A keresztségben kapott nevünk jelentést hordoz. Különleges családtörténetek bontakoznak ki, amikor szóba kerül, hogyan adták szüleink a nevünket. Bár egyediek vagyunk, elterjedt az a nézet is, hogy az utó- vagy keresztnevekre tulajdonságok, személyiségjegyek is jellemzők. Hogyan határoz meg minket ez az egyedi azonosítónk? Milyen névadási trendek alakultak ki? Mennyire népszerűek a Bibliából ismert nevek?
Különleges hangzás, nemzetközi, vagy éppen régi magyar elnevezés, családtag, barát iránti tisztelet, jól csengjen a családnévvel – ezek és még sok más tényező befolyásolja azt, amikor a szülők nevet adnak gyermeküknek. Kovács-Sipos Bíbort, az ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpont tudományos segédmunkatársát, a Reformátusok Lapja korábbi munkatársát kérdeztük a névadási szokásokról és saját keresztneve történetéről is.
Milyen trendek határozzák meg a névadást ma Magyarországon? Mennyire népszerűek a bibliai nevek?
Az utónevek gyakoriságánál két szempontot is megfigyelhetünk. Az egyik, hogy az összlakosságot tekintve hány embert hívnak ugyanúgy, illetve az, hogy az újszülöttek névadásakor mennyire népszerű egy név. A Belügyminisztérium minden évben közzéteszi a legnépszerűbb utónevek listáját. A teljes lakosságban ma a László és Mária a leggyakoribb férfi-, illetve női név. A tíz legtöbbek által viselt keresztnév között megtalálhatók bibliai eredetű elnevezések is. Férfiaknál a László, István, József, János és Péter a legelterjedtebbek, nőknél a Mária, Erzsébet, Éva, Zsuzsanna, Anna és Judit. A 2024-ben született gyerekek esetében azt látjuk, hogy a fiúknál a hagyományosabbnak mondható egyházi és bibliai eredetű nevek felbukkannak a középmezőnyben, vagyis az ötven legnépszerűbb között, ilyen például a Benjámin, János, József, Mátyás. A lányoknál viszont az összlakosságban leggyakoribbak közül csak az Anna szerepel a legdivatosabb újszülöttnevek között.
A Bibliából közkedvelt névként adják ma is a Hanna, Sára, Abigél, Eszter és Noémi neveket. A fiúk azért kaphatnak több bibliai eredetű, hagyományosabbnak mondható, a keresztyénséggel kapcsolatos nevet, mert a férfiak névadásakor mindig is erős volt a névöröklés hagyománya. Sokkal több férfinév szerepel a Bibliában és a szentek között is, mint női, emiatt a kislányok névadását nem kötötte annyira a tradíció. Jellemzőbb volt körükben az újítás, a különlegesebb hangzású és ritkább nevek a választása, majd ezek elterjedése. A mostani újszülöttek esetében is megfigyelhető, hogy amíg a fiúknak hagyományosabb, elterjedtebb neveket is adnak, addig a lánynevek évről évre gazdagodnak a különlegesebbnél különlegesebb elemekkel. Az elmúlt tíz évben például a legnépszerűbb fiúneveknél legfeljebb a sorrend változott, a lányoknál viszont a nevek fele teljesen kicserélődött.
A bibliai nevek tudatos választásnak számítanak, vagy inkább hangzásuk miatt lehetnek népszerűek?
Általános gyakoriságuk hátterében az áll, hogy hosszú ideig csak ezeket lehetett adni. Magyarországon a keresztyénség felvételével és elterjedésével a XIII. század végéig a szülő és a keresztszülő választott nevet a gyereknek, a pap csak ajánlhatott. 1279-ben tartották a budai zsinatot, amikor a többi között a keresztelésről is hoztak rendeletet. Ekkor szabták meg, hogy csak a pap választhat nevet a gyermeknek, és ezt többnyire valamelyik bibliai alakról, szentről, apostolról, egyházfő után tette. A reformációig Magyarországon ez a szigorú, merev rendszer volt a bevett, a „világi”, így a magyar személynevek háttérbe szorulásával jelentősen lecsökkent a lakosság által viselt nevek száma. Például előfordult, hogy egy településen mindenkit Jánosnak, Péter, Pálnak hívtak. A névállomány ilyen mértékű csökkenése segítette elő a családnevek kialakulását is, mert a sok hasonló nevű embert meg kellett valahogyan különböztetni. Eleinte jellemzően külső tulajdonságok, foglalkozás, származás vagy társadalmi helyzet alapján ragadványnevekkel azonosítottak valakit. Ezek akkor váltak családnévvé, amikor öröklődni kezdtek. Ilyen módon a több mint hétszáz évvel ezelőtti egyházi keresztelési, névadási rendelet közvetetten hozzájárult a magyar családnévrendszer kialakulásához.
