lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának munkatársa, aki idén januárban kezdett el rendszeresen úszni. – Eleinte a fiamat járattam oktatásra, hogy meglegyen a vízbiztonsága, az úszás ugyanis rendkívül hatékony sport. Választhattam, hogy kint ülök a parkolóban, vagy kihasználom azt az időt, és én is vele tartok. Húsz év kihagyással kezdtem újra úszni, és nagyon megszerettem. Az oktatók segítettek a kartempóm javításában és más praktikus dolgokban, például, hogy hogyan nem fog párásodni a szemüvegem. Az uszodában meghirdettek egy fitt szülő-gyerek kihívást, szemrevételezték, hogy ki miben tudna fejlődni, vagy hogy hogyan tudnak neki segíteni. Amikor látszott, hogy jól haladok és fejlődöm, úgy éreztem, jó lenne benevezni a Balaton-átúszásra, de fontolva haladóként csak féltávon indultam. Féltem, de azt gondoltam, érdemes kipróbálni, hogy megy nyílt vízben – idézte fel.

Az egyhangúságról is kérdeztük Violettát. – Én nem bírom a monotonitást, ezért számomra az úszás egyben lelkigyakorlat is. Odafelé szép volt az északi partot nézni. Gondoltam is, hogy biztos fájni fog a nyakam, mert sokszor nem tettem rendesen bele a fejemet, hanem néztem a gyönyörű a tájat, a vitorlásokat és a vizet. Az Úrhoz is jobban kötődöm a természet által. Az úszás elején kicsit gyönyörködtettem magam, és csak utána álltam rá a monoton tempómra, amit bármennyire nem szeretek, de közben jót tesz. A sport is olyan, hogy nem biztos, hogy mindig minden jól esik. Van olyan, amikor nincs kedvem elmenni az uszodába, mert sok időbe telik, de meghálálja magát. Korábban még nem neveztem be sporteseményre, de ez az élmény ahhoz hasonlít, amikor egy álom valóra válik. Örülök neki, hogy sikerült, és remélem, hogy lehet ezt még fokozni – mondta.

Violetta hozzáfűzte: – Amikor edzettem, sokat voltam magamban. Volt rá alkalom, mert általában száz hosszt úsztam le a huszonöt méteres medencében. A gyülekezetünkben két család is babát vár, a mostani úszáson őket és a családomat is végig a szívemben hordoztam. A mozgásomban pedig ráálltam egy tempóra, amiből néha a hullámzás kilökdösött, de sikerült visszazökkenni – idézte fel. Amikor arról érdeklődtünk, hogy melyik úszásnemet választotta, kifejtette, hogy mellúszásban tette meg a távot, de később próbálkozni fog a gyorsúszással is, amiben még szeretne fejlődni.

Szabó Pál szikszói református lelkipásztornak szintén ez volt az első alkalom, hogy nekivágott a Balaton-átúszás teljes távjának. Először arról kérdeztük, hogy milyen vállalást és szándékot fogalmazott meg az átúszás előtt. – Számomra ez nem a teljesítményről szólt. Úszás közben van időm gondolkodni és imádkozni. Ilyenkor érezzük a határainkat, és hálásak lehetünk, hogy valamit letehetünk az asztalra, de igazából van valaki, aki még nagyobb határokat lépett át, és az az igazi teljesítmény. Rájöttem arra, hogy mennyire véges vagyok, és átadhatom magamat Istennek. A családomban többen átúszták már a Balatont, édesapám itt volt a legelsőnél is, és több mint harmincszor átúszta, mindig unszolt minket, a fiait, hogy tegyük meg mi is. Az egyik öcsém rendszeresen jött, én meg nagy nehezen vettem rá magam arra, hogy elinduljunk. Együtt neveztünk be áprilisban, édesapám viszont májusban hirtelen elhunyt, úgyhogy az egyik öcsémmel ketten jöttünk, az ő emlékére úsztunk. Sokat gondoltunk rá: indulás előtt is, a felkészülésnél is, közben is. Jó volt, hogy sikerült teljesítenünk a távot, és ez az ő biztatásának volt köszönhető.

A lelkipásztor kifejtette azt is, hogy fel szokta osztani a hosszú távú célokat rövid távú egységekre, úgyhogy fél- egy kilométerenként számolta a haladást. Segítség volt számára, hogy elkísérte a családja, és a testvérével együtt vágtak neki, egymást bátorították a felkészülés alatt. Bella Viollettával is biztatták egymást készüléskor.

Arról is érdeklődtünk, hogy volt-e valamilyen nehézség a több mint öt kilométeres táv teljesítése közben. Szabó Pál elmondta, hogy elkezdett görcsölni a lába, bár igyekezett erre is felkészülni. Nagyobb kihívásnak mondta azt, hogy az ember nemcsak havonta egyszer megy el úszni, hanem heti rendszerességgel, és nem adja fel a felkészülést. – Mikor már itt van az ember, a vízben, akkor hajtja, hogy végig kell menni, át kell jutni. Most a mellúszást választottam, de én is szeretném fejleszteni a gyorsúszást, hogy kicsit gyorsabban haladhassak legközelebb. Az úszás számomra önfegyelmet, illetve ritmust ad. Azért is szeretem ezt a sportot, mert van időm gondolkodni, például egy igeszakaszon, hogy miről fogok szolgálni. Lelkileg is hozzátesz az ember életéhez, hogyha jól tudja használni az úszást – fejtette ki a szikszói református lelkipásztor.

Pál Sándor és lánya, Judit szintén teljes távon úsztak. Sándor tíz évig volt a Magyar Református Szeretetszolgálat kuratóriumi elnöke, azóta a Te is segíthetsz! Támogató Alapítványt vezeti. Már harmadik alkalommal teljesítette a teljes távot. – Az elmúlt két évben az időpont sajnos ütközött a Forma–1 budapesti versenyével, ahol már negyven éve vagyok sportíró, a bokszban. A mostani Balaton-átúszás egyik különlegessége, hogy a lányommal, Judittal együtt vettünk részt rajta. Ő most először teljesítette a távot, bár nem tudtunk együtt haladni, mert mindenkinek megvan a saját tempója. Judit rendszeresen sportol, kitartó, és jóval előttem ért a célba – mondta el.

Pál Sándor kiemelte, hogy a lányuk megváltoztatta az életüket, mert huszonhárom évig vártak rá a feleségével, mielőtt megszületett. Különleges isteni áldásnak nevezte a gyermeküket, aki csodálatos felnőtt nő lett, jelenleg Rómában tanul. – Most nyárra hazajött és mondta, hogy átússza velem a Balatont, a feleségem pedig a parton várt minket, nagyon boldog nap volt. Másik különlegessége a mostani átúszásnak, hogy az eredetileg meghirdetett időpontban, július 26-án volt az ötvenedik házassági évfordulónk, így akkor nem tudtam volna részt venni a versenyen, a halasztás időpontja pedig egybeesett a Forma–1 budapesti futamaival, így igazi áldás, hogy a most szombati átúszásra el tudtunk menni – tette hozzá.

Hogyan érezte magát úszás közben, és mire gondolt? – kérdeztük Sándort, aki kifejtette, hogy az első pillanattól kezdve végig ugyanolyan tempóban úszott. Egész életének része volt a sport, korábban aktívan röplabdázott. Kellemes élménynek nevezte, hogy most is ugyanannyi idő alatt teljesítette a távot, mint korábban, pedig már a hetvenhez közelít. – A teljesítmény mellett imádkozni szoktam, van idő együtt lenni az Úrral, segít jobban magamba tekinteni és a gondolataimat tisztázni. Idén elmegyek az El Caminóra is, amely szintén ad lehetőséget az imára, együtt úton lenni az Úristennel csodálatos élmény. Az életemben rengeteg csoda történt, a kislányom születése, hogy tíz évig vezethettem a Magyar Református Szeretetszolgálatot, utána megalapítottuk a Te is segíthetsz! Támogató Alapítványt. Szinte majdnem minden héten kint vagyok Kárpátalján, és viszem a segítséget. A Balaton-átúszás is picit hasonló, amelynek a teljesítéséhez elhatározás, kitartás, összetartás és szeretet szükséges. Abban a majdnem három órában volt időm ilyeneken gondolkodni. Olyan dolgok ezek, amelyekkel nem a saját erőnkből, hanem a megkapottból gazdálkodunk. Az Úr mindig kegyesen és hatalmas szeretettel hordozott a tenyerén – vallotta meg Pál Sándor.