Jókai Mór idejében terjedt el és vált hagyománnyá az a típusú karácsonyi ünneplés, amit ismerünk és szokásnak tartunk: a díszes karácsonyfa, a jellegzetes menüsor és az ajándékozás. Az idén kétszáz éve született írónk számos novellában és regényben mesél karácsony ünnepéről a rá jellemző sziporkázó humorral, nyelvi és érzelmi gazdagsággal. Megismerhetjük azt is, hogy a XIX. században hogyan élték meg a várakozást, mit jelentett az ünnep.
Jókai Mór varázslatos világok teremtője, Magyarország legolvasottabb írója, nemzedékének kedvence volt. Ma már kevesebben veszik le a polcról, pedig karácsonyi történetei is különleges élményt nyújtanak az olvasónak.
„Földmíves, napszámos elhagyja munkáját szent karácsony napján; kovács pörölyétől, szabó ollójától pihenést ad magának; gazda nem hajtja e napon munkára cselédjét, kereskedő bezárja boltját, hivatalnok szünetet tart országos dolgokban, s mennek mind a templomba, az Isten színe elé, imádkozni, számot adni, ki mint teljesíté, mire hivatva volt” – írja Jókai Mór A karácsonyi dolgozó című novellájában.
A történet gazdag részletességgel mutatja be az 1800-as években élő magyar emberek viszonyulását karácsony megünnepléséhez. Egy olyan embert ismerhetünk meg, akinek semmi sem szent, csak az anyagi javak. Ezek halmozásáért becsap másokat, még saját gyámleányát is kisemmizi az esküvője napján. Kettejük élete egy későbbi karácsony este újra összeér, és keserédes találkozásban ismerik fel egymást. „A kis földszinti szobában fel volt állítva a karácsonyfa: gyermekek öröme, angyalok példája. Egy szép fenyőfa, mindegyik ágán apró ajándékok, bábok és cipőcskék, fakardok, falovak és cukorangyalkák, miket jó fiúk és jó leányok számára szerető szülők kötöztek oda tarka szalagokkal, s minden kis faágra egy szál viaszgyertyát gyújtottak meg. … Milyen áldás van e házon.”
Jókai Mór karácsonyi novelláiban, a témába vágó regényfejezetekben megelevenednek a csodák, a különböző társadalmi helyzetben élők ünnepei, megindító sorsok és közösségi élmények. Bepillantást nyerhetünk abba, hogyan teltek a várakozás napjai, a nagy sürgés-forgástól kezdve az ünnepi ajándékozásig. A Harmadik ünnepnap című korrajz a számára oly kedves komáromi református gyülekezet egyik karácsonyi történetébe kalauzolja az olvasót, amelyből humorral fűszerezve megismerhetjük a templomban és a körülötte zajló ünnepi eseményeket.
Jókai karácsonyi történeteit olvasva megismerkedhetünk a XIX. század emberével, cselekedeteivel, vágyaival, hagyományaival. Megérthetjük, mit jelent a jóság és mit az ellenszenv. Kiderül az is, milyen lehetett a karácsony a királyi családban, hogyan ünnepeltek a szegények és a művészek. Azt is megtudjuk, hogyan gondolt Jókai a magyarságra, a magyar nyelvre, és hogy mi történt – karácsony ünnepén egy lélekemelő szertartáson – Buenos Aires pogány népével.
A XIX. században is párhuzamba állították az anyagi gazdagságot a boldogsággal, és a valódi gondtalanság elsősorban a szeretetben volt keresendő, így Jókai műveiben is. Az író felidézi a gyertyagyújtás, a közös mesélés és éneklés meghittségét, amelyet szeretteink körében élhetünk meg.
„Nagyon szép éneket tudok ám; erre a napra tartogattam, karácsonyi ajándéknak” – mondja a csizmadia mester, a kilenc gyereket nevelő özvegy apa. „Azzal komoly áhítatos képpel, levéve zöld sipkáját fejéről, elkezdé János mester azt a szép hangzatos éneket, ami így kezdődik: Krisztus urunknak áldott születésén… A nagyobb fiúk és leánykák az első hallásra megtanulták a dallamot, több baj volt a kisebbekkel, azok mindig félrevitték a dalt, s ki-kimentek a taktusból, végre mindnyájan tudták azt, s az volt aztán a nagy öröm, mikor mind a kilenc egyszerre vékonyan és vékonyabban zengedezték azt a szép dalt, amit maguk az angyalok énekeltek azon az emlékezetes éjszakán, s talán még most is énekelnek…” – ábrázolta írónk a Melyiket a kilenc közül? című művében.
Jókai Mór ma is élő képként írja le a karácsonyi díszeket, az ünnepi ízeket, illatokat és az ünnep melegét. Nem mindenkinek jut azonban a fényekből, ajándékokból és a finom ételekből, karácsonyi történeteiben kiemelt figyelmet szentelt a nélkülözőknek is. „Ti, kik vigadtok s örültök szent karácsony napján, emlékezzetek meg azokról, akik éheznek és szomorkodnak!” – szólít fel bennünket maga a szerző A koldusgyermek című novellában.
Jókai karácsonyi élményeibe – novellái, regényrészletei és a korrajzok által – bepillantva arra a magyarságra, azokra a tapasztalatokra és értékrendre látunk rá, amelyek máig meghatározók. Érdemes újra fellapoznunk történeteit, amelyek bár távolinak tűnő, régmúlt világba juttatnak el, segíthetnek az ünnepek megbecsülésében és átélésben.
A cikk megírásához felhasznált forrás: a Jókai karácsonya című kötet, amely a Jókai 200 emlékév alkalmából, 2024-ben jelent meg a Corvina kiadó gondozásában.