A protestantizmus lazított a merev szokáson, így a szülő, főleg az apa feladata lett a névadás. Eleinte még jellemzően ugyanazokat a neveket használták, mint azelőtt, nem kezdtek el hirtelen másokat választani a Bibliából, eltelt még jó pár évszázad, mire kibővült az egyházi és a világi névállomány. Ha napjainkat nézzük, Magyarországon az 1950-es évek óta törvény szabályozza az utónévadást. Jelenleg összesen csaknem ötezer közül választhatunk. Amikor ma valaki olyan utónevet szeretne adni vagy viselni, amely nem szerepel a jóváhagyott hivatalos listán, kérvényt kell benyújtania a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium címére. Az engedélyezéshez meg kell felelni bizonyos törvényileg megszabott nyelvi és kulturális jellegű alapelveknek. Az elmúlt időszakban számos nevet kérvényeztek, az újonnan anyakönyveztethetőkről a Magyar Közlönyben megjelenő, egyre frissülő listákból tájékozódhatunk.
A reformációig szigorú névadási rendszer volt a bevett
Beszélhetünk tipikus keresztnevekről, amiket a református családok választanak?
Ma már nem annyira jellemző a felekezet szerinti eloszlás e tekintetben. Régebben, amikor a vallási hovatartozás eleve meghatározta az emberek életét, megfigyelhetünk tipikusan katolikus és protestáns neveket. A reformáció utáni évszázadokban Magyarországon a katolikusok inkább újszövetségi apostolok, evangélisták neveit választották a Bibliából, míg a protestánsok, így a reformátusok is az ószövetségieket preferálták. Ha megnézzük például a XVII. századi keresztnévállományt, gyakran be lehet azonosítani, hogy regionálisan milyen vallásúak voltak többségben. Tipikus protestáns név volt akkoriban az Éva, a Judit és a Sára, a férfiak között a Dávid és a Sámuel, a Dunántúlon gyakori volt a protestánsok körében az Ádám. Érdekesség, hogy a reformáció után elterjedtté vált a Péter. Emögött az állhat, hogy Péter apostol Krisztus-tagadása és emiatti bűnbánata az emberi gyengeség mintaképévé tette őt, megjelenítve azt, hogy jöhetünk Jézushoz és kérhetjük a megbocsátását. Ez a reformátorok számára hangsúlyos motiváció lett. A felvilágosodással elindult szekularizációs folyamat miatt viszont egyre kisebb jelentősége van a vallásnak az emberek életében, így a névadásban is. Ma már országosan nem beszélhetünk tipikus református keresztnevekről.
Napjainkban a tradíciók mennyire számítanak hangsúlyos szempontnak egy családban névválasztáskor?
A nevek legfontosabb funkciói – egymás megkülönböztetése, valamint az identitásunk kifejezése – nem változtak. Ám a családok szokásai, tradíciói eltérők lehetnek. Tudok olyanokról, ahol a lánygyerekek nevét az anya, a fiúgyermekét az apa választhatja ki. Még ma is működik a tiszteleti névadás, amikor egy számunkra fontos személyről kapja a nevét a gyerek, legyen az nagyszülő, szülő, családi barát, meghatározó személy. Emellett a hangzás, a vélt vagy valós jelentés, az eredet is közrejátszhat. A régi magyar nevek is közkeletűek, bár az is fontos a mai szülők számára, hogy külföldön is érthető, kiejthető legyen a gyermekük neve. Ugyancsak megfigyelhető, hogy egy népszerű sorozat, irodalmi szereplő, népszerű énekes vagy sportoló után kapja a nevét egy gyermek. Általában viszont nincs ennyire túlgondolva a döntés, egyszerűen csak tetszik a szülőknek a szép hangzású név.
A hívő keresztyén családok gyakran választanak bibliai nevet, de meglátásom szerint ezek népszerűsége mögött elsősorban már nem vallási motiváció áll. Nem a Domonkos-rendi szerzetesek vagy az apostol örökségeként vált közkedveltté a Dominik vagy a Máté, hanem a névdivat miatt. Regionálisan is előfordulhatnak különféle trendek, a vidéki névadás mindig is kicsit konzervatívabb volt, mint a nagyvárosi. Az internet, a televízió hatására sokkal több névvel találkozhatunk, mint harminc-negyven évvel ezelőtt, így a vidéki és a városi névadás is egyre kevésbé különbözik.
Gyakori a két utónév, ez hogyan vált népszerűvé?
Elsőként egy 1952-es törvényerejű rendeletben szabták meg, hogy egy személy legfeljebb két keresztnevet viselhet. Az utóbbi évtizedekben valóban egyre gyakoribb, hogy a szülők élnek ezzel a lehetőséggel újszülött gyermekeik esetében. Emögött egyrészt az egyediségre való törekvést látom, másrészt azt a vágyat is, hogy tovább örökítsenek egy hagyományosabb, családi tradíciókat őrző nevet. Jellemző, hogy ezt második névként adják, első helyre pedig különlegesebbet választanak a szülők. Ezt támaszthatja alá például az az érdekes statisztika is, hogy tavaly az Istvánt második keresztnévként sokkal többen adták, mint elsőnek. Előfordulhat az is, hogy az anya és az apa nem tud megegyezni, így mindkét keresztnév az anyakönyvi papírra kerül.
A Bíbor névnek mi a története?
Családunkban apukám részéről immár négy generációs hagyomány, hogy régi magyar neveket adnak a gyermekeknek, így a szüleim választását ez is motiválta. A Bíbor szintén régi magyar eredetű, jelentése ugyanaz, mint az alapját képező közszóé, azaz a szín. Már az Árpád-korból vannak adatok a használatára. Több okból is adhatták valakinek ezt a nevet. Jelentése összekapcsolódhatott a királyi, főpapi, drágán előállítható bársony színével is. A XIII. század végi szabályozás után egy időre eltűnt a használatból, a modern korban újították fel. Elsőként anyukám figyelmét keltette fel, ugyanis egyik kedves tanítványát Bíborkának hívták. Szeretem a nevemet, különlegesnek tartom, hogy egy színről vagyok elnevezve.
A névnapok eredete
A martirológium egy liturgikus célra készített naptár, amely a szentek és Krisztus vértanúinak emléknapjait sorolja fel, haláluk napja szerint. A Krisztus utáni I. században a formálódó egyház vezetői szorgalmazták, hogy mártírok neveit adják a gyerekeknek, hogy fennmaradjon az emlékezetük. Ennek az igénynek a hatására készültek el az első névlisták. Az idolnevek több kultúrában, így a keresztyének körében is névadási szokássá váltak. Ez azon az ősi hiten alapul, hogy a név elválaszthatatlan a viselője személyétől, így a jó tulajdonságokkal rendelkező példakép nevének adásával a kívánt pozitív jellemzők is átszállnak az azt megkapó gyermekre. Az első fennmaradt naptár a Krisztus utáni IV. századból, Szíriából származik.
A kalendáriumban több mint négyszáz név szerepelt, amit később Szent Jeromos kiegészített európai nevekkel is. Ennek alapján a következő századokban több névlista is készült szerte Európában, így Magyarországon is. Hazánkban még a XIX. században is jellemző volt, hogy a gyermek születése napján a kalendáriumban aznap szereplő nevet adták az újszülöttnek. Mára e motivációk megváltoztak, az évszázados hagyomány nyoma azonban ma is felfedezhető a névnapok ünneplésében.