„Az életben sok minden akartam lenni, és sokszor más lettem, mint ami akartam. Most már csak egy vágyam van: szeretnék nemzedékem prédikátora lenni” – írta 1942-ben megjelent önéletírásában az idén ötven éve elhunyt Ravasz László, a XX. századi magyar protestantizmus kiemelkedő személyisége. Csaknem harminc évig töltötte be a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöki tisztségét.
Szolgálatával a református egyház Trianon utáni újjászervezésének meghatározó alakjává vált. Tanárként, püspökként, zsinati elnökként egyszerre töltött be vezető szerepet, képes volt összefogni az egyházat megosztó irányzatokat, mozgalmakat.
Ravasz László
Lényegesnek tartotta a reformáció szellemiségének elmélyítését intézményes és szellemi síkon egyaránt. Ravasz László a XX. század egyik legnagyobb hatású református igehirdetője volt. 1945 előtti prédikációi és beszédei eddig tizenhat kötetben jelentek meg. Az 1956-os forradalom idején visszatért a szószékre és az egyház élére, de 1957-ben végleg eltiltották a nyilvános szolgálattól. Élete utolsó éveit leányfalui visszavonultságban töltötte. Hegedűs Bence újságíró rajzolt róla pályaképet.
A teljes írás a Reformatusoklapja.hu oldalon található.
Örömmel látjuk honlapunkon, ahol számos cikkünk díjmentesen is elérhető – ez a tartalom előfizetéssel olvasható teljes terjedelmében.