Énekeskönyvünkben négy ének fűződik Batizi András a nevéhez, a 444. Jer, dicsérjük az Istennek Fiát, a 409. Jer, dicsérjük e szent napon a mi Urunkat, az 506. Krisztus, ím, feltámada és az 545. Jövel, Szentlélek Úr Isten, lelkünknek vigassága kezdetű dicséretek. Mindegyik szövegét 1546 után írta, közülük kettő az 1566-os Váradi énekeskönyvben jelent meg.
Batizi András – más néven Batizius – alakja alig ismert a mai olvasók előtt, énekei azonban máig megszólalnak gyülekezeteinkben. A XVI. században élt lelkipásztor és költő versbe foglalta hitét, bibliai történeteket formált magyar nyelvű históriákká, és az evangéliumot énekekbe öntve hagyta örökül. Rövid, de tartalmas életútja, valamint a reformáció iránti elkötelezettsége méltó figyelmet érdemel.
Kóródi Noémi írása segít közelebb lépni ehhez a különös örökséghez: nemcsak a verssorokon keresztül szólaltatja meg a költő-prédikátort, hanem azt is megmutatja, milyen teológiai gondolatiság és emberi érzékenység húzódik meg az énekek mögött. A tanítás, a hitvallás és a vigasztalás egyszerre jelenik meg Batizi sorai között – sok évszázad távolából is elevenen.
Amikor legközelebb a „Jövel, Szentlélek Úr Isten…” kezdetű dicséretet énekeljük, gondoljunk arra is, hogy e sorok egy olyan lelkipásztor szívéből fakadtak, aki Isten dicsőségére és a hívek épülésére alkotott – és akit ma újra felfedezhetünk.
A teljes írás a Reformatusoklapja.hu oldalon található.
Örömmel látjuk honlapunkon, ahol számos cikkünk díjmentesen is elérhető – ez a tartalom előfizetéssel olvasható teljes terjedelmében